Rész,  Esztendo/Fejezet

501  III,  1886|                  de én azért mégsem tudtam õt elképzelni halva.~Tíz évnél
502  III,  1886|                    futó tudomás - azért én õt mindig oda képzeltem még,
503  III,  1886|                    hivatalába másodszor is õt helyezte a megye egyhangú
504  III,  1886|                  fenyeget.~Mintául vehetik õt a világ valamennyi elölülõi.~
505  III,  1886|                 Lukácsért mégis kár volna. Õt kiásom a papírkosaramból.~
506  III,  1886|             kiheverte.~Hanem csapások néha õt is érik.~- Szegény bátyám -
507  III,  1886|              Gyõryt, mi sem hallgatjuk meg õt.« Az elnök vadul rázza a
508  III,  1886|                  Rohan Pulszky Ágosthoz, s õt szorongatja meg bizalmasan. -
509  III,  1886|                  intézett.~S a saját cikke õt magát is lecsillapította.~
510  III,  1886|                   a gorombáskodás, mellyel õt illeti ilyenkor a rendõr,
511  III,  1886|              szokott kedvességével s a Ház õt is zajosan megéljenezte.~
512  III,  1886|                   és a cár?~»Levettük uram õt is, a nejét is. Pompásan
513  III,  1886|                  Kálmánra fáj még a fogam. Õt szeretném még levenni, most
514  III,  1886|                Mert az orosz rubel ûzte el õt a trónról, nem Karavelov
515  III,  1886|            éljenezték, de aztán segítették õt megverni, hát most ezért
516  III,  1886|              nézzünk szemébe és fogjuk meg õt pecsenyének a rehabilitált
517  III,  1886|                 csak egy igaz barátot lát: õt.~És most attól kell elválnia
518  III,  1886|                 Magyar Taine«-nek mondanám õt e nagy mûve után, ha nem
519  III,  1886|                    meghívottak lajstromát, õt is meginvitálta az ebédre,
520  III,  1886|                     igézõ menyecskék, akik õt kíváncsian szoktátok meghallgatni
521  III,  1886|             szerencséje. Halálos vétek nem õt jelölni a bolgár trónra.
522  III,  1887|                    Tisza grófnál, megkérve õt, hogy a jelöltséget újból
523  III,  1887|             néptelen padok nem lankasztják õt, a koloszt, a bõbeszédûségben,
524  III,  1887|                    Dobránszky Péter is. De õt már senki sem hallgatta.~
525  III,  1887|                   ösztön démona taszigálta õt ezen a szomorú úton idáig -
526  III,  1887|              szólal meg, de azért jól esik õt ott látni. De Fabiny még
527  III,  1887|                   talajon nõtt a többivel.~Õt is feszélyezi a parlament.
528  III,  1887|              Mindegy, az ellenzékiek mégis õt deklarálták az ügyvédek
529  III,  1887|                   De hát akkor mit akar?~- Õt!~- Ön félrebeszél. Hisz
530  III,  1887|                    félrebeszél. Hisz bírja õt...~- Dehogy bírom, dehogy -
531  III,  1887|               gyógyíthatlan betegség, mely õt arra a szomorú útra vitte,
532  III,  1887|           közösügyek szerencsésen túlélték õt magát, ötletei és velõs
533  III,  1887|               szegedi polgártársaira, akik õt megbuktatták.~Ezek az õ
534  III,  1887|              ingereljék. Fogadkozott, hogy õt ugyan többet rá nem szavaztatják
535  III,  1887|               tennem?~- Igen, férjhez kell õt adnod.~- Nekem? - pattant
536  III,  1887|              egylet?~- És mégis neked kell õt férjhez adnod, mert úgy
537  III,  1887|                 Falk Miksának, hasonlítván õt jó Toldy Miklóshoz, aki
538  III,  1887|                 nevû hazafi bevallja, hogy õt Körmendy megvesztegette -
539  III,  1887|         panaszkodik bizonyítványában, hogy õt a balpárt »úgynevezett illetlen
540  III,  1887|            feltüzelte magát, hogy az elnök õt is mérsékletre inté két
541  III,  1887|               talentuma, természetszerûleg õt állítja a párt élére.~Éppen
