1-500 | 501-706
Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| megvédeni, egy Szapáry, aki az õt sanyargató török vezért
2 I, 1870| legborzasztóbb benne, hogy õt akkor támadják meg, amikor
3 I, 1873| azt a hitvány férget, aki õt töklincnek merte elnevezni
4 I, 1873| töklincnek merte elnevezni õt, a haza büszkeségét, a múzsák
5 I, 1874| legkevésbé hajlandó átengedni õt a párt.~Legfontosabb jelensége
6 I, 1874| tárgyban, hogy a szerdán õt meglátogató miniszterelnököt
7 I, 1874| épp oly gyengének látjuk õt ma, midõn nem elég a becsületesség,
8 I, 1874| ugyanakkor Kasznerben, midõn az õt karmoló Horkainak ujját
9 I, 1874| míg Huszár Imre föllépése õt arra bírta, hogy a klubból
10 I, 1874| emberek sorába, gyanúsítván õt az egylet vagyonának megkárosításával,
11 I, 1875| szorított az estélyen, s õt a közelebbi udvari ebédre
12 I, 1875| megtalálni a szózatot, mely õt az aspirált magas polcra
13 I, 1875| gyönyörtõl? Mindenki ismeri õt e hazában, a csecsemõkön
14 I, 1875| pályára lépett, családja õt, mint eltévedt juhot, megsiratta
15 I, 1875| növendékét csupán azért, mert õt nem tekintetes-urazta, nemcsak
16 I, 1877| lehet a mártíromsághoz.~Õt is elzárták volna; fogta
17 I, 1877| tûrheti, hogy imádója, Albert, õt Julie miatt elhagyta, s
18 I, 1877| nép szereti, kénytelenek õt figyelembe venni.~- Nos,
19 I, 1877| szerencsésebb annál, mert õt ellenkezõleg mindenütt szeretik.~
20 I, 1877| angyallal végezzünk legelõbb! én õt szárnyainak levágására ítélem.~-
21 I, 1877| lenni azon percben, midõn õt Klapka Bécsben meglátogatni
22 I, 1877| fölvéve, melyrül az õ vázlata, õt is rész illeti a sikerben.~
23 I, 1877| azt kívánta, hogy vegye õt a kegyelmes Kalifa udvarába,
24 I, 1877| járvány keletrõl jõ most) õt is megfogta. Kezdett nem
25 I, 1877| elég igazolásnak, s hogy õt a képviselõi immunitás védi
26 I, 1877| Helfyhez közeledett biztosítani õt, hogy a dologhoz semmi köze;
27 I, 1877| utcában, minélfogva megszállta õt az isteni ihlettség és mindentudás,
28 I, 1877| méltányolta Petõfit, mert õt és Egressyt bízta meg, az
29 I, 1877| értem, signor... értem õt.~- Hogyan? Érti méltóságod,
30 I, 1877| selyemruha-varrással bízták meg õt is, minthogy azonban a szövetbõl
31 I, 1877| belátván társuk gyarlóságait, õt érdemtelennek találták e
32 I, 1877| felette panaszkodék emiatt az õt pártfogoló fõmandarinok
33 I, 1877| harmadik - legokosabb lesz, ha õt magát tesszük meg az igazságügyet
34 I, 1877| nemcsak bajos egyetérteni, de õt megérteni is.~Ideális atmoszférákban
35 I, 1877| gyomrunkba lát. Mi alig ösmerjük õt s mégis örökké rajtunk a
36 I, 1877| olvasni... s ez fenntartja õt, mert amit nem tud, mindig
37 I, 1877| Chlumetzky kérdezõsködik, õt is megkérdik néha. Az interpelláció
38 I, 1877| minden eszköz jó.~Felkeresi õt magát, és azzal fenyegeti,
39 I, 1877| milyen boldog napja. Ma nem õt viccelte Tisza, hanem õ
40 I, 1878| lantja árasztott a nemzetre, õt illeti a legnagyobb rész.~-
41 I, 1878| A fiukat? Sándort?~- Õt.~- Isten hozta, kedves urambátyám
42 I, 1878| forintot kiálték fel, s én õt gyanúsítottam! Oh, a derék
43 I, 1878| eddig a frizurája tette õt hírnevessé, és sok helyütt
44 I, 1878| füstölög a kémény. Így tanítja õt a paraszt logika.~Pedig
45 I, 1878| bírta gondolni, miért viszik õt a királyhoz s szorongó érzésekkel
46 I, 1878| vissza az õ élethû arcképét; õt az ösmerheti legjobban,
47 I, 1878| sokat ront is a renoméján, õt nem teszi lehetetlenné.
48 I, 1878| politikát, szerencséjére õt sem veszik komolyan a politikában,
49 I, 1878| szívósság népszerûbbé tették õt Deák Ferencnél is.~A népszerûségnek
50 I, 1878| arroganciát és vakmerõséget, mely õt épp annyira kiállhatatlanná
51 I, 1878| írói kör azon huzal, mely õt a nagyvilággal összeköti,
52 I, 1878| mellett Gyulai Pált.~Az meg õt.~PÁTER LONKAI~Add el mindenedet,
53 I, 1878| Wenckheim-Tisza-kormány alakulása idejében õt is megkínálta egy üres tárcával.~
54 I, 1878| áll.~A szuronyok teszik õt tönkre.~Felülrõl: Tisza
55 I, 1878| lapok azon híre, mintha õt Tisza hidegen fogadta volna
56 I, 1878| látta annak senki.~*~És ami õt nagy államférfi hírébe keverte,
57 I, 1878| keserûen panaszkodik, hogy õt is megcsalták az asszonyok
58 I, 1878| társalgásaért, és mégsem ez teszi õt nevezetessé, hanem az, hogy
59 I, 1878| hogy fél a mozgósítástól. Õt is elvihetik Boszniába stb.~
60 I, 1878| pártnak a megalakulását, amely õt Tisza Kálmántól mentené
61 I, 1878| semmiképpen sem ajánlja õt pártvezérnek és honmentõnek.~
62 I, 1878| neki kerületet és behozta õt a parlamentbe. A viszonyok
