Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|     vesszük is, hogy a világhírû kancellár gyõztesen mászik ki a hínárból,
 2    I,  1878|        azért lakik ott.~*~Valaha kancellár volt, majd provizorius főispán
 3    I,  1879|        ki báró Vay Miklós udvari kancellár mellé, de midõn Vay lemondott
 4    I,  1879| föl-fölmerülõ hír a két hatalmas kancellár lemondásáról.~Hát igenis,
 5    I,  1880|          palotába.~A fürtös fejû kancellár éppen jókedvében volt, nyakába
 6   II,  1886|      érezni »semminek«. A »nagy« kancellár még csak nem is népképviselõ,
 7   II,  1886|    mondani, hogy íme, ez egykori kancellár, ki az összbirodalom sorsát
 8   II,  1886|  használja, ha esetleg nem lehet kancellár.~Ha nem tárcacikket írnék,
 9   II,  1883|      vagy haragnak, Forgách volt kancellár arra kérte a fõispánt, hogy
10   II,  1883|     hazáját hõn szerette, s mint kancellár nagy érdemeket szerzett
11   II,  1885|  környékezte azzal, hogy Forgách kancellár õt akarta kinevezni a Nemzeti
12   II,  1885|       kellett volna, megbukott a kancellár, s maga Frankenburg is nyugalomba
13  III,  1886|      kutya az, mely ott feküdt a kancellár lábainál s rögtön rám rohant,
14  III,  1886|   nyúltam.~„Kuss!” - sziszegte a kancellár mosolyogva, s a borzasztó
15  III,  1886|           Ön megijedt” - vélte a kancellár.~„Nem annyira fenség - mondám
16  III,  1887|   kaparászni.~- Hívnak - szólt a kancellár felállva és elbúcsúzott.~
17  III,  1888|      vagy két jó szóra.~Nosza, a kancellár titkárját meneszti:~- Eredj
18  III,  1888|         kérdé lihegve a hatalmas kancellár.~- Itt van.~- Hol?~- Hiszen
19  III,  1888|      beszélni, mert siet haza.~A kancellár rohant a királyhoz.~- Jön? -