Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        megérkezett a »liliom«... Vakító fehérsége most az egyszer
 2    I,  1878|     lángelme hatalmas lobogásai. Vakító fény, mely kábít, kápráztat,
 3    I,  1879|      szellemben vannak elrejtve, vakító fényû, mely arcul vágja
 4    I,  1880|         mulatságból potyognak, a vakító bokák, meg a vakító fehér
 5    I,  1880| potyognak, a vakító bokák, meg a vakító fehér szoknyák kedvéért.~
 6   II,  1881|          A trónusán ült a király vakító arany ruhában.~- Kicsoda
 7   II,  1882|           egy emelettel lejjebb: vakító bútorzatú teremben, hol
 8   II,  1882|          szõke úr egy csilláros, vakító fényes nagy terembe, ahol
 9   II,  1883|       célszerûbb. A nagy csillár vakító fényt szór szét az ünnepi
10   II,  1883|       áll rajta a fekete ruha, a vakító fehér mellény és a kikandikáló
11   II,  1883|        az üres karzati székekre. Vakító színpompa fent, vidorság,
12   II,  1884|        mindenütt. Az akták olyan vakító fehéren s piros szalaggal
13   II,  1884|        az üres karzati székekre. Vakító színpompa fent, vidorság,
14  III,  1886|         oláh asszonyok többnyire vakító szépek), s szeretettel csókolta
15  III,  1887|       megáll, mint a cövek. Inge vakító fehér, gallérja az állát
16  III,  1892|      egymásba nyíló terem úszott vakító fényárban a véges-végig
17  III,  1892|       mamelukok szeme káprázik a vakító fényben, s amint mereven
18  III,  1894|       olyan hó tiszta, mint az õ vakító fehér nyakkendõi, hol nincsen