Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|       akkordja, szinte mûvésziesen csendül meg, míg többi része bosszantó.
 2   II,  1884|       tehetségének. Neve ismerõsen csendül túl a tengereken is. De
 3   II,  1885|          halálharang tán Paulernek csendül!), valami húzni kezdett
 4   II,  1885|         hangjával, mely andalítóan csendül, s magával visz, hogy a
 5   II,  1885|           több helyen. Vidám kacaj csendül meg innen-onnan. Viháncolás
 6  III,  1886|     megszólaltatja. Az õsök hangja csendül abban. Itt, ahol az õsöknek
 7  III,  1886|          Halló!« A telefon rémesen csendül meg valahol messze a közlekedési
 8  III,  1886|   félmondat innen-onnan a fülünkbe csendül: katona... támadás... diadal...
 9  III,  1887|       lúgot fõznek... Ez a melódia csendül ki a szõnyegen levõ témából: »
10  III,  1887|            szava szépen, világosan csendül, amint elbeszéli az Operaházban
11  III,  1887|         zsivajban, kérõn, szelíden csendül meg az elnök hangja:~- Én
12  III,  1888|     melynek csak bánatos melódiája csendül meg benne.~Az egész történet
13  III,  1888|          Tiszának, s hozzá intézve csendül meg a generális ajkán a
14  III,  1888|         ország határain túl is jól csendül, hogy az írói tábor még
15  III,  1889|            nem szólal. Hangja most csendül, szelíd és finom. Kifejezési
16  III,  1892|            olvasom, mindig fülembe csendül a török világból a dobok
17  III,  1892|             Minden szó síri hangon csendül.~- Vége van! - sóhajt fel
18  III,  1892|        ismerõsen, rokon­szen­vesen csendül minden magyar fülben. Wekerle
19  III,  1893|            után, csak ritka helyen csendül meg hangjában az emelkedett
20  III,  1894| meggyulladván, ajkán prófétaszózat csendül:~- Jaj a kereszténységnek!