Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        hol a hivõk ajkán imádság fakad Allahhoz, hogy nevelje szívükben
 2    I,  1878|       erdõben járván, hol a Duna fakad, megnézte a híres folyam
 3    I,  1878|     tehetlen kisdedét, könnyekre fakad és mi elfelejtjük sérelmeinket,
 4    I,  1879|      fekélyei borítják.~Ez a seb fakad ki minden botrányban, mégpedig
 5    I,  1879|   csöppet sem. Pusztulás, nyomor fakad egyelõre mûködésük nyomán;
 6    I,  1880|         minden palóc gyerek ríva fakad:~Pongrácz Juhainak~Selyem
 7    I,  1880|        mely könnyen sír, könnyen fakad kacajra, mindenen igen jól
 8   II,  1882|        aközt, mely a tea mellett fakad ki a hazafiból.~Van rá eset,
 9   II,  1883|      Fekete erdõnél, ahol a Duna fakad egy kis forrásból: »Ejnye,
10   II,  1883| véletlenül maga Tisza Kálmán nem fakad ki, hogy már unja, s meg
11   II,  1883|            a következõ szavakban fakad ki: »Az ügyvédek is éppen
12   II,  1883|        vagy pláne vidám hahotára fakad a hallatukra.~Ilyen a Wahrmann-párbaj
13   II,  1884| másodnapján!~Ez a jámbor óhajtás fakad fel a szívekbõl a falvakon.~
14   II,  1883|     levegõ ez itt! Egy-egy sóhaj fakad fel néha a szívek fenekérõl,
15   II,  1885|  tövisbõl is újra virág - mosoly fakad.~Apponyi beszédérõl csevegett
16  III,  1887|    valami bûnének lennie.~- Hm - fakad ki végre az öregúr. - Tudom
17  III,  1887|           és egy igézõ mosolyban fakad ki.~- Anya, én isz... én
18  III,  1888|        után, egy bizonyos epedés fakad ki a szívekbõl erõteljes
19  III,  1895|            Az ember szinte sírva fakad a sorsán.)~d) Sóhajt és
20  III,  1896|          az úgynevezett dicsõség fakad. Száz gramm realizmusra