63 I, 1878| változásával pedig megtette õt miniszternek.~Simonyi lekötelezettje
64 I, 1878| úgyszólván kényszerítették õt a lemondásra.~Ezt ugyan
65 I, 1878| teljes joggal nevezhetnõk õt hazaárulónak!~És van-é valaki,
66 I, 1878| Kálmánhoz és támogatják õt ma is.~*~Mert az egyesült
67 I, 1878| kérte Péchy Tamást, ajánlaná õt és ügyét a miniszterelnöknek.~
68 I, 1878| vizitkártyát, amelyben ajánlotta õt és ügyét a miniszterelnöknek,
69 I, 1878| Kedves barátom! Ajánlom õt és ügyét jóakaratú figyelmedbe
70 I, 1878| valamiben hibázott s ha õt valamely hibájáért vádolni
71 I, 1878| kiegyenlítendõnek.~Vádolni lehet õt ezért, annyival inkább,
72 I, 1878| népszerûség oly magaslatára emeli õt, amelyhez eddig alig van
73 I, 1878| politikát követett.~Aki pedig õt csak azért, mert nincsen
74 I, 1878| el.~Osztrákabbnak tartja õt az osztráknál.~*~Senyei
75 I, 1878| Pál (somogyi) ajánlotta õt, mégis akadtak, akik azt
76 I, 1878| napján hát beszólította õt a szobájába.~- Fiam Miska -
77 I, 1878| Míg lány volt, kerülte õt, futott elõle, s ha néha
78 I, 1878| ellenállhatatlanul, vezesse õt bármily új, veszélyekkel
79 I, 1878| átváltozik tûzzé, vízzé, csakhogy õt követhesse egész a végtelenségbe.
80 I, 1878| nõt, ne zárja ki egészen õt dolgaiból, kisebb-nagyobb
81 I, 1878| legalább eszméit, melyek õt lelkesítik, s melyek bizonyosan
82 I, 1878| önboldogságát, csak hogy õt boldogíthassa.~*~A nõk igen
83 I, 1878| Szegednek illik legjobban. Õt illeti meg az elsõ hely
84 I, 1878| volt oka rá. Itthon azalatt õt is éppúgy, mint az »akkori«
85 I, 1878| emlékeztetõ. De miért nevezi õt »Borcsa Nr. 1«-nek?~- Azért,
86 I, 1878| boldondozzanak a vármegye urai, õt meg nem ijesztik; jobban
87 I, 1878| költõ, tehetsége nem engedi õt messzebb menni, s ott, ahol
88 I, 1878| Akkor aztán megláttam õt abból az idõbõl is, mikor
89 I, 1878| morcsos lett. Tóthnak kellett õt ismét kibékíteni. Értett
90 I, 1878| élete fogytáig, amiért az õt valamikor »kaucsuk színésznek«
91 I, 1878| ellenszenveznek vele mások, mintsem õt szívesen láthatnák az állam
92 I, 1878| hatalmas áramlat igyekszik õt eltolni.~De ha maradnának
93 I, 1878| szív van, mely felénk vonta õt valaha. Hátha átmelegszik
94 I, 1878| esetre, ha a mameluk-had õt tüskön-bokron át követni
95 I, 1878| parlamentben elsõsorban õt találja, s könnyen fölboríthatja
96 I, 1879| d. Meere gróf nem nevezi õt mûvében meg, de mint beszélik,
97 I, 1879| kitárult börtönének ajtaja és õt azzal bocsátják el: »Távozzék,
98 I, 1879| aki a római költõké volt, õt nem az írók gondolatai hozzák
99 I, 1879| Zsedényinél házmotozást tartottak, õt és az egyházkerületi gyûlés
100 I, 1879| négy havi fogságra ítélte õt és társait.~Az Oberlandesgericht
101 I, 1879| kiöregedett, s hogy mi fiatalabbak õt, ki a dicsõség tengerében
102 I, 1879| odaát Pesten annyi ideig õt regulázta Tisza, itt Szegeden
103 I, 1879| senki, mert mások tartoznak õt megvédelmezni, adót nem
104 I, 1879| koronás királyt, s szereti õt éppúgy, mint szabadságát.~
105 I, 1879| súlyt fektet arra, hogy akik õt valamely ügyben képviselik,
106 I, 1879| be az utasításba és külön õt meg nem illetõ jogokkal
107 I, 1879| mert többet erejénél. De õt is folyton ellensúlyozta
108 I, 1879| egyszerre a »magáénak« látja õt minden szegedi ember, s
109 I, 1879| a jó magyar népet, mely õt úgy szereti.~A hajó födélzetérõl
110 I, 1879| a szegedi árvíz.~De ami õt legjobban dicsõíti, az azon
111 I, 1879| tehetett volna.~Én vádolom õt azzal, hogy miért nem tett
112 I, 1879| méltatlanság lenne tehát õt gáncsolni... A közönség
113 I, 1879| férfiatlan intrikáknak, melyek õt az erõsekkel szemben háttérbe
114 I, 1879| kötelessége a közönségnek õt útjában támogatni.~22. 49.
115 I, 1879| díszére válik a városnak, mely õt ma még nem méltányolja eléggé,
116 I, 1879| volt nagy államférfiú, ha õt a Deákok és Eötvösök mértékével
117 I, 1879| minden párt. Ezért szerette õt minden párt. És ezért számított
118 I, 1879| megkérte Tiszát, hogy küldje le õt is.~(Nagy dolog volt, hogy
119 I, 1879| Lajos bakján.~Siessünk hát õt a jelen helyzetében lefotografírozni
120 I, 1879| camera obscurá«-hoz futnék õt a mostani »maszk«-jában
121 I, 1879| biztosság teremtett, csupán õt magát nem zavarta meg. Az
122 I, 1879| Azért mert úgy tekinthetjük õt, mint aki nem él meg már
123 I, 1879| rágalmazás vádját, mellyel õt Zichy illette, de midõn
124 I, 1879| Várady ügyétõl, föladta õt, s megmentett, amit menthetett.~
125 I, 1879| hogyan tarthatja a nemzet õt nélkülözhetõnek a Ballplatzon,
126 I, 1879| nemzeteknek; és mind, kik õt látták és hallották, által
