Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| legfontosabb perszóna a sírásó.~A múzsák is elpihentek, az »Ipoly«
2 I, 1873| õt, a haza büszkeségét, a múzsák kegyencét, aki elõtt egy
3 I, 1873| kit homlokon csókoltak a múzsák.~Vannak azonban olyan forró
4 I, 1873| belebolondul a szegény halandó...~A múzsák csókja is valószínûleg forró
5 I, 1873| a közönségnek. No, és a múzsák meg is bocsátanak, kivált
6 I, 1879| szereti, hogy szeresse.~Akit a múzsák közül megcsókolt valamelyik,
7 II, 1894| város arra, hogy a magyar múzsák picike lábai megérintsék
8 II, 1894| joggal soványnak tartják a múzsák? Lehetetlen.~És mégis íróink
9 II, 1895| már jobb keze nem volt, a múzsák eléje lejtettek picike tündér-lábacskáikkal,
10 II, 1882| díszebédre.~Egy delegátus.~ ~A MÚZSÁK DEBRECENBEN~Debrecen, ápril
11 II, 1882| Lõrincnek nem udvaroltak a múzsák annyira, õneki magának kellett
12 II, 1882| terjeszkedni is tovább, följebb.~A múzsák viszik az embert egy darabon,
13 II, 1882| tévesztik szem elõl, hogy a múzsák a nõnemhez tartoznak, s
14 II, 1882| amolyan szerelmes apród a múzsák udvarában a mi Sándorunk,
15 II, 1884| a nevetõ és a borongó múzsák csókja.~Ami aztán a poétából
16 II, 1884| nagy költõnek leánya az.~A múzsák, akik náluk ki s be járnak,
17 II, 1885| itt kikombinálni.~- Most a múzsák is a karzaton vannak.~-
18 III, 1886| másokhoz, hogy már menyecskék a múzsák, de szívemben megrezeg néha
19 III, 1891| szerzõdések elõnyeit.~A múzsák csókját hordja homlokán
20 III, 1892| azazhogy nem egyedül volt, a múzsák ott táncoltak elõtte vidám,
|