Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|       napfény, sárguló lombok... Reggelenkint a dér beszegi a füveket
 2    I,  1880|        porosan, sárosan hozza be reggelenkint a szolga, az ételt kihûlve,
 3    I,  1880|           a legjobb száma.~Mikor reggelenkint kezedbe veszed, nyájas olvasó,
 4    I,  1880|   akarnak a télen.~Amint azonban reggelenkint csillogó ezüst lemezzel
 5   II,  1881| nyugodtan tartlizik a foyer-ban.~Reggelenkint, mikor az újságból nézi
 6   II,  1881|           Legyen rá gondja, hogy reggelenkint, mikor még mindenki alszik,
 7   II,  1882|      hogy az elsõ lélek, amelyik reggelenkint átmegy rajta, az enyém legyen.~
 8   II,  1882| dicsekvés sok-sok évekig, vitték reggelenkint az átszaladó kutyákat nyugodt
 9   II,  1884|          de ott is maradt. Nézte reggelenkint a lapot, de csak nem volt
10   II,  1884|         vele. A hóna alá szedett reggelenkint két, három öreg könyvet,
11   II,  1885|    gondtalansággal köszöntött be reggelenkint, mintha az egész világ az
12  III,  1886|        már magam is azon kezdtem reggelenkint, mielõtt valamihez fogtam
13  III,  1888|     életkedve s vígan mondogatja reggelenkint a nejének: »Asszony, épülök,
14  III,  1890|       invitálja magához õfelsége reggelenkint Károlyi Gábort és Meszlényi
15  III,  1890|     honatyákat.~Nem mondja többé reggelenkint Krajtsik: »Mit álmodott
16  III,  1893|     orrokkal és fülekkel gyûlnek reggelenkint a képviselõk - s ott ülnek,
17  III,  1894|   kelljen elbeszélni az álmaimat reggelenkint? Egyszer is sok, amíg leírom.
18  III,  1894|       éljeneit és abcúgjait, kik reggelenkint az ország háza elõtt meg
19  III,  1895|        is így sietett a munkához reggelenkint, most is a munkához siet.