Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1881|          felvonás alatt egy aláírási ívet köröznek egymás közt koszorúra.~
 2   II,  1881|           még most is körözik azt az ívet.~*~Tegnapelõtt, jún. 26-
 3   II,  1883|         Szívesen.~Osváth megfogja az ívet, aláírja vakon, és odaád
 4  III,  1890|          messze megy, de olyan óriás ívet ír le a levegõben, mint
 5  III,  1891|      helybeliek. Magamhoz veszek egy ívet, elrejtem mélyen kabátom
 6  III,  1891|              máskor.~Nem adtam át az ívet (oly nyugodtnak éreztem
 7  III,  1891|      megmossa a fejemet, amiért neki ívet merészkedtem küldeni, holott
 8  III,  1891|        kötelezve - szóltam átadva az ívet. - Tehát ön még nem prenumerált?~
 9  III,  1891|         feldobott üszök fényes tüzes ívet ír le a levegõben, de aztán
10  III,  1892|              Én magam is aláírtam az ívet azon hajlandósággal azonban,
11  III,  1892|            már, hogy aláírtam azt az ívet.)~De a diárium betûerdeje
12  III,  1893|             képviselõi állással. Egy ívet is próbáltak körözni. De
13  III,  1893|           államférfiú, mely nagy fél ívet ír le a levegõben. Most
14  III,  1893|         megállt az ajtóban s öklével ívet írva a levegõben, hítta
15  III,  1893|        vannak megszentelve. Emezt az ívet pedig írja alá!~Lehûlve,
16  III,  1893|               elképedve vettem át az ívet, mely így hangzott: »Az
17  III,  1815| intelligencia szükséges. Közöltem az ívet egy éppen nálam levõ tudós
18  III,  1815|             megtalálja ezt az ostoba ívet, azt fogja hinni rólam,
19  III,  1815|        illetõ közeg, aki a vallomási ívet viszi, föl is világosíthatná