Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|          és Bittóval. Reménylem, eljön az idõ, midõn az országgyûlés
 2    I,  1879|          herceg is. Tudtuk, hogy eljön, éreztük, hogy a szíve közel
 3    I,  1879|       arany«-nak valaha, ha majd eljön az idõ, hogy »vas«-ra lesz
 4    I,  1879|    szükségünk. Pedig tudom, hogy eljön.~S Szekerke indítványa a
 5    I,  1880|   branche-ot. Még Tisza Lajos is eljön néha, ki nem vállalta el
 6    I,  1880|       kellene. Korántsem. Amikor eljön annak az ideje, hogy a szavazó
 7   II,  1881|  nyúl-vacokra.~A nyúl magától is eljön oda s akkor kényelmesen
 8   II,  1882|        és meglátja a másvilágot, eljön elsõ nap éjfélkor a másiknak
 9   II,  1883|       Tróját a szkíták.~Jókai is eljön, s jó kedve lévén végignéz
10   II,  1883|         De a halál nem felejt... eljön, s ezek a régi ismerõs arcok
11   II,  1884|          nálam, ígérje meg, hogy eljön.~- Elmegyek, uram!~- Ah,
12   II,  1885| értesíteni, hogy a walesi herceg eljön a karzatra. Csináljanak
13  III,  1886|         aztán mindent megtanult, eljön ismét hozzám. Jó lesz úgy?~-
14  III,  1886|         meglapulni, hanem igenis eljön az írói körbe és egyenesen
15  III,  1890|  fölkeresik, míg rábeszélik, míg eljön, míg kinyitja... Szó sincs
16  III,  1891|         étvágyát trenírozza s ha eljön a nagy nap, mikor ez az
17  III,  1893|  visszatért a múzsákhoz. A Házba eljön ugyan, de beszédet nem tart
18  III,  1893|    vártam, no most. No, most már eljön a mi idõnk, a reverzálistáké.
19  III,  1893|         Õ az, õ! Tudtam én, hogy eljön, hogy nem marad ott... a
20  III,  1896|   mondanak. Mikor pedig az ember eljön, hát nem lát még egy világos