542  III,  1888|                   most ezek a regényalakok õt magát hozták ide a fejedelmi
543  III,  1888|                   többnyire elöl volt, sem õt nem ütötték, sem õ nem ütött.
544  III,  1888|                 fenyegetett mindenkit, aki õt vissza akarja vinni a színpadra.~
545  III,  1888|                  képzelem szülötte. Ismeri õt mindenki abban a nagy alföldi
546  III,  1888|                   Tisza folyóhoz, megkérni õt, hogy a jövõ esztendõben
547  III,  1888|                 Ebba önkéntelenül vonzotta õt. Nem a poéták hirtelen támadó
548  III,  1888|                  Személye körül alkalmazta õt, és igyekezett megismertetni
549  III,  1888|                 fiatal leánytól, megölelte õt.~Az egybekelés márc. 15-
550  III,  1888|                 hogy mi kedvezõbb: hallani õt, és nem látni, vagy pedig
551  III,  1888|                elmondani, hogy emlegessék. Õt, e kis félreértés óta, melyet
552  III,  1888|             búsharagosan elvtársaira, akik õt észre se veszik.~Mellette
553  III,  1888|                    mögött tereferélnek, de õt soha senki meg nem szólítja,
554  III,  1888|                    vetve elvtársaira, akik õt észre nem veszik.~A T. HÁZBÓL [
555  III,  1888|                  készül, panaszkodva, hogy õt a rossz vízszabályozás tönkreteszi.
556  III,  1888|              megfordítva állt a dolog. Aki õt is ismerte, a »Magyar Állam«-
557  III,  1888|                  ember, te még nem ismered õt ébren?~- Nincs szerencsém.~-
558  III,  1888|             beszélni. Egyszóval megszoktam õt, s most az utóbbi években
559  III,  1888|                  hosszú sora után sikerült õt megcsípni.~Mától fogva híres
560  III,  1888|              modora rokonszen­vessé teszik õt - nemcsak a képviselõk,
561  III,  1888|                  szél meglengeti.~Mindenki õt várja, mindenki vele akarna
562  III,  1888|                  ha õ üt, úgy abból se, ha õt ütik. A publikumnak okvetlenül
563  III,  1888|                 sem elég anyag, keresd fel õt a hetvenes évek végén Szegeden,
564  III,  1888|                elõdök.« Katonának nevelték õt is, mint hagyomány­szerûen
565  III,  1888|                   mi lesz most már?) hozta õt körünkbe gyakorta, s itt
566  III,  1888|                  anyóka is ott ácsorog, de õt csak a kapus fényes ruházata,
567  III,  1888|               mondott beszédét, s elnyomja õt véleményének nyilvánításában.~-
568  III,  1888|              ösmerték.~Nem a »Lloyd« tette Õt naggyá, de a »(Fk.)« cikkek
569  III,  1888|                   mohón olvasnak.~Dicsérni õt annyi - mint vizet hordani
570  III,  1889|          követekbõl, akikrõl õ írt, s akik õt sokszor láthatták a harmincas
571  III,  1889|                nincs is idehaza.~SEMSEY~Ma õt ünnepli az egész sajtó,
572  III,  1889|               szokatlan helyzetben... hogy õt, az elkényeztetett szónokot,
573  III,  1889|                  gesztust...~Gyakran lehet õt látni így gesztikulálva,
574  III,  1889|             Deákhoz való átpártolás. Máris õt emlegetik, õrá hivatkoznak,
575  III,  1889|               ottléte feszélyezni látszott õt.~- Eredj el innen - mondá
576  III,  1889|                  kiejtett szavakat, mintha õt kémnek tartanák, a vér fejébe
577  III,  1889|              beszéli el mit látott, s hogy õt is revolverrel fenyegette
578  III,  1890|             közönség szeme elõl igyekeznek õt eltakarni, most még egy
579  III,  1890|            tisztulnia.~Szinte érzem, mikor õt e nehány sorral bemutatom
580  III,  1890|                 Daudet Alfonzt (te ösmered õt párizsi utazásodból), hogy
581  III,  1890|             semleges perszóna az egészben. Õt nem eszik, de õ sem eszik.~
582  III,  1890|                  sem volt eszeágában, hogy õt valaki kémleli.~Pediglen
