Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|        kell elmondani.~A Deák-párt önérzetesen áll még mindig a régi 67-
 2    I,  1875|           szórt vádakra s egyikben önérzetesen ki is jelenté: hogy az õ
 3    I,  1877|        mint a kunágotai zsidó, aki önérzetesen csörgette zsebében aranyait
 4    I,  1878|            Tiszát, s ma férfiasan, önérzetesen szólott:~- Te is fiam, Brutus? -
 5    I,  1878|          föl - hatalomra, hidegen, önérzetesen ment el mellettük - a maga
 6    I,  1878| Lehajigálta annak nyilait magáról, önérzetesen ment tovább a maga útján.
 7    I,  1879|            Hallgatott szerényen és önérzetesen.~Ha azonban szólott volna
 8    I,  1879|            maradt meg hatalmasnak, önérzetesen mutatva rá a törvény egyetlen
 9   II,  1905|   kapacitáló szóra hallgatnának, s önérzetesen haladva egymás mellett egymással
10   II,  1883|            sokszor emeli fel fejét önérzetesen, s mellét büszkén kitárva
11   II,  1885|     Megkívánom - mondá a miniszter önérzetesen -, hogy szavaimnak higgyenek.~-
12  III,  1888|       sikerült felhozni«. Wahrmann önérzetesen düllesztette ki mellét,
13  III,  1889|         hullott le fejükrõl õvele. Önérzetesen állt a pozícióján, s mikor
14  III,  1890|          gyülekeztek a képviselõk, önérzetesen a tegnapi nagy nap után;
15  III,  1893|  határtalan felfuvalkodottságomban önérzetesen, fölemelt fejjel lépdelek
16  III,  1893|       néznének ki...~A kálvinisták önérzetesen szorongatták egymás kezeit,
17  III,  1893|          tudunk, felemelte a fejét önérzetesen, és hangjába öt uncia gõgöt
18  III,  1895|        semmit - szólt a professzor önérzetesen. - Én vagy tudok valamit,
19  III,  1896|        kaszárnyát! - felelték azok önérzetesen.~- Ihun la! - szólt most