127 I, 1879| képviselõjét, biztosítván õt sohasem szûnõ barátságról
128 I, 1879| Maga Jókai föltalálhatja õt hamar: elõtte van; mindenütt
129 I, 1879| boldog. Semmi sem zavarja õt. Olyan alakba öltözteti
130 I, 1879| véve már nem soká tartja õt fönn a kormányon. Kezdi
131 I, 1879| hadnagyocskán akadt meg.~Õt szemelték ki a magas polcra,
132 I, 1879| Mikszáth Kálmánra, s ki õt azzal vádolhatná, ha e betûket
133 I, 1879| lépéseivel, tudván, hogy õt úgyis utol fogja érni a
134 I, 1879| most a kedves nénit, ki õt ignorálta, észre nem vette,
135 I, 1879| hogy többé nem kívánjuk õt ezen és ehhez hasonló szerepben
136 I, 1879| Montez?~A tábornok[ot], aki õt megsértette, kis korbácsával
137 I, 1879| Rónaszékynérõl el lehet mondani, õt annyira jókedvében teremtette
138 I, 1879| emberünket fosztja meg az õt körülvevõ nimbusztól, s
139 I, 1880| letiprására vezet, talán õt is megállította.~Hahogy
140 I, 1880| amint hogy úgy is nevezik õt mindenütt: a klubban a tarokk
141 I, 1880| voltam Neczpálynak, s ismerem õt gyermekkorától, bízvást
142 I, 1880| énistenem! mikor lesz az, mikor õt osztálytanácsossá promoveálják!
143 I, 1880| megrázta Miklós kezét, mikor õt, mint öccsét, bemutatta.~
144 I, 1880| harmincnyolc éves. Nehány év elõtt õt tartották a legszebb embernek
145 I, 1880| föl Tisza Kálmánnak is, ki õt késõbb belügyi államtitkárjává
146 I, 1880| el.~De azért mégis mindig õt nevezi ki a vízvédelem élére,
147 I, 1880| õméltósága tetteit, aki õt annyi alakban mutattam be
148 I, 1880| azon elõvéleményt, mely õt nagyszabású talentumnak
149 I, 1880| legnagyobb hibája, amik õt abban akadályozzák, hogy
150 I, 1880| képviselõ vállalhat hivatalt: õt megilleti a - jutalom.~De
151 I, 1880| nevezi magát: »habaroncs«.~Õt illenék legjobban kímélnem
152 I, 1880| kímélnem pártszempontból, s õt kellene legszigorúbban kritizálnom,
153 I, 1880| ellenben szigorúan bírálni õt annyit tesz, mint kedvezni
154 I, 1880| mamelukpalánta.~S sietett õt elültetni a saját kertjébe.~
155 I, 1880| alkalmazója ellen fordul, õt teszi lehetetlenné, visszahatásában.~
156 I, 1880| megsúgván mindegyiknek, hogy õt magát kivéve a többi csiszlik
157 I, 1880| bizonyította ezt be. Mi nem akarjuk õt a rendeletek citálásának
158 I, 1880| májusi esõ volt Zichy bukása. Õt magát sajnálnunk kelle,
159 I, 1880| árnyképet írt revánsul egy õt bíráló cikk miatt. De száz
160 I, 1880| ellenségünknek tartjuk õt. S nemcsak a magunk rosszakarójának,
161 I, 1880| iránti kötelessége, hogy õt visszakívánja, hogy a közönség,
162 I, 1880| mások.~Már délután sikerült õt fekvõ helyzetben tartani,
163 I, 1880| több ízben látogatta meg õt a délután folyamán: a beteg
164 I, 1880| talán tudta is, hogy Tisza õt nem fogja elejteni, nem
165 I, 1880| stádiumára is.~Hogy éppen õt és nem egy másikat, ez a
166 I, 1880| miatt, azok a lapok, amelyek õt tönkretették.~A bécsi lapok
167 I, 1880| nem lehet hibáztatni, mert õt sorsa vezette, ahol a sors
168 I, 1880| kilátásaink elõl, s meghagyjuk õt a legerõsebbnek!~Így örökítse
169 I, 1880| magam is szerencsés voltam õt számtalan különbözõ attitûdökben
170 I, 1880| esetben kötelességünk volt õt a hibás irányra figyelmeztetni,
171 I, 1880| játszani, s deguttans dolog õt csak látni is a színpadon,
172 I, 1880| közvetlenséget, úgy hogy õt még nem lehet élvezni. -
173 I, 1880| Szegedi Napló is örömmel fogja õt üdvözölni az új szezonban,
174 I, 1880| Föl nem foghatom, hogy õt a „Szegedi Napló” mintegy
175 I, 1880| legkitûnõbb szerepében, amelyben õt senki nem múlja fölül.~37.
176 I, 1880| színiidényben sikerülni fog õt állandóan megnyerni a szegedi
177 I, 1880| összegekhez Szeged városának õt megilletõ hozzájárulását,
178 I, 1880| mondta ezt, mikor ez a város õt segítette terveiben, I.
179 I, 1880| sikerül.~Ha Bret Harte volnék, õt kellene tekintenem a legkülönb
180 I, 1880| ismeretségben áll, s az õt is meginvitálta.~Nem látszott
181 I, 1880| mi szegediek boldogítsuk õt.~Mr. Brown megfordul az »
182 I, 1880| kísérni a temetõbe, s amikor õt otthagyják, mindenki sokkal
183 I, 1880| tárgyalást, s int, hogy hagyja õt beszélni.~»Kedves barátom -
184 I, 1880| egészséges embernél.~S ami õt erre az egészségrontó munkára
185 I, 1880| fog is vinni mindég, hogy õt elveszíteni szemeink elõl
186 I, 1880| az a kis rész, ami abból õt illeti. Itt marad a királyi
187 I, 1880| indokolt a vágy kivenni õt a prózai emberiség soraiból,
188 I, 1880| Miért rajzolom is éppen õt, fogják kérdeni az olvasók.
189 I, 1880| az alföldi rónák szépe: õt a rónák tündérei öltöztetik,