583  III,  1890|             mutassa be a miniszterelnöknek õt. A megszólított fájdalmasan
584  III,  1890|          kitalálhatatlan titok: hogy éppen õt rendelték az istenek a Tisza
585  III,  1890|                    Ugyan, ugyan, ki akarja õt kizárni?~Mire nagy kacagás
586  III,  1890|             nótáriust, Nagyzajtai Istvánt, õt is érdekelte minden: szem,
587  III,  1890|                Mintha a villám érte volna! Õt, ki egy légynek se vétett
588  III,  1890|                     egy cseppet se látszik õt melegíteni; nyugodt, hideg
589  III,  1890|                 hivatott, nagy szószólója, õt minden magyar embernek szeretni
590  III,  1890|           Nemzetben egy ötletet: elnevezve õt »félbemaradt püspöknek«.
591  III,  1890|             csinálja ezt az egész galibát. Õt kell felelõsségre vonni.
592  III,  1891|                  Nándorral együtt említeni õt valóságos sértés lenne.
593  III,  1891|          megkérdezni tõle, hogy hajlandó-e õt egyáltalában akceptálni,
594  III,  1891|                  is. A császárné bemutatta õt férjének, s nem egyszer
595  III,  1891|          tapasztalt s bár sohasem ragadták õt nagyobb akciókra az egyes
596  III,  1891|             Wolfner akarja, Singernek kell õt megakadályozni. De nem az
597  III,  1891|                 gondolta-e, midõn elindult õt összetörni, szárnyát elmetszeni,
598  III,  1891|               mennyköveit széles kedvében; õt követte nyomban Beöthy Ákos. (
599  III,  1891|               vissza, eredménytelenül, sõt õt is látják, a »nagy cséplõgépet«,
600  III,  1891|                   Gábor valahonnan, Uzelác õt is behozta, a miniszterek
601  III,  1892|              állítanak ellenjelöltet pedig õt már meglehetõsen megunták
602  III,  1892|                     s így a miniszterelnök õt szólította föl az elnökség
603  III,  1892|                    szavait, ötleteit, mert õt nem találtam aztán többé
604  III,  1892|              találhatott kedélyesnek, mert õt is kikergette a házából
605  III,  1892|                     Szegedet rekonstruálni õt küldi a király; az országházat
606  III,  1892|                  az országházat fölépíteni õt bízza meg az ország; mikor
607  III,  1892|                 bogáncsok és füvek között, õt szintén könnyen leapríthatja
608  III,  1892|                 aztán, ha közbeszólnak, ne õt utasítsák rendre.«~Ezután
609  III,  1892|                    így lõn, hogy beültette õt maga mellé a miniszteri
610  III,  1892|                mondatot:~- Kétszer kellett õt mellõznöm, s mind a kétszer
611  III,  1892|                 árendába Simával.~Az elnök õt is visszaterelte.~- Ne terjeszkedjék
612  III,  1892|                   a kormánypárton is, akik õt nem akarták megfosztani
613  III,  1892|           szeretnék írni az ispánomnak, de õt se tudom, hol lakik.~- Hát
614  III,  1892|         kormányzásom alatt kétszer kellett õt mellõznöm, s mind a kétszer
615  III,  1892|                     hogy az egyik legalább õt illeti meg. Egy parlamenti
616  III,  1892|                    pusztult el de nem kell õt szégyenelni. Nemes szülõktõl
617  III,  1892|                   a lovat lõtték ki. Azért õt nem lehetett a halottak
618  III,  1892|              jellemezte:~- Kétszer kellett õt a kabinetemben mellõzni,
619  III,  1892|                szivivel beszél... Én értem õt.~S valóban, mintha memoárjait
620  III,  1893|                    modora volt. Úgy kaptuk õt mindjárt, mint mészárszékben
621  III,  1893|              szeszélyes szerencsének, mely õt elõrelökte, hogy reprezentáljon
622  III,  1893|                   szituációba jutnia, hogy õt is akaszthassák.~Úgy, úgy,
623  III,  1893|                   nagy költõi közé kellene õt sorozni. Hát igazán bagatell,
624  III,  1893|                   ismertem s úgy képzeltem õt, hogy még a kõ is meglapul,
