Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|          lépteinek utolsó nesze is elhangzott, Ürményit e merész szavakra
 2    I,  1880|       ügyhöz, midõn õ védte magát. Elhangzott védelme majdnem nyomtalanul.~
 3   II,  1888|          hármat még kevésbé lehet.~Elhangzott az emelkedett hangú díszbeszéd...
 4   II,  1882|           Tóth Lõrinc érdemeit.~Az elhangzott lelkes éljenek után Szász
 5   II,  1882|           éjjel és nappal.~Az eskü elhangzott.~...................~Sok-sok
 6   II,  1883|            a generálison.~A kérdés elhangzott. Tisza most ülve maradt.~
 7   II,  1883|          Semmit sem tudnak! Hiszen elhangzott ez a név tegnap száz meg
 8   II,  1883|         alakok ültek ott ma.~Végre elhangzott az »Õfelsége a király nevében«,
 9   II,  1883| elokvenciákra. Mikor Tisza beszéde elhangzott, mely körülbelül inkább
10   II,  1883|           volt, mikor az elsõ igen elhangzott, a Bánffy Miklósé. Azontúl
11   II,  1883|             nem«, amely a teremben elhangzott.~- Ezt már legalább elengedhették
12   II,  1885|        kisebb adományok.~Míg végre elhangzott az utolsó, a legkisebbik
13  III,  1887| gyõzedelmével. Az utolsó beszéd is elhangzott tegnap Jászberényben az
14  III,  1888|        írói körben tartott lakomán elhangzott.~Érdekes volt ezek közt
15  III,  1891|      szélsõbalon azonban egyszerre elhangzott ez a kiáltás:~- Halljuk
16  III,  1892|       megadom én a módját.~S amint elhangzott az átirat utolsó szava,
17  III,  1894|           biztosan gyõztünk.~Végre elhangzott a Zuber József »igen«-je
18  III,  1895|          tószthoz.~Úgy is lett; az elhangzott gyönyörû beszéd egyike volt
19  III,  1896|            felháborodást.~De amint elhangzott a javaslat, melyet ünnepi