190 I, 1880| választotta ki arra, hogy õt az európai politika griffjeibe
191 I, 1880| Mondanunk sem kell, hogy õt is lelkesen megtapsolták.~
192 I, 1880| hogy azok is mintegy õt magát aranyozzák be. Például
193 I, 1880| s hasonlatot azért, mert õt éppen az ellentét azonosítja
194 I, 1880| ugyanis olyan ember, hogy aki õt élvezi, mindinkább élvezi,
195 I, 1880| becsülete helyre van állítva, ha õt ölik meg, részvétbõl elfelejtik
196 I, 1880| rokonszenv annyira teljes és õt körülölelõ, hogy kívánják
197 I, 1880| Hol az igazság? El kell-e õt ítélni a közvéleménynek,
198 I, 1880| fokán átgyömöckölni, mint õt kizökkenteni a rendes kerékvágásából.~
199 I, 1880| énekelt, s jól játszott. Õt különben elég jól és elég
200 I, 1880| az eredetiség.~Tapsolták õt is, különösen egyik nótáját,
201 I, 1880| hallgatni annyi, mint nem akarni õt észrevenni, s ez neveletlenség.~
202 I, 1880| mint háttérbe helyezni õt. S ez gyöngédtelenség.~Kutasi
203 I, 1880| feneket, figyelmeztetni akarva õt, hogy helyes úton van, s
204 I, 1880| Hanem mindez arra ne vezesse õt, hogy rögtönözzön. Elégedjék
205 I, 1880| sokat haladott azóta, midõn õt utoljára a Népszínház deszkáin
206 I, 1880| Lajos bakján.~Siessünk hát õt a jelen helyzetében lefotografírozni
207 I, 1880| camera obscurá«-hoz futnék õt a mostani »maszk«-jában
208 I, 1880| biztosság teremtett, csupán õt magát nem zavarta meg. Az
209 I, 1880| el.~De azért mégis mindig õt nevezi ki a vízvédelem élére,
210 I, 1880| legnagyobb hibája, amik õt abban akadályozzák, hogy
211 I, 1880| képviselõ vállalhat hivatalt; õt megilleti a - jutalom.~De
212 I, 1880| mameluk-palánta.~S sietett õt elültetni a saját kertjébe.~
213 I, 1880| állapotok az a tükör, amely õt leghívebben mutatja. S ezzel
214 I, 1880| kivívása, nem jellemzik õt annyira, mint azon hangyaszerû
215 I, 1880| jóízléssel megférõnek, hogy õt, aki a rekonstrukciót annyira
216 I, 1880| Auréllal nem úgy áll a dolog.~Õt mint biztosi tanácsost nem
217 I, 1880| Jankovich távozása után õt bízta meg a legkritikusabb
218 I, 1880| felé.~A firtli irány megöli õt, - ha azonban tanulni fog,
219 I, 1880| híven eltalálva - mégsem õt ábrázolja, hanem egy kecskeméti
220 I, 1880| meglehetõsen elmosódik. Õt mindenekelõtt úgy kell venni,
221 I, 1880| Tisza mindig készen találta õt a házipatikájában.~Ha Pálfy
222 I, 1880| senki, mert mások tartoznak õt megvédeni; adót nem szedet,
223 I, 1880| elpusztítani, házi népét leöldösni, õt magát foglyul ejteni, s
224 II, 1886| magyar nemzet iránt, mely õt rajongásig szerette, s melynek
225 II, 1891| melynek kápráztató ereje alatt õt cselekedni láttuk.~A történelem
226 II, 1891| mosolyok egyikével, melyek õt oly szeretetreméltóvá teszik.~
227 II, 1892| Helvey Laurának.~És mégsem õt illeti az annyira, mint
228 II, 1900| egész lényét uralja, kiemeli õt. Fejedelmi vonások nincsenek
229 II, 1906| szélsõbaloldal nem ösmeri el õt magáénak. A párt végrehajtó
230 II, 1907| fordulna az én kollegám felé s õt kérdezné, hogy hívják?~-
231 II, 1908| bizonyára van elõfogata is, mely õt a sáron át kivonszolja,
232 II, 1919| erre? Ma még úgy látjuk õt, kik gyermekkorunkban álmainkba
233 II, 1919| képekrõl, mi még úgy látjuk õt fiatalon, hódító szemeiben
234 II, 1919| császárkodott«. Tiszteltük õt. Nem! Imádtuk? Ez is kevés.
235 II, 1881| benne, mi is elismerjük õt, - de nem értjük: miért
236 II, 1881| vitatkozik, egyik sem akarván õt fölléptetni, hogy hova nem
237 II, 1881| mégsem lennének kénytelenek õt ott megválasztani.~Hanem,
238 II, 1881| a többieket, azt hiszi, õt sem látják, pedig még a
239 II, 1881| parlamentjében számot tenne.~Nem õt jellemzi az hátrányosan,
240 II, 1881| Nekik most már derogál õt komolyan venni, s olyan
241 II, 1881| meggondolatlan tervet, mely õt mélyen sérti, hogy t.i.
242 II, 1881| visszautasít mindent, ami õt sérti, ami neki fájhat.~
243 II, 1881| Éljen Pulszky!)~Ez jellemzi õt, uraim! (Egy hang: Moritzel,
244 II, 1881| választáskor, midõn Tisza õt egy kerülettel kínálta meg,
245 II, 1881| Kossuth embere is. Mégis õt akarja õfelsége?~Ahá! Kezdem
246 II, 1881| meríti a sugarakat, amik õt megszépítsék, hanem a külsõ
247 II, 1881| választók küldöttségének, kik õt a jelöltség elfogadására
248 II, 1881| egyetlen ember sem, aki õt látta volna. Kutatunk, kérdezõsködünk,
249 II, 1881| a terézvárosiak viszont õt szállítsák be - az alsóházba.~
250 II, 1881| szegedi polgármestert, hogy õt helyettesítse.~Tisza Lajosnak
251 II, 1881| szegedi polgármestert, hogy õt helyettesítse.~Szegény szegedi