625  III,  1893|                    sokszor láttuk már vagy õt, vagy nagyon hasonlót hozzá,
626  III,  1893|                    szivarját.~Perczel Béni õt is szerette volna becsalni.~-
627  III,  1893|               többé a minisztereket, hanem õt a miniszterek.~Mit már régen
628  III,  1893|                     Az általános kacaj még õt magát is elragadja s hangja
629  III,  1893|                Szilágyira vonatkozik, s én õt még farkasnak perszonifikálva
630  III,  1893|                    gróf Bethlen Andrással, õt szólítottam meg legelõbb:~-
631  III,  1893|                 nem ér rá ide-oda elmenni, õt küldi maga helyett, hogy
632  III,  1893|                zártak el az angolok?~- Hát õt... a Wekerlét... a Napóleont.
633  III,  1893|                adni, de olyan szerben, ami õt elaltatná, a méz tehát egy
634  III,  1894|                könyvkereskedésben találtam õt, amint egy íróasztalnál
635  III,  1894|                    meg az alakját és abban õt mindenki látja, senki jól
636  III,  1894|                    mit tegyek? Lerajzoljam õt magát, alakját, arcát, szelíd
637  III,  1894|                    látni és hallani fogjuk õt!~Elmondjam, miképpen ír?
638  III,  1894|                 istenem, istenem!~De az Úr õt sem engedte panaszhoz jutni;
639  III,  1894|                méltóságoshoz, s ezért kell õt utánoznod egész életedben,
640  III,  1894|                majom elkullogott, az ember õt is megállította:~Hallod-e,
641  III,  1894|              mégsem fogyott ki. Önnek kell õt kisegítenie, punktum.~-
642  III,  1894|           végtelenül boldoggá tenném, hogy õt keresem, mintha sohase érte
643  III,  1894|          kezeügyébe kaphatná Lukács Bélát, õt meghipnotizálva, könnyen
644  III,  1894|            ebédeltette meg, s hogyan vitte õt ebéd után az Arany szarvba
645  III,  1894|                  szituáció szinte átgyúrja õt egészen. Egy másik adott
646  III,  1894|                szónokai közt, hogy élvezet õt hallgatni, de az emberek
647  III,  1894|                emberanyag-hiánynak), amely õt megilletné. Mert az emberek
648  III,  1894|                 szinte élvezni látszott az õt verõ szónok pompás fordulatait,
649  III,  1894|                    képviselõk tekintete is õt keresi, mert jól esik a
650  III,  1894|                 hogy miután újra kinevezte õt a saját akaratából s azóta
651  III,  1894|                ütik, hogy nem zsarnok.~Míg õt ütögették boldogok, boldogtalanok
652  III,  1894|                meglehet, hogyha én akarnám õt megbuktatni, én se tudnám.
653  III,  1894|                ilyen haupttreffert!~Bizony õt senki sem sajnálná, csak
654  III,  1894|          szabadelvû pártban faktorok, akik õt erre rá akarják majd venni,
655  III,  1895|                 volt. Verte a mellét, hogy õt nem lehet elnémítani:~-
656  III,  1895|                    már évek óta igyekezett õt nehéz fõispáni állásokra
657  III,  1895|             produkálja magát; neki kedvez, õt mulattatja, és ha az isten
658  III,  1895|               évvel.~A mágnás ifjú már egy õt megelõzött jó hírrel jött
659  III,  1895|             Apponyi senkit se vezet, hanem õt lökik az áramlatok ide-oda,
660  III,  1895|            hasonlóan kiszámíthatatlan - ha õt is a fantázia jogaival a
661  III,  1895|        Magyarország bírói székén, s hagyja õt eddigelé az elõszobában
662  III,  1895|         képzelhetik csodálkozásomat, amint õt is ott látom elõttem ülni
663  III,  1895|                   kell várnia. Minden szem õt nézi. Ezer tekintet tapad
664  III,  1895|                 bizonyos kevélységgel nézi õt.~Még csak a mese utólja
665  III,  1895|                    másnak fáradságot okoz, õt az fölfrissíti. Szinte látszik
