Rész,  Esztendo/Fejezet

501  III,  1886|           visszaadni a kápráztató fényt, melynek láttára megdermed az emberben
502  III,  1886|                 az ottani szûk fogadóba, melynek háta mögött azonban már
503  III,  1886|         határainkon incselkedõ kolerára, melynek uralkodása alatt tudvalevõleg
504  III,  1886|             rubel, ez a rettenetes pénz, melynek csengése borzasztó, mint
505  III,  1886|               volt hivatalos.~A színház, melynek képét mai számunk mutatja
506  III,  1886|           vadászok közt lehet.~Egy hang, melynek mélységérõl azt lehetett
507  III,  1886|                mindnyájunkra a verõfény, melynek ragyogó álmai, mosolygó
508  III,  1886|             törve. A bolondos szélkakas, melynek közvélemény a neve, megfordult.
509  III,  1886|            dolgozni.~Négyszögletes arca, melynek tetején egy kicsit ritkulni
510  III,  1886|               felelt az interpellációra, melynek két passzusa e sorok írója
511  III,  1887|              mint inkább az õ könyvével, melynek elsõ kötete voltaképp el
512  III,  1887|            például a mérsékelt ellenzék, melynek egyedüli programja a Tisza
513  III,  1887|             mondá -, mint a galandféreg, melynek a fejét kell leütni.~- Istenem,
514  III,  1887|                    Irányi beszédje után, melynek elején valóságos »erkölcsnemesítõ
515  III,  1887|                szidta a német rendszert, melynek másolata a miénk, Zichy
516  III,  1887|                 generális« felszólalása, melynek vége a maga nemes cikornyátlan
517  III,  1887|                 de a kérvényi bizottság, melynek Vámos Béla a szája, nem
518  III,  1887|       elhatározást, itthagyni a világot, melynek tarka-barkaságát senki sem
519  III,  1887|                  festõi Mikó-kastéllyal, melynek homlokzatán oda van vésve
520  III,  1887|               szívet meglepett az a láz, melynek gyógyszere »vér«, az nem
521  III,  1887|                nyer szegedi polgárjogot, melynek címe: A szegedi menyecske
522  III,  1887|                ráírni nevemet a könyvre, melynek szerkesztésében már a dolgok
523  III,  1887|             rideg közönséges papírdarab, melynek nincs semmi delejes ereje.
524  III,  1887|               rövid általános kritikája, melynek kapcsában õ is benyújtá
525  III,  1887|                 fehér holló. Meddõ párt, melynek nincs ifjúsága, s mely csak
526  III,  1888|                   Azt az egész századot, melynek soraiban Miklós úr harcolt,
527  III,  1888|             szegény földet személyesíti, melynek fiai most igen sûrûn halnak
528  III,  1888|             mégsem az igazi, az egykori, melynek csak bánatos melódiája csendül
529  III,  1888|                  pénzügyi expozé volt... melynek megalkotásában kezet fogott
530  III,  1888|                bírák. Valóban az épület, melynek homlokzatán ott áll aranybetûkkel »
531  III,  1888|          szóváltásra adott az eset okot, melynek folyamán Oszkár király kijelentette,
532  III,  1888|         késpengét (vén, kiszolgált kést, melynek a nyele lekívánkozott volt
533  III,  1888|                elhányódott nemeslevelét, melynek híre, egykori létezése firól-fira
534  III,  1888|    identifikálható az egész hadsereggel, melynek legfõbb hadura a koronázott
535  III,  1888|                  helyzetet illetõleg, de melynek könnyed, átlátszó és mégis
536  III,  1888|                 hitelszövetkezeti vita«, melynek magvát a múlt ülésrõl Károlyi
537  III,  1888|                 nak mondja a javaslatot, melynek hadászati célja mögött ott
538  III,  1888|                  egy borzalmas hínárról, melynek közepén keservesen vergõdik
539  III,  1888|                  mandátum ötödrészének), melynek csattanója a szeszadójavaslat
540  III,  1888| osztályátalakulás után megnyílt az ülés, melynek egyedüli tárgya a delegátusok
