Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|      nem dobban meg szívök, nem reszket szavuk, nem remegnek tagjaik,
 2    I,  1878|        De ajka néma és vasmarka reszket, mellyel hidegvérûleg leszorít
 3    I,  1879|       tõle. Fázik tõle, s mégis reszket érte.~Csodálatos egy betegség!~
 4   II,  1882|        lovakkal, az egész világ reszket tõlük, nem hogy kifoghatna
 5   II,  1882|    milyen sápadt, még a keze is reszket, mit tehetne egyebet, mint
 6   II,  1882|         kövezett útra!~Mindenki reszket és fázik attól a kövezettõl,
 7   II,  1882|   vagyok már az íráshoz - kezem reszket és írnokokkal nem rendelkezem.«~
 8   II,  1882|        se tud muzsikálni. Öreg, reszket a keze. Háta meggörbült.
 9   II,  1883|      társadalom elõtt, amelytõl reszket, amelyet kerül.~De sikerül
10   II,  1883|         az elsõ utalványt, keze reszket, amint a postakönyvben az
11   II,  1884|       sásokon, füveken a harmat reszket... szöcske ugrándozik, gyík
12   II,  1884|          s melyen az érzés léhe reszket, betölti az egész termet.
13  III,  1886|          hangja a szenvedélytõl reszket.~A Ház úgyszólván sustorgott.
14  III,  1886|    lelkesedéstõl. Péchy kezében reszket a csöngettyû.~Fabiny Teofil
15  III,  1888|       mint mikor a gólya sírása reszket a csillagokat fürdetõ tavak
16  III,  1888|     hatalmasan. Az egész ország reszket tõletek.~- Megvagyunk, Naptun.~-
17  III,  1890| mosolyog - a frisseség harmatja reszket az alakjain. Sok szín, sok
18  III,  1892|        s valami fájó melankólia reszket rajta.~Egy légy repülését
19  III,  1893|  legalább mégis csinál valamit: reszket.~Ezért nem szólnék - de
20  III,  1896|     kíváncsi, mint az utódjára. Reszket azért az élvezetért, hogy