Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|          emberi élet; sok idõ, az emlékezet is megpihen, míg annyira
 2    I,  1875|           felett lebegõ viszonyos emlékezet, amelyeket azonban a kölcsönös
 3    I,  1875|            egy-egy megkövült örök emlékezet; magas alapzaton szomorú
 4    I,  1875|      vannak még, akiket túlélt az emlékezet. Az árva leány, lehet, hogy
 5    I,  1875|        aki meggyújtsa sírjukon az emlékezet mécsét!~Van azonban a temetõnek
 6    I,  1878|     eseményt ékes versekben, örök emlékezet okáért.~De ha ez elenyészett
 7    I,  1878|         minden lépése érdekes. Az emlékezet váltig megjárja a nyomokat,
 8    I,  1878|          Ez a tudat erõt ad. S az emlékezet fölfrissíti ezt a tudatot.~
 9    I,  1878|         de jegyezzék meg, hogy az emlékezet messze leér.~És jönnek utánunk,
10    I,  1879|         halotti árnya, ha bárcsak emlékezet alakjában.~S emléke ezért
11    I,  1879|     Wenckheim elvesztét, de ha az emlékezet odavisz a szõregi temetõ
12    I,  1880|    alakjának megörökítõi, hogy az emlékezet sokszor találkozzék velük,
13   II,  1882|        földeket is, amikben ember­emlékezet óta sohasem volt szõlõvesszõ.
14   II,  1884|         közös sírgödörbe temet az emlékezet, maradjunk a diadalmasokkal,
15   II,  1884|       tarka jelenet képe tolul az emlékezet elé! Szóváltások, összeesküvések,
16   II,  1885| falevélnek.~Hátha még csak amúgy, emlékezet után mond el valaki párbeszédet,
17   II,  1885|       tarka jelenet képe tolul az emlékezet elé. Szóváltások, párbajkihívások,
18  III,  1888|        Holubárt; s amint átfut az emlékezet a rengeteg királyképeken:
19  III,  1891|            már régen eltemette az emlékezet. S ez egymás sorjába fûzött