541  III,  1888|              Decrais közti beszélgetést, melynek anyagából Goblet gyúrta
542  III,  1888|            lapból lett a »Magyar Állam«, melynek szerkesztése Lonkay Antal
543  III,  1888|                  kiadni Ábrai Károllyal, melynek õ lett volna a segédszerkesztõje.~
544  III,  1888|            színekkel festik.~A közönség (melynek az Almanach egy csoportban
545  III,  1888|               ellenében, hogy a fõváros, melynek az ország annyit áldozott,
546  III,  1888|                  súllyal a parlamentben, melynek õ az elsõ lordja.~Ma a városok
547  III,  1888|                ki. A megyei zöld asztal, melynek posztóján most már nagy
548  III,  1888|                  utcai palota elé értem, melynek homlokzatán a hótól megfehéredve
549  III,  1888|           Tudakozódtam a két párt felõl, melynek tanácskozásán részt vettem.~
550  III,  1888|              énekelte a magyar zsoltárt, melynek szívet rezegtetõ melódiájából
551  III,  1888|          pezsgett bennök a hazaszeretet, melynek élõ szimbólumait, gróf Károlyi
552  III,  1889|                  ben Lipcsében nyomtak s melynek »Neue Croquis aus Ungarn«
553  III,  1889|          szeretve az egyetemi katedrába, melynek kiváló dísze, s nem szándékozik
554  III,  1889|                mit vesztett benne a Ház, melynek egyik kiváló szónoka volt,
555  III,  1889|        szeretettel a liberalizmus iránt, melynek ékesebb szószólói lehetnek
556  III,  1889|                híres 14. §-t tárgyalják, melynek a régi szövegét állította
557  III,  1889|               híres 25. § van szõnyegen, melynek idõsebb testvére a 14. §
558  III,  1889|          szorítkoztam egyszerû rezümére, melynek végén fölemlítem Beöthy
559  III,  1889|          álmosságot, s a tegnapi napról, melynek története kóvályog a fejükben,
560  III,  1889|                keresztül a bal folyosón, melynek hátsó részében, a miniszteri
561  III,  1889|                  teremben és a folyosón, melynek üvegajtaját kijjebb tolatta
562  III,  1889|         választották Udvarhely megyében, melynek egyik kerületét képviseli
563  III,  1889|            másfél óráig tartó beszédjét, melynek végsõ részében a valutarendezés
564  III,  1889|             vágott a miniszter vissza -, melynek ügynökei és diplomatái hiába
565  III,  1889|              polemiát az Ugron vádjaira, melynek egyes helyeit a párt zajosan
566  III,  1890|              például a Szilágyi Lászlóé, melynek ablakából lõtte le Vid Sebestyén
567  III,  1890|                  nehezedik a lakosságra, melynek sokat kell tûrnie a várban
568  III,  1890|              másikhoz. A délibábos róna, melynek csak a mennybolt lehajlása
569  III,  1890|              selyemkendõvel van átkötve, melynek két, rojtos vége egész a
570  III,  1890|                  selyem ujjast viselnek, melynek kacabáj vagy a szabás változatai
571  III,  1890|                csipetkés csirkepaprikás, melynek titka a szegedi paprika
572  III,  1890|                tartja egy közmondásuk -, melynek pávája és jegenyefája van.«)
573  III,  1890|               ellen szervezett hadsereg, melynek nagy gyakorlata van a gátak
574  III,  1890|                 közé küzdötte föl magát, melynek fényes jövõt jósolnak, noha
575  III,  1890|          látszott. E zivataros éjszakán, melynek szomorú története egész
576  III,  1890|               nyújtotta a szomorú város, melynek voltak halottjai, de temetõje
577  III,  1890|              palota, az állandó színház, melynek nemes homlokzata méltóságosan
578  III,  1890|             jövõje fölött. A város maga, melynek 1842-ben 87 ezer forint
579  III,  1890|                 öblös, rovátkos poharat, melynek az alján mintegy négyujjnyi
580  III,  1890|                 lehet...~Ez az ötven év, melynek végsõ napját irodalmi ünnepnappá