252 II, 1881| akar lenni.~Hanem vegyék be õt egy olyan hatáskörbe, amely
253 II, 1881| legjobban megfelel: vegyék be õt a sebesült katonák betegápolónõjévé, -
254 II, 1881| hagyhatjuk egy napra sem, hogy õt valaki kizárólag bírja.
255 II, 1881| Egy francia író, midõn õt játszani látta, így szólott:~»
256 II, 1881| Senki sem tudta, hová kell õt a »kimutatásban« beosztani:
257 II, 1881| dühbe hozta a pártokat, hogy õt mindenki magának tulajdonítja.~
258 II, 1881| Hanem hát nem is annyira õt nézték nagy úrnak, mint
259 II, 1881| Olyan csillagnak tekintjük õt, aminõ nem volt még s nem
260 II, 1881| valami õskori gyárból! De ez õt mind nem háborítja. Türelmesen
261 II, 1881| lányába. Az is szerette õt, de az apja nem akarta mesteremberhez
262 II, 1881| mindjárt figyelmeztették õt is, hogy az ülõ hivatal
263 II, 1881| Magyar Tudományos Akadémia õt bízta meg a múlt századbeli
264 II, 1881| De ha akadna is, ki fogja õt pótolni egyebütt? Mert ott
265 II, 1881| nem kell rettegnie, hogy õt nevezik ki oda gubernátornak;
266 II, 1881| agyonüt valakit, vagy pedig õt üti agyon valaki.~A reportereknek
267 II, 1881| mint »tárgy«.~*~Halljuk õt magát:~»Múlt éjjel Budán
268 II, 1881| nõtõl sem telik -, hogy csak õt gyönyörködtessék, hogy csak
269 II, 1881| hogy az egész párt miatt õt kelljen üldözni, annál pedig
270 II, 1881| produktumait õ közvetítette.~Õt nem bántotta ez sem. Szakadatlanul
271 II, 1881| mégis gazdagabbnak hitték õt, mint aminõ. Úgy látszik,
272 II, 1881| darázsfészekbe, hogy a fullánk õt érje.~S majdan könnyebben
273 II, 1881| valóban kegyetlenség volna õt elejteni, mert más foglalkozásra
274 II, 1881| költõnek kellene tartanunk õt, kinél a közvetlenség bája
275 II, 1881| mindig emelkedõben volt, csak õt szidták akkor is, hogy:~-
276 II, 1881| másik -, mikor tudja, hogy õt még agyonlõni se sikerül.~
277 II, 1881| hogy némely dolgok láttára õt is elhagyta államférfiúi
278 II, 1882| megboldogult Wenckheim sietett õt felemelni.~A madame nem
279 II, 1882| hajlékba, s a vendégek, akik õt mint saját külön Blahánéjukat
280 II, 1882| fekete hálátlanság, hogy õt nem vették be a lisztába,
281 II, 1882| rossz vége mélyen elkeseríté õt is, s ahonnan fényes pályáját
282 II, 1882| célt ért, a diadal igazolta õt - s mi, akik abban néha
283 II, 1882| ki az õ mûködését. Akik õt nagynak tartják ezért, azok
284 II, 1882| de mennél feljebb emelte õt lángesze, annál hangosabban
285 II, 1882| külföld is megértene, hogy õt bevezetésképpen megkoszorúzná,
286 II, 1882| szolgálattevõ tiszt, ki nem ösmerte õt személyesen, azt kérdé tõle:~-
287 II, 1882| A cellaajtót rácsukták s õt ott hagyták megkötözve feküdni
288 II, 1882| Ugye alaposan megösmerték õt?~Milyen szerencsés lesz
289 II, 1882| csapás. Évek óta kellett õt féltenünk, hogy egyszer
290 II, 1882| legjelentõsebb szónokká tették õt. Bírta egészen a mívelt
291 II, 1882| leghatalmasabb elementumtól az õt megilletõ helyet az annalékban,
292 II, 1882| hozzátok. És ti imádni fogjátok õt s õ mindennap megfog egyet
293 II, 1882| leborultanak elõtte s imádták õt, valamint mindennap odadobtak
294 II, 1882| jutok, én meg fogom keresni õt... Ön mosolyog... ön nem
295 II, 1882| lánynak a szívét elhódította.~Õt magát hiába kérdezné, harapófogóval
296 II, 1882| hûtlenségérõl bizonyosodik meg, ki õt megtagadja s a legcsúfosabb
297 II, 1882| találkozik testvérével: az hívja õt fényes lakába, hol pompa
298 II, 1882| mosoly fölött.~Ott lehet õt látni majd mindég nemcsak
299 II, 1882| hogy éppen úgy ünnepelhetné õt az Akadémia, a Kúria is,
300 II, 1882| Kisfaludy Társaság tünteté õt ki legelõször, midõn jegyzõjévé
301 II, 1882| meginduló politikai élet õt is magával sodorta ezekkel
302 II, 1882| mire Batthyány invitálta õt meg másnapra, a bográcsban
303 II, 1882| Budapesten van. Magához hívatja õt, s azt kérdi vendégétõl: »
304 II, 1882| Hieronymi, hogy nem igaz, õt ilyen vizsgálattal meg nem
305 II, 1882| Ne higgye Gaál Jenõ, hogy õt a hézagpótló tehetségek
306 II, 1882| szélbali szónok traktálja õt is, de különösen a kormány
307 II, 1882| egyszer: ne Bécsben ütnék õt és õ ütne a parlamentben,
308 II, 1882| hanem a parlamentben ütnék õt és õ ütne Bécsben.~No, de
309 II, 1882| No, sebaj! Isten éltesse õt azért - ezt kívánjuk neve
310 II, 1882| látta. Nem akadt ember, aki õt dezavuálni akarta volna.
311 II, 1882| állítására, mint akik nemcsak õt, a minisztert, de magát
312 II, 1882| szerént.~*~Mindenki csak õt nézte, a nap leendõ hõsét. »
313 II, 1882| Most azért jött elõ, hogy õt Istóczy kényelmesen megostorozhassa.
