Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|        derülõ mosolyát, midõn a pincér eléje teszi a sikerült omlettet,
 2    I,  1878|         értelmesen csepegteti a pincér agyvelejébe drágagyöngyeit
 3    I,  1878| szalagjaiba, fátyolaiba, bele a pincér hajába is, ki épp most tölt
 4    I,  1879|   összes boldogságunk. Az úr és pincér együttvéve érnek valamit.
 5    I,  1879|   parancsoljon vele? Az úr és a pincér fogalmát nem lehet egymástól
 6    I,  1879|         minden két nap meghúz a pincér egy forintig, a Margitszigeten
 7    I,  1880|    kihûlve, az italt állottan a pincér.~Mit van mit tenni; a jövõ
 8    I,  1880|     kenyeret, már akkor a derék pincér ott tour-dame-zott valahol
 9   II,  1882|         nagysád? - rontott be a pincér Aladárhoz.~- Hamar orvosért.~
10   II,  1882|  Aladárhoz.~- Hamar orvosért.~A pincér lóhalálban vágtatott s még
11   II,  1883|       Olyan szórakozott vagyok. Pincér! Hozzon vizeket.~Horváth
12  III,  1886|         éttermén, látom, hogy a pincér túróscsuszát visz valakinek,
13  III,  1886|       Tegye le azt a csuszát!~A pincér ijedten tette elém a tányért,
14  III,  1886|      ban. Csodálatos ez!~- Hej, pincér a »Pesti Hírlap«-ot!~A tréfás
15  III,  1886|        Pesti Hírlap«-ot?~- Hej, pincér, hozza már azt a lapot! -
16  III,  1886|         mondja türelmetlenül.~A pincér csakhamar visszajön, ajkain
17  III,  1886|   püspökök, akasztófáravalók!~A pincér elrohan és elhozza a »Pesti
18  III,  1888|      Kérek szépen egy szobát.~A pincér megnézi, és így szól:~-
19  III,  1888|       drága? - kérdi óvatosan a pincér.~- Majd csak úgy gazdálkodom,
20  III,  1888|         a »Budapest«-et hozta a pincér a »Nemzet« helyett, szilvóriumot
21  III,  1889|         azonban nem ismertem.~A pincér, aki az italokat hordta