581  III,  1890|           tétován néz szét azon a mezõn, melynek elsõ vitéze volt.~Mihez
582  III,  1890|           megnyugvást keltene a pártban, melynek jól esnék kabinetben látni
583  III,  1890|              ellenzék rontja le a hidat, melynek aranyozott oszlopait, rózsaszínre
584  III,  1890|                  már csak színpadi harc, melynek mindenki ismeri az ötödik
585  III,  1890|                 21.]~A honossági kérdés (melynek sikerült Tiszát áldozatul
586  III,  1890|                 népeit ama két határnak, melynek mezsgyéjén állt, Tisza Kálmánon
587  III,  1890|                  mai ülésen Helfy Ignác, melynek egyes részei nagy tetszést
588  III,  1890|                 azután vége a beszédnek, melynek kétségkívül voltak hatásos,
589  III,  1890|               látta jónak fölfrissíteni, melynek illatában már gyönyörködhetett
590  III,  1890|                 remekelt. Rögtönzésében, melynek nagy része polémia volt
591  III,  1891|         kitelhetõ emlékkel megtisztelni, melynek kiállítása mesterségemmel
592  III,  1891|              vonzerõ; aranylevelû pálma, melynek árnyéka tündöklõkké teszi
593  III,  1891|                 egyetlen becses gyémánt, melynek fényével fönntartja saját
594  III,  1891|             elmúlik a hiperlojalitás is, melynek roppant arányait az mutatja
595  III,  1891|              virágviccel hozakodott elõ, melynek elmondásával (noha igen
596  III,  1891|          hallgatta végig a nagy attakot, melynek elsõ részét a gúny fegyverével
597  III,  1891|          úgynevezett titáni csata alatt (melynek egyébiránt a valóságban
598  III,  1891|                 a hatalmas nemzeti párt, melynek lapja igazi önhumorral írta
599  III,  1891|                  szabadelvûség zászlója, melynek nyelét a papok fogják. Ejha!
600  III,  1892|                egylet általi temetéssel, melynek anyagi része úgyis az állam
601  III,  1892|                 a társalgási vígjátékon, melynek cselekvénye efféle akadályok
602  III,  1892|              mozgalom a képviselõk közt, melynek célja a diurnumok fölemelése,
603  III,  1892|          Mindenki a Ház pénztárába siet, melynek ajtaja a folyosóra nyílik,
604  III,  1892|              szélsõbali kortes szpácset, melynek elmondására az elnöki széket
605  III,  1892|                  a baloldal egy zugában, melynek szónokait jobban lehetett
606  III,  1892|                   A bosszankodó többség, melynek idejét ilyen kegyeletlen
607  III,  1892|                 az óriás sárkány fölött, melynek nem hét, de kétszáznál is
608  III,  1892|                teljes számmal).~A karzat melynek két baloldali páholyában
609  III,  1892|           folydogált a Vaskapu javaslat, melynek eleje még I. Lukács Béla
610  III,  1892|          harácsolódott el az egész ülés, melynek azonban mégis volt egy figyelemreméltó
611  III,  1893|                 szívemnek édes városban, melynek minden háza, minden fája
612  III,  1893|             költemény is van a kötetben, melynek nagy érdeme, hogy ezelõtt
613  III,  1893|                indult meg egy fiók vita, melynek végén Atzél Béla lépett
614  III,  1893|              lépteivel az elnöki szobát, melynek faláról gúnyosan vigyorog
615  III,  1894|                 ez a közbülsõ ruhadarab, melynek egyik oldala az inggel érintkezik,
616  III,  1894|                  Teleszky beszédje után, melynek végén, mikor egy szókoszorút
617  III,  1894|                 behajtogatott zsebkendõ, melynek kackiás csücskébõl egyszer
618  III,  1894|                   mint egy szomorúfûzfa, melynek a gallyai átnõnek a kerítésen.~
619  III,  1894|         Reverzálist adjon!«~A vers után, melynek elkövetésével Bessenyeit
620  III,  1894|                ha betartja, a nemzetben, melynek képviselõi ülnek itt, meg
621  III,  1894|               magának azt a fényes utat, melynek nincsen vége a halálnál,