666  III,  1895|              valami lusta ember lesz, csak õt hagyják meg államtitkárnak.~
667  III,  1895|                    a király maga óhajtotta õt - s ez legalábbis szép kezdet.~
668  III,  1895|                   az lesz. Minek rajzolnám õt most a pálya kezdetén Haruspex-vonásokkal,
669  III,  1895|                    S te jámbor olvasó, aki õt a történtek után talán egy
670  III,  1895|                   mi lelte a világot, hogy õt egy idõ óta folyton rázzák.
671  III,  1895|                 vagyok semmi.~Ám a nemezis õt is utolérte. Vége a szûzességének.
672  III,  1895|                indító oka, dicséret illeti õt azért, hogy egy fiatal képviselõt
673  III,  1895|                     és eszünk ágában sincs õt elejteni, a Ház ellenben
674  III,  1895|            beszédjében fölpanaszolta, hogy õt Polónyi »vörös jezsuitának«
675  III,  1895|            csappant meg az a szeretet, ami õt környezi.~A kedves öregúr
676  III,  1895|                 vagyok semmi.~Ám a Nemezis õt is utolérte - addig jár
677  III,  1895|             bizalom, igazi szeretet emelte õt oda, mégis habozott, de
678  III,  1896|                   Londonhoz.~A »FEJEDELEM«~Õt se látjuk már többé, a kis
679  III,  1896|                    öröm volt vele lenni és õt hallgatni. Nem is volt Kemény
680  III,  1896|                politikusunk így jellemezte õt, az õ jóságát, higgadtságát:
681  III,  1815|                   könyvektõl, hanem engedi õt szellemileg emelkedni, mint
682  III,  1815|                   szükségesnek. S ha látta õt az ember vanyarci asztagjai
683  III,  1815|                   bizalma volt hozzá, hogy õt ott megválasztják.~- Hol
684  III,  1815|            aranyban az a vegyi rész, amely õt keménnyé és forgandóvá teszi. (
685  III,  1896|                   csakúgy vitték a szürkék õt is, mint Gorovét, sõt bizonyosan
686  III,  1896|               kipegett-kopogott a janitor, õt nemigen érdekelte a nagyurak
687  III,  1896|                bakon.~A miniszter sasszeme õt pillantotta meg legelõbb:~-
688  III,  1896|                  saját füleivel hall. Hogy õt, Krokács Jánost, a dölyfös
689  III,  1896|                sírjából Hunyadi János, még õt se választanák meg, ha a
690  III,  1896|           olasz-magyar légió azzal vádolta õt, hogy elárulta õket. Türr
691  III,  1896|               meglett volna az özönvíz, és õt bízza meg az Úr: »Kedves
692  III,  1896|                    S íme, mégis észrevette õt a távoli zólyomi hegyek
693  III,  1896|               utazott egy fél napra, azóta õt tartják tekintélynek Erdélyben
694  III,  1896|                rászolgált, hogy Kréta után õt emlegessék az újságok legtöbbet.
695  III,  1896|                    alak se mutatkozik, aki õt csak meg is közelíthetné.~
696  III,  1896|                 talán alkalmatlanná teszik õt az aktuális politika vitelére,
697  III,  1896|            illedelmesen lépkedve nem tudom õt elképzelni.~Bár igen csekély
698  III,  1896|                akarnak karmolni, ne tessék õt elõbb agyonütni. Végre is
699  III,  1896|            változást Jókain. Húsz év elõtt õt is úgy vették, mint kiváló
700  III,  1896|                   Némelykor künn is láttam õt s jól megfigyeltem rajta
701  III,  1896|                    sem volt a szordínónak. Õt kíméletlenül ítélték el
702  III,  1896|                  egyszer a dicsõség és íme õt is hallgatják - lázban,
703  III,  1896|                arca is csupa gond, ámbátor õt talán nem is az szomorítja,
704  III,  1896|                  magát egészségesnek, mert õt a szocialisták szeretik
705  III,  1896|                   kíváncsi. Kubinyi pedig (õt a sötétben is elárulja a
706  III,  1896|               karácsony szent ihlete éppen õt szállotta meg? Nono. Mégsem