Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|            bulvárokon...~Egyszóval mindnyájunknak megvannak »nemes törekvéseink«.~
 2    I,  1875|       legtöbb látogatója.~Azok ott mindnyájunknak halottai. Egy szál virágot
 3    I,  1875|           mécset gyújtani sírjukon mindnyájunknak szabad, - nem! mindnyájunknak
 4    I,  1875|      mindnyájunknak szabad, - nem! mindnyájunknak kötelesség.~...Az éj haladtával
 5    I,  1877|     Ismeretlenül kedves ismerõse õ mindnyájunknak.~*~Chlumetzky úr az osztrákok
 6    I,  1879| megösmerkedni.~Nem tehetem.~Szluha mindnyájunknak kedvencünk, Rozenberg olyan
 7    I,  1879|          melyre egynek kivételével mindnyájunknak szüksége van.~Hát ez az
 8    I,  1879|      reménnyel! Titkos érzés súgja mindnyájunknak, hogy szebb jövõ vár reánk,
 9    I,  1880|     zsírjában fog megfúlni, ma már mindnyájunknak dolgozni kell. Mi már nem
10   II,  1885|       helyén, annak a keblén, »aki mindnyájunknak édesanyja«.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
11   II,  1898|            a gonosz gyümölcsöt, és mindnyájunknak szenvednünk kell érte.~Félek,
12   II,  1919|         Nem! Imádtuk? Ez is kevés. Mindnyájunknak közös szerelme volt.~Egy
13   II,  1882|           ez. Úgy tûnik föl nekünk mindnyájunknak, mint egy álom. Még most
14   II,  1882|          cimborák. Azilumot nekünk mindnyájunknak! Hány fõispánság is van?
15   II,  1883|          az én kedvencemrõl, hanem mindnyájunknak egy kedvencérõl, a szegény
16   II,  1883|      semmit.~Azért esik nekünk jól mindnyájunknak, hogy most rájöttek arra
17  III,  1886|          Mert az igaz, hogy Eötvös mindnyájunknak húsz-húsz ezer forintot
18  III,  1895|            a magyarok.~Más e könyv mindnyájunknak; Apponyinak az, amik a színésznek
19  III,  1896|       lehetõség.~Oh jaj nekem! Jaj mindnyájunknak! Hiszen a pap megteheti,