Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|       hivatalos lapok azonban hallgatnak róla. Közlõ felhívja a kormányt,
 2    I,  1878|       lelkesít, akik a házban hallgatnak, míg a folyosó habituéi
 3    I,  1879|      Az sem lep meg, hogy nem hallgatnak a tapasztalás óvó hangjára,
 4    I,  1879|    követtek volna el bûnt, ha hallgatnak, mert azáltal csak tovább
 5    I,  1880|   polgárainak, akik szavunkra hallgatnak, csak a magunk legsajátabb
 6   II,  1882|       a jobboldali nagy ágyúk hallgatnak, annak megvan a maga jó
 7   II,  1883|     Péter? Mikor látod, úgyse hallgatnak rád.~- Mert nincs ízlésük,
 8   II,  1883| kétség: a fõispánok még misét hallgatnak odahaza vasárnap, s aztán
 9   II,  1885|      tehát, hogy mikor sokáig hallgatnak, Tisza, az örök birkózó,
10  III,  1887|     ki a tudományukkal, miért hallgatnak?~Valakinek eszébe jut Krausz
11  III,  1887|     látod, hogy kimentek, nem hallgatnak.«~- Mert nincs elég erejök
12  III,  1888|  maguk, ha kérdik, mosolyogva hallgatnak róla. A mosolyban benne
13  III,  1888|       meg a parlamentet.~- Ha hallgatnak, rövid leszek, de ha nem
14  III,  1888|       rövid leszek, de ha nem hallgatnak, három óráig beszélek.~-
15  III,  1889|       gúnyolódási téma: »Mért hallgatnak a mamelukok? «~Most hogy
16  III,  1890|  reménye van, hogy rám jobban hallgatnak a kölcsönadók.)~Ma ebbõl
17  III,  1893|    sõt vita is van. Az öregek hallgatnak és mosolyognak, mintha mondanák:~-
18  III,  1893| többieket valamennyit. Dehogy hallgatnak azok engem. Pláne még pietással?
19  III,  1893|      Pláne még pietással? Nem hallgatnak azok sehogy. Némelykor egész
20  III,  1815| bigott tótság, akik a papokra hallgatnak. S a papok szája nem gyepesedett