Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        engedelmeskedett, s ezen önkéntelen sóhajjal vált meg a szerencsétlen
 2    I,  1877|        marquis, vagy herceg is?~Önkéntelen eszembe jõ egyszeri esete
 3    I,  1878|    megosztania. A szelíd öregúr önkéntelen nagysága folytonos küzdelemre
 4    I,  1878|      Széchenyi István eszméinek önkéntelen elfogadásával történt.~*~
 5   II,  1883|         mondta el a vádat, hogy önkéntelen azt a gyanút keltette fel
 6   II,  1883|        tanító, és - tette hozzá önkéntelen atyai büszkeséggel - és
 7   II,  1883|     színek által megilletõdvén, önkéntelen beleszólt:~- A kinevezést
 8   II,  1885|     szõke menyecske elõtt, s ez önkéntelen felkiáltás szalad ki a száján :~-
 9  III,  1886| félhangon az õ katonás lelkének önkéntelen kifakadásait, hogy »smarn« -
10  III,  1886|    képviselõkkel! Hallatlan ez!~Önkéntelen eszembe jut az a török bég,
11  III,  1886|     Nagy Ferencekbõl az egyik), önkéntelen lelkesedéssel kiáltott fel
12  III,  1888|      ismertebb arcoknál egy-egy önkéntelen »éljen« is kicsúszik a tömegbõl.
13  III,  1888|     ki-kiszalad a szájakból egy önkéntelen »úgy van«, »igaz«. Pedig
14  III,  1889|  börtönbõl s megpillantott, egy önkéntelen »abcúg« szaladt ki a szájából.~-
15  III,  1890|    terménycikk már ez, csak úgy önkéntelen támad. A föld álmodik a
16  III,  1892|     Inszcenírozva van-e ez vagy önkéntelen, az mindegy a kérdés csak
17  III,  1893|   hizlaló szürkeségében, szinte önkéntelen ezen gondolkozik el az ember.
18  III,  1894|      mégis meg találok lenni? S önkéntelen kifakad ajkán a panaszszó:~-