Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|           vagyunk, ott mi vagyunk a legkülönb emberek. Hanem hát az a
 2    I,  1877|            keleti politikája most a legkülönb találós mese az egész világon.~
 3    I,  1879|            ilyen gát van, az lesz a legkülönb ember a szegedi gáton.~Mert
 4    I,  1880|             õt kellene tekintenem a legkülönb aranyásónak«, azzal a különbséggel,
 5   II,  1882|        egész ökröt. Mikor az volt a legkülönb szónok a vármegyén, aki
 6   II,  1882|       kivarrva a dohányzacskója s a legkülönb hazafi, ki a legjobban tudta
 7   II,  1882|        Rákóczi-nótát.~Most már az a legkülönb hazafi, ki a legszívesebben
 8   II,  1883| parlamentnek kétségkívül õ az egyik legkülönb succrescentiája.~Jó, hogy
 9   II,  1883|             lesütötte a szemeit-.~A legkülönb produkció volt mégis a Beniczky
10   II,  1882|          István, a Népszínház egyik legkülönb tagja, ki már régóta betegeskedett,
11   II,  1883|     úriember legyen a fõkapitány, a legkülönb pennájú prókátor megtétetik
12   II,  1884|        Bekényi néni, annak voltak a legkülönb befõzöttjei; örökké azt
13   II,  1885|              Almási magyar bikája a legkülönb. De nagy feltûnést kelt
14  III,  1888|           hívottat, hívatlant. Az a legkülönb ház, ahol a legtöbb van.~
15  III,  1890|           Erzsi nénénkhez (akinek a legkülönb befõzöttjei vannak a megyében),
16  III,  1890|           mint Haynau volt, s nem a legkülönb édes fia, kit másfél évtizeden
17  III,  1890|        Kossuth valamennyiünk közt a legkülönb ember. S ezt õróla valamennyien
18  III,  1890|          elismerjük. Miután pedig a legkülönb ember, hát minek zárnám
19  III,  1892|        Ebben a percben õ volt itt a legkülönb.~S aztán nemes, metszõ szavakkal
20  III,  1896|            mulatságokat sem, a klub legkülönb tarokkistája (a tekintélyét