Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        arcrózsáin: hadseregén s szívébe lopta magát a muszka mosolygás
 2   II,  1908|    iránt, körmeit belehasítja a szívébe, nemesebb indulatait kivájja;
 3   II,  1881| kellõnél sötétebben.~Õ a nemzet szívébe van zárva mindörökre.~ ~
 4   II,  1882|     ábrándokat ültetnek a tótok szívébe, aminél pedig porhanyóbb
 5   II,  1882|        átplántálni a magyar nõk szívébe, beadogatni azt nekik apródonként
 6   II,  1883|       szét a Házban, s mintha a szívébe nyilallott volna az az egy
 7   II,  1885|         percben az Apponyi gróf szívébe döfné a dél-magyarországi
 8  III,  1886|        fegyveréhez s mártotta a szívébe.~- S ki volt az illetõ lovas
 9  III,  1887|    idomítva, beledöfi a kormány szívébe.~A témáról aztán kisül,
10  III,  1888|         nyilallott az õ puha jó szívébe az önvád. S minden lépten-nyomon
11  III,  1888|     hangulatát festõ kép. A nép szívébe Kossuth mellé lassan-lassan
12  III,  1889|     Mintha egy kést szúrnának a szívébe.~- E nyomorultak olvasnak.
13  III,  1889|         sem!~Ez már nagy eset - szívébe nyilallott a megdöbbentõ
14  III,  1890|      történelembe és a magyarok szívébe.~Sõt, másnap maga Tisza
15  III,  1890|      elégedetlen, de nem. Ugron szívébe nem fér be egyszerre két
16  III,  1893|        Meszlényi Lajos.~Apponyi szívébe beletört a tõr hegye és
17  III,  1894|        egy tekintetet vessünk a szívébe, amely olyan hó tiszta,
18  III,  1815| tudományokat, mindazt átöntötte szívébe és eszébe, ami nemes tartalom
19  III,  1896|   megösmerte az öreg Krokácsot. Szívébe nyilallott e vén emlék láttára