Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1880|        közt azt, hogy vágyódva és bánatosan kívánjuk vissza egyszerû
 2   II,  1883| államférfiúi mintaképe Csanády -, bánatosan rázta nagy fejét, melyet
 3   II,  1883|          ülök itt - feleli Kõrösi bánatosan. - Annyian vannak még felírva,
 4   II,  1883|           ajkait, s szelíd szemei bánatosan és szemrehányólag nézték
 5   II,  1883|         te mit gondoltál? - kérdé bánatosan.~- Hát iszen te pezsgõt
 6   II,  1884|         is.~- Hagyja el - felelte bánatosan. - Õ már nem ér nekem semmit.
 7   II,  1884|      nekem mégsem szólnak - hörgé bánatosan -, és értem mégsem küldenek.
 8   II,  1885|        onnan kihalászni.~Az elnök bánatosan csóválta a fejét:~- Miért
 9   II,  1885|            majd rád adom...~Tisza bánatosan pislogott.~- Isten neki -
10  III,  1886|         is csendesen hallgatta és bánatosan nézett szét az ellenzék
11  III,  1887|          látcsövét.~- Tessék - és bánatosan irigykedve nézed, mint delektálja
12  III,  1888|       közé.~Az a szegény anya, ki bánatosan kíséri ki dicsõséges és
13  III,  1888|          Gábor, a volt miniszter, bánatosan morogta:~- Persze, persze.~
14  III,  1888|         pénzügyminiszter.~Wekerle bánatosan nézett rá, mint Nagy Sándor
15  III,  1888|            A szélsõbal öreg fejei bánatosan himbálóztak:~- Vége van;
16  III,  1889|       Dezsõ, kolosszális voltál«, bánatosan rázza a fejét, és mint az
17  III,  1890|           Horvát Boldizsár mellé. Bánatosan nézte onnan a saját helyét,
18  III,  1890|          még eddig soha se tette.~Bánatosan kérdezgették egymástól:~-
19  III,  1893|      fõváros.~A nagyságos asszony bánatosan csüggesztette le fejét.~-
20  III,  1895|     borbélynak kell adnom - mondá bánatosan sóhajtva -, egész életében