314 II, 1882| különben nem volt jelen. Talán õt még nem eresztették haza.
315 II, 1882| se tudja fölmutatni, hogy õt meghallgatni minden ember
316 II, 1882| tûnõdtünk, hogy lehetett õt felismerni. - Nagy gondot
317 II, 1882| mindig gondoljon azokra, kik õt megszerették«. A forrás
318 II, 1882| formaszerint megkeresztelte õt a »Szrboljub« (szerb-barát)
319 II, 1882| A vizsga-láz gyötri ám õt is. El-elvonul órákig a
320 II, 1882| koszorúkkal úgy, mint azzal, ha õt mûveiben megösmerik: ez
321 II, 1882| mérgében Andrássynak, hogy õt hagyják ki, õ nem lesz Somssich
322 II, 1882| Darányi Náci? Kivel vegyük õt elõször? Lássuk Károlyi
323 II, 1882| egészen szögletessé vált, ami õt, remélem, mégsem fogja megkisebbíteni
324 II, 1882| provizórium már nem találta õt helyén; visszavonult. Az
325 II, 1882| teljesített, hogy méltán nevezik õt az alvidékeken »Szentes
326 II, 1882| annyira nem hitte, hogy elment õt megnézni - oda, ahol van.~*~
327 II, 1882| makacsabb Bogyónál, aki õt elereszti, és legyen végre
328 II, 1882| Trefort nyugdíjazni fogja õt mint tankerületi felügyelõt,
329 II, 1882| felelt, s igen jól látszottam õt mulattatni. Késõbb pironkodva
330 II, 1882| Lengyel hercegnõvé akartam õt tenni s férjhez adni egy
331 II, 1882| ott is maradt.~Nézzük meg õt, hogy néz ki ércbõl. Milyen
332 II, 1882| felvonásban, - ki hiába kérte meg õt azelõtt egy gyönyörûen írt
333 II, 1882| is van a világon.~S mikor õt nem érezzük már, akkor uralkodik
334 II, 1882| annyira szeretett s mely õt kísérni fogja. Meghalt ma
335 II, 1882| szobor, s visszakívánta õt innen, õt »lelke barátját«
336 II, 1882| visszakívánta õt innen, õt »lelke barátját« s azt mondta
337 II, 1882| ilyen lehetett.~Azóta már õt év múlt el... A szép Júlia
338 II, 1882| Már az úgy van, pedig... õt tapsolják, az õ nevét keresik
339 II, 1882| nem vesz, a törvényszék õt is kikéri a Házból.~Hollósy
340 II, 1882| de kénytelenek vagyunk õt megelõzni vele.~A vaáli
341 II, 1882| látszott meglepettnek, hogy õt is észrevette valaki.~*~
342 II, 1882| hemzsegõ beszédben támadta meg õt és a minisztérium szakközegeit,
343 II, 1882| természetesnek találná. Úgy kellett õt extra figyelmeztetni, hogy
344 II, 1882| biztosítja szent Antalt, hogy õt kiveszi.~Legérdekesebb volt
345 II, 1882| aludt. Magamnak kellett õt fölkölteni, hogy tisztítsa
346 II, 1882| karakterisztikumja, mely õt a maga nemében páratlannak
347 II, 1883| megérdemli, hogy a menyecskék õt is annak tartsák!~Ma különben
348 II, 1883| házisipkájában (lateinerek õt nézik hadnagynak).~Hiába
349 II, 1883| föláll, és tiltakozik, hogy õt itt palam et publice az
350 II, 1883| Csak az a különbség, hogy õt nem eszik meg. Különben
351 II, 1883| mert a dicsõségbõl egy rész õt illeti, jól jártak a következõ
352 II, 1883| valami esetlen zavarba, ha õt találja megszólítani.~A
353 II, 1883| a fejével, s egyet lépve õt magát szólítá meg, úgy beleélte
354 II, 1883| örömragyogással néz szét azokon, akik õt úgy szeretik, úgy becsülik,
355 II, 1883| közelebb állnak. Mi szidjuk õt, akik nem ösmerjük.~Jó jel.
356 II, 1883| érzem, hogy elvesztettem õt örökre. Máshoz megy.« És
357 II, 1883| Meglehet. Legjobb volna õt magát megkérdezni. No, ki
358 II, 1883| parabolából kiki vonja le, amennyi õt illeti, átmegyek ma Tiszaeszlárra.
359 II, 1883| Nagy Imre! Ha most látnátok õt szavalni, mennydörögni,
360 II, 1883| húzódott meg. Jó meleg hely, de õt azért mégsem teszi lustává.
361 II, 1883| mond. Igazán nem szabad õt kinevetni...~Õneki se kell
362 II, 1883| Trefort, mert azalatt, míg õt sajnálják, legalább elfelejtik
363 II, 1883| el. Egy szív, aki megérti õt, egy fül, amely meghallgatja
364 II, 1883| fül, amely meghallgatja õt. El volt érzékenyedve.~Mikor
365 II, 1883| akkor elmennie, hogy az õt is meghorzsolja.~Mért van
366 II, 1883| nem egyszer.~Hiába mégis, õt azért sohse szidja senki.
367 II, 1883| isten a földünket, mint õt, sohase lenne Magyarországon
368 II, 1883| csendes megjegyzéseivel, hol õt fogta el majd a miniszterelnök,
369 II, 1883| volt az inasával, mikor az õt meglopta. Te, Jancsi, mondja
370 II, 1883| sok a jóbarátja. S ezek õt fogják megenni apródonkint.~
371 II, 1883| beteg. Én már úgy megszoktam õt abban a katedrában, mint
372 II, 1883| szivartárcájához nyúlt.~S nevezték õt per »méltsád«.~Eléje hozták
373 II, 1883| ugyan leülepszik, nem bántja õt annyira, mint az a másik
374 II, 1883| kérdéseket, sikerülni fog õt összezavarni. Ettõl várják
375 II, 1883| hozzányúlnia, mikor egyszer õt éljenezték, s mikor egyszer
376 II, 1883| hogy micsoda skandalum, õt itt sakternek nézik, õt,
