Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|     padozatból tán mert hamisan odanézett virág­bokrok nõttek, s hûsítõ
 2    I,  1879|       szárnyas ajtaja.~Mindenki odanézett.~Nagy János nevû fiatalember
 3    I,  1880|         meg például a karzatot.~Odanézett, s ijedten kapta vissza
 4   II,  1883|          hogy õ leült. Mindenki odanézett, hogy nem a föld nyelte-e
 5   II,  1883|        vádlottakat.~Minden szem odanézett, amint sorba jöttek ezek
 6   II,  1883| csinálni egy kísérletet.~Eötvös odanézett unalmában Güntherre, Günther
 7   II,  1883|         sem állja, valahányszor odanézett a csomagokra, mindig könny
 8   II,  1883|         dõlt össze.~Minden szem odanézett a királyra. De nehéz hivatal
 9   II,  1884|       mire lesz jó?~Minden szem odanézett.~De íme nem a vézna Beksics
10  III,  1886|      csipogó hang. Az egész Ház odanézett. Beöthy Ákosé volt az a
11  III,  1887|         azt a csokrot.~A rendõr odanézett, hogy milyen magasan van,
12  III,  1888|         szomszédoktól.~Mindenik odanézett, és vállat vont. Senki sem
13  III,  1889|       kezd.~T. Ház!...~Mindenki odanézett. Mi lelte a grófot? Tréfál?
14  III,  1890|  igazságügy-miniszter.~Mindenki odanézett Szilágyira. De a nagy államférfiú
15  III,  1893|         maradt székre.~Mindenki odanézett s azután mindenki iparkodott
16  III,  1893|           Itt vagyok!« Mindenki odanézett meg­döbbenve. Egy ember,
17  III,  1894|     volna szólania, minden szem odanézett, de ahelyett Kovács József
18  III,  1895|  megvakarta, hol idenézett, hol odanézett, még az üvegpadlásra is
19  III,  1896|        fekete bõrönddel.~Gorove odanézett és fölsóhajtott:~- Meddig