622  III,  1894|                 mint a mi fõrendiházunk, melynek csak az itt lakó csekély
623  III,  1894|                 legremekebb beszédjének, melynek nem lévén száraz fejtegetõ
624  III,  1894|                egy tapintatos beszéddel, melynek virtuozitása abban állt,
625  III,  1894|             griff« lenne az új választás melynek szele már hetek óta fújdogál
626  III,  1894|                 a Wekerle-kabinet ellen, melynek vesztét elhatározták.~Kálnoky,
627  III,  1894|              egyik a korona álláspontja, melynek Wekerle iránti bizalma nem
628  III,  1894|             Wekerle ellen is nyilvánul s melynek hátterében a »kormányzási
629  III,  1895|           kiszorította belõle a tósztot, melynek elhallgatása örök kár lett
630  III,  1895|                  takaros paraszt házikó, melynek belsejébe vezet a piktor.
631  III,  1895|            történetem, a szittya-vérrõl, melynek kétségkívül sok hibája van,
632  III,  1895|                tanácstalanul a folyónál, melynek mélységét nem ösmeri, hídját
633  III,  1895|             hullámzó földszinti tömegre, melynek egyes érdekes alakjait egymásnak
634  III,  1895|                miniszterelnöki palotába, melynek küszöbét még egy lakója
635  III,  1895|                nélkül lépett e palotába, melynek van szép terasza, pompás
636  III,  1895|                  A következõ korszakban, melynek Tisza István lesz a gerince (
637  III,  1895|                  Tivadar azon a lépcsõn, melynek környékét a stréberek raja
638  III,  1895|             továbbá egy fekete mellényt, melynek zsebében egy vékony aranyláncra
639  III,  1895|              befejezte interpellációját, melynek fõpontja, hogy elküldetett-e
640  III,  1895|               szóval, volt valami bázis, melynek alapján kiszámíthatta, hogy
641  III,  1815|               ült mindig fekete ruhában, melynek egyedüli ékessége fekete
642  III,  1815|                  egyszerûségrõl van szó, melynek ellentéte egyik megölõ betûje
643  III,  1815|                  e fényes gyülekezetben, melynek nagyjában az ocsúja is excellenciás
644  III,  1815|                 bíbordrapériás sátorhoz, melynek barokk kupoláján a korona
645  III,  1815|            címerét ibolyavörös mezõre, s melynek mennyezetét két nagy hófehér
646  III,  1815|                 az egyetlen foglalkozás, melynek fénye, sikere a sokaság
647  III,  1896|        korridoron, míg a kocsijához ért, melynek ajtaját alázatosan nyitva
648  III,  1896|                hatalmas ország részérõl, melynek csak az imént üzentek szép
649  III,  1896|                 itten, a Ház öreg órája, melynek mutatója lomhán kúszik,
650  III,  1896|                  az admirálisi kajütbe), melynek aljában hat harmatos arcú,
651  III,  1896|               hosszú szpícset vágott ki, melynek éle Tihanyi, illetõleg kommasszacionális
652  III,  1896|              SARTORYK~Elõttünk a névsor, melynek láttán reményünk újra felébred,
653  III,  1896|            ösmeri fel az irka borítékát, melynek okvetlenül sárgának kell
654  III,  1896|       tizenötödike« címû kis lapjába is, melynek jeligéül e mondatot választotta: »
655  III,  1896|                  melyet meg is róhat, de melynek korlátozása vagy megszüntetése
656  III,  1896|         vizsgálója elõtt. Miféle agy az, melynek gondolatai úgy szétágaznak,
657  III,  1896|               miképp bánik az egyházzal, melynek létét tisztelõ köszönettel
658  III,  1896|                 tíz tagját. A választás (melynek eredményét különben hivatalosan
659  III,  1896|                budapesti Takarékpénztár, melynek õk igazgatósági tagjai,
660  III,  1896|        engedélyezésérõl szóló jelentést, melynek kinyomatását és szétosztását
661  III,  1896|                 már tömegre van szükség, melynek helyeslése imponál.)~Ma