377 II, 1883| õt itt sakternek nézik, õt, aki annyit studírozott..~ ~[
378 II, 1883| de otthon nem találván õt, névjegyeiket hagyták ott.
379 II, 1883| Hiszen egy óra óta mindig õt látta, ügyvéd úr.~Így látta
380 II, 1883| esetre, míg õnekik tetszik õt dörzsölni, az asszonyok
381 II, 1883| a gyerekkel, s nem merni õt mégsem ráncba szedni.~Ha
382 II, 1883| Hallom, amit beszél, és látom õt, de mégsem hiszem, hogy
383 II, 1883| félelemmel töltött el, csak õt nem: Móric sokkal nyugodtabb,
384 II, 1883| minduntalan hátra kellett õt rángatni.~De Móric se félt.
385 II, 1883| Székely Mózesnél is.~Funták õt irigyli a legjobban, mert
386 II, 1883| Barczának szemébe mondta, hogy õt boldog életre való kilátás
387 II, 1883| utolsó dolog az! Hogy fogják õt most megbámulni!~Évek óta
388 II, 1883| nyilatkozik e kiváló mûvérõl, mely õt kétségkívül egyik legnagyobb
389 II, 1883| rothadott el... Mi túléltük õt!~II. A védelem drágakövei~
390 II, 1883| ki fogja meríteni. Mert õt minden szó megszúrja: a
391 II, 1883| elsõ alkalommal nem akarta õt vádlottnak nevezni, hanem
392 II, 1883| szavakkal illette, »amiért hogy õt - mint indítványából kitetszik -
393 II, 1883| felelõsséggel, támadta meg õt oly heves módon a lépcsõházban.~
394 II, 1883| vallomását, azt állítván, hogy õt e vallomásra a zsidók (név
395 II, 1883| kérte az elnököt, intse õt mérsékletre, nehogy összeverekedjenek;
396 II, 1883| Eötvös erõsen sarokba készül õt szorítani.~A mai budapesti
397 II, 1883| Faggatják ezentúl is. Hiszen õt szeretnék megfogni az agnoszkálás
398 II, 1883| Smilovics levele azonban õt is meghökkentette.~- No,
399 II, 1883| inkább a parlamentben, mégis õt hallgatja legfigyelmesebben.~
400 II, 1883| vállas termetû Funták Sándor.~Õt a Karagyorgyevics-pör tette
401 II, 1883| született, ez az oka, hogy õt hagytuk a legutolsónak.~
402 II, 1883| a legutolsónak.~A védõk õt irigylik a legjobban, mert
403 II, 1883| belügyminiszter ismeretes leirata õt tette Móric gyámjává, s
404 II, 1883| megyei gyöngéd kezelés tette õt ilyen csodává? Oh, megye,
405 II, 1883| meghallja, hol minden szem õt nézte.~Õ tudta azt, látszott,
406 II, 1883| másik utas megvetõleg nézte õt végig emiatt.~- Honnan jön
407 II, 1883| tárgyalás kezdetén megrótta õt a vizsgálatról tett nyilatkozatáért.~
408 II, 1883| Kornissnak is több ízben kellett õt mérsékletre figyelmeztetnie...
409 II, 1883| Hirsch késznek nyilatkozott õt valamely nevelõ intézetben
410 II, 1883| akit nem lehet megérezni. Õt nem lehetett. Ha az ember
411 II, 1883| látta senki.~Jól jellemezvén õt, azt lehet mondani, hogy
412 II, 1882| magyarázta, méltán megilletik õt magát is.~
413 II, 1883| elzárni.«~És ez jellemzi õt. Valóban õróla nem jegyezhetünk
414 II, 1883| Ma ötvennyolc éve, hogy õt az isten a kis magyar nemzetnek
415 II, 1883| csodafényes alakká tenné õt lángelméje, és mégis talán
416 II, 1883| Szegedet, nem kevésbé szerette õt Szeged. Mert Szeged nemcsak
417 II, 1883| meg teljhatalommal s nem õt.~Mikor végre Tisza Lajos
418 II, 1883| aztán minden ajtónyílásnál õt várta, s nem mert beleereszkedni
419 II, 1883| megadással ment ki, hogy õt a bukovinai kormány legalább
420 II, 1883| vissza. Mondtuk is neki, hogy õt sohase fogják a cselédjei
421 II, 1883| érti az õ gazdáját, s ha õt utánozva sziszegni kezd,
422 II, 1883| kötelek ismét tovább vitték õt a bûn felé.~A vizsgálóbíró
423 II, 1883| azért gyûlt össze, hogy õt, amint belép, azonnal megegye.
424 II, 1883| nem törõdik vele, mentik-e õt a tanúk vagy nem. Õ minden
425 II, 1883| neveztetvén ki fõispán, õt hívják »helyettes jó öreg«-
426 II, 1883| Kiküzdvén a szegedi nevet, õt év elõtt városi szenátornak
427 II, 1883| után Szegedre jött, mihelyt õt meglátta, sírva fakadt.~
428 II, 1883| nélküle, szívesen bevennõk õt férfi számba is, mint ahogy
429 II, 1883| nemes tevékenység kerete.~Õt csak ékesíti, neki az idõ
430 II, 1883| Nem lehet oly tárgy, hogy õt abban érdekes nem lenne
431 II, 1883| országgyûlés megnöveszté õt tekintélyben és közbecsülésben.
432 II, 1884| találtam ott délelõtt se õt, se Thallóczyt. A két jeles
433 II, 1884| szereti a durvaságot, ha õt szolgálja.~Hanem ha hideg
434 II, 1884| minden gondolkodás nélkül. Az õt egy csöppet sem aggasztja,
435 II, 1884| quantitást. De ez nem feszélyezi õt; megkísérti másodszor, sõt
436 II, 1884| beleszeretett és folyton üldözte õt szenvedélyével. De Paula
437 II, 1884| képviselõvel, én akarom õt önöknek közvetíteni.~Hogy
438 II, 1883| arcképét köröztette, mely õt abban a bizonyos kosztümben
439 II, 1883| bocsánatot kért a múltkor, midõn õt nézte annak).~De Tisza gyorsan
440 II, 1883| is nélkülözhetlen bútor. Õt úgy jellemezte elõttem egyik
441 II, 1883| megfeneklett a hínárban, hogy õt magát is egy paraszt kapta
442 II, 1883| hogy csendlegénynek kellett õt támogatnia, s erre egy jóakaratú
443 II, 1883| rájuk rivall, hogy ezentúl õt már nagyságolni kell.~-
444 II, 1883| Albert beszél, s bemegy õt hallgatni. De egy félig
445 II, 1883| Már ti. õ a helyet és õt a hely.)~A válás meghatottsága
446 II, 1884| nemcsak az van vele, aki õt olvassa, hanem az is, aki
447 II, 1884| népmesék folytatódnának, ha õt olvassuk, szemhéjunk leragad,
448 II, 1884| Ki-ki másformának képzeli õt, de mind a csodálat és szeretet
449 II, 1884| kedvesen.~Azonban, hogy õt privát diskurzusa közben
450 II, 1884| lehetetlen hozzáférni, mert majd õt kapja karon valaki, majd
451 II, 1884| ahelyett sokkal érdekesebb lesz õt otthon találni az íróasztalánál
452 II, 1884| rossz néven venni, akik õt mindég úgy bírálják, mint
453 II, 1884| színmûvét, a Felsülés-t), hogy õt az Akadémia ne vegye komolyan -
454 II, 1884| elõtt úgy tetszik, mintha õt szeretné a néni legjobban.~-
455 II, 1884| búsította, nekem kellett õt vigasztalnom.~- Lássa, hiszen
456 II, 1884| alkalmas téma az öregúr.~Mert õt nemigen szokás dicsérni.~
457 II, 1884| való volna ez? Úgy kell õt venni, amint van. Sõt az
458 II, 1884| papokat, amiért az elnök õt leckézteti meg, mire õ viszont
459 II, 1884| fölkelt s legott visszaadta õt Angliának.~Jó is, hogy így
460 II, 1884| éljenzéssel fogadta minden párt, õt, aki eddig is, rövid idõre
461 II, 1884| kirakatát igazgatja. S ez teszi õt igazán gyakorlativá, rokonszenvessé
462 II, 1884| pillanataiban borzasztó volt õt látni és hallani. Szép vonásait
463 II, 1884| Berzenczey visszarántotta õt, s valamit a kezébe csúsztatott.~
464 II, 1884| féltette, és azért csukatta õt a bolondok közé.~Legyen
465 II, 1885| nincsen itt.~Elvesztettük õt örökre.~Jól tudom, hogy
466 II, 1885| asszonyok közt õ csalt, meg õt csalták, de az égi asszonyhoz
467 II, 1885| e lapokról. Megszeretjük õt kicsinyes bajaival, nem
468 II, 1885| hogy Forgách kancellár õt akarta kinevezni a Nemzeti
469 II, 1885| szülõvárosa. Szinte odaképzeljük õt magát is. Valószínûleg együtt
470 II, 1885| segítette hozzá. Mikor e mûvel õt bízták meg, akkor kinn volt
471 II, 1885| mégis nem szívesen látjuk õt ott. Féltékenyek vagyunk,
472 II, 1885| sem csinálnak, mint vagy õt szidják, vagy õt dicsérik -
473 II, 1885| mint vagy õt szidják, vagy õt dicsérik - és már azelõtt
474 II, 1885| hangon vannak tartva, hogy õt naturalista politikusnak
475 II, 1885| koporsójához, és most ti kísérjétek õt, akik még itt maradtatok.~
476 II, 1885| kérte Jókait, hogy hagyja el õt a tizedik esztendõre, mert
477 II, 1885| hogy ezért az érdemeért õt is bevegyem a lajstromba -
478 II, 1885| szinte bent volna a helye. De õt azért vagyok kénytelen kihagyni,
479 II, 1885| tett szert, s kétszer is õt küldték Bécsbe hitfelei
480 II, 1885| Az emberek úgy képzelik õt, hogy éjjelenkint köröskörül
481 II, 1885| eseménynek. A legtöbb ember õt jött meghallgatni ma. De
482 II, 1885| veréb ellenben érzi, hogy õt itt az immunitás védi, s
483 II, 1885| biztos benne, hogy Bausznern õt viszont hallgatni fogja.
484 II, 1885| Apponyin, csak meg akarta õt gyõzni!~Sok sikerült megjegyzése
485 II, 1885| Egyszer azzal gyanúsította õt az olasz-magyar légió, hogy
486 II, 1885| valakit, akinek ti megértek õt forintot?«~A folyosó, büfé
487 II, 1885| a gyermekei szavazták le õt!~A T. HÁZBÓL [ Jan. 27.]~
488 II, 1885| Azután Tisza kért szót, de õt is alig akarta a Ház kihallgatni.~
489 II, 1885| vettem szemeimet róla, mindég õt néztem és vigyáztam. Egyszer
490 II, 1885| Szilágyit nézte és egy fül, mely õt hallgatta.~S nemcsak õ beszélt,
491 II, 1885| õ nem látott senkit, sem õt nem látta senki a nagy füsttõl.~
492 II, 1885| százezer forint) tették õt ismeretessé a nyilvánosság
493 II, 1885| alkotmányos éra óta gyakran látjuk õt résztvenni a politikai mozgalmakban:
494 II, 1885| a szerepvivéstõl tették õt szeretetreméltóvá. Mert
495 II, 1885| császárnak hínak a székelyföldön.~Õt is csak azért érintem ebben
496 II, 1885| átsétál a fõrendiházba, ahol õt vágják répának; mire ebéd
497 II, 1885| hogy a szedõk sztrájkolnak, õt még az sem zsenírozná, ha
498 III, 1886| úr) a jövendõ kor Erkelei õt is zenére teszik s ugrálva
499 III, 1886| külön mindenikünknek az õt ujjában legyen. Pedig hát
500 III, 1886| szemeit s meg is választá õt képviselõjének a nemzetiségi
1-500 | 501-706 |