bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

17001  III,  1887    |                 rajtam, hogy angolul tudok, s legott a kérdéseknek egész
17002  III,  1887    |                jobban - gondoltam magamban, s megtoldtam még egy esettel:~-
17003  III,  1887    |                    kezeli. Ért a seftekhez. S offé van a világeseményekkel.
17004  III,  1887    |                     fenyegette a monarchiát s abban leginkább a mi édes
17005  III,  1887    |                hidegséget terjesztik iránta s annyi most már a pénze,
17006  III,  1887    |                 volt a legkapósabb jelölt - s ma már senki sem gondolna
17007  III,  1887    |                  volt. Millió adomát tudott s valamennyi adomája mindég
17008  III,  1887    |                jelöltek az egész országból, s mikor már eligazították
17009  III,  1887    |              barátjainak is osztogathatott. S éppen erre volt büszke:
17010  III,  1887    |                 tömérdek kerület jelölte ki s ezek közt egy szepességi
17011  III,  1887    |                    ki akarja õket csúfolni, s megbotránkozva hagyták ott
17012  III,  1887    |                  generációkról generációkra s kedves alakja vidáman fog
17013  III,  1887    |               kezében mindig egyenesen áll.~S íme mi történt egy napon
17014  III,  1887    |             esztendõ csak egy napot számít. S mit lehet tenni egy nap
17015  III,  1887    |              festette, mi volt 11 év elõtt, s mi van most tizenegy év
17016  III,  1887    |                   ennek a pártnak az ország s amellett, hogy néha egy-egy
17017  III,  1887    |                  jövendõt, tudjuk a múltat, s látjuk, mennyire óvatosaknak
17018  III,  1887    |                  Rákócziak Bocskayak alatt, s mi lett mindig a végük?
17019  III,  1887    |                  múlt egy jól mutató tükör, s higgyék meg tisztelt választóim,
17020  III,  1887    |               békére kell magát berendeznie s az ipar fegyverével vívni
17021  III,  1887    |               figyelni a karzatot - a népet s különösen a székely népet;
17022  III,  1887    |                     Mire fogta magát a gróf s legott összekerítette még
17023  III,  1887    |                     fejét a tizenkét vendég s amellett folyton jártak
17024  III,  1887    |                     az Apponyi gróf fejében s repesõ örömmel rohant Neuhoffer
17025  III,  1887    |                      az isten hozza elõmbe.~S karját legott a Neuhofferéba
17026  III,  1887    |                    arca hasonlóan ragyogott s valószínûleg így szólott:~-
17027  III,  1887    |             pártember, hagyta magát vitetni s Apponyi Albert gróf föllélegzett: »
17028  III,  1887    |                    tizenhárman ebédeljenek.~S ez az ebéd és a tizenhármas
17029  III,  1887    |                   temetve Mocsáry Koriolán, s magyar kéz még csak egy
17030  III,  1887    |               fetreng a gyõzhetetlen Lyka. (S milyen kéz által lõn halála!)
17031  III,  1887    |                régiekbõl egy sem bukott ki, s még új is sok került be.
17032  III,  1887    |                ócskává lesz minden új ember s lehetetlenné minden új helyzet.~
17033  III,  1887    |                 kétségkívül nagy matadorok, s amelyik jól érti a mesterségét,
17034  III,  1887    |                     benne nagy figyelmesen, s aztán így szól:~- Nagy János?
17035  III,  1887    |                     fiatal Mukits Károllyal s miután nem lehetett a saját
17036  III,  1887    |             miniszterelnök vette át a szót, s ügyes polemikus beszédben
17037  III,  1887    |                 télikabátokban sétálnak fel s alá, kivált amelyiknek »
17038  III,  1887    |       tanácsteremben az »egyszeregy« az úr, s ez rosszul esik a rétoroknak.
17039  III,  1887    |                  elején veszi be magát ide, s akkor is szeretnek belõle
17040  III,  1887    |                tartotta magát néhány percig s a Tisza bennfentes emberei
17041  III,  1887    |                    Hát biz’ itt nagy a baj, s ilyen frázisokkal, mint
17042  III,  1887    |                   fészkelõdtek, vakarództak s egyre sziszegtek elõre-hátra: »
17043  III,  1887    |                 rendezni... persze, persze (s itt az orrára tette kezét
17044  III,  1887    |                    rokonszenvvel hallgatta, s a többség néhányszor tört
17045  III,  1887    |                  Egy tekintet a Ház mezõin, s úgy látszik, megszaporodtak
17046  III,  1887    |                Zsigmond fent ül a karzaton, s látván, hogy az ellenzék
17047  III,  1887    |                  lészen a Vámos beszédének, s ezzel gyengíti a kormánypártot.~
17048  III,  1887    |                  szúrt bele egy flosculusba s a szép szappanbuborék összeesett,
17049  III,  1887    |                  Horváth Gyula következett, s erre egyszerre megteltek
17050  III,  1887    |                  nyomottabb, nehezebb lesz, s a köhécselés egész zenei
17051  III,  1887    |              nyughatatlanok, szórakozottak, s a kritikus pillanatokban
17052  III,  1887    |                gyülekezik: ajtók nyílnak ki s be, a járás-kelés, szünetlen
17053  III,  1887    |                     elszakadni a bátyjától.~S e tekintetben specialitás,
17054  III,  1887    |               nyomasztó elõérzet kapja meg, s izgalmas nyugtalanságba
17055  III,  1887    |             képviselõk elhagyják helyeiket, s csak a nagy arctengert látni
17056  III,  1887    |            odatekint a bíboros karszékekre, s valóban egy lélek sem ül
17057  III,  1887    |                  katedra mellõl Szapáry is, s bánatos megadással ereszkedik
17058  III,  1887    |                    a »duzzogók« üldögélnek, s éppen ebben a pillanatban
17059  III,  1887    |                  hozzákötött várakozásokat, s immár túlszárnyalja a többi
17060  III,  1887    |                     Házba.~A Guszti bejött, s noha bevált, mégis így szólott
17061  III,  1887    |                     Komlóssy is szólhatott, s egyikét mondá a legmulatságosabb
17062  III,  1887    |                     vennem a hasonlataimat (s miért ne volna szabad, ha
17063  III,  1887    |                   tojásokat, amiket kivett, s ott a Ház színe elõtt kelesztette
17064  III,  1887    |               gyûlni kezdenek a szavazásra, s olyan türelmetlenek már,
17065  III,  1887    |                mosolygóarcú fõpap sétálgat, s nyájasan mutogatja be magát
17066  III,  1887    |                     mindig haragos legyen.)~S mert Zimándy beszél odabent,
17067  III,  1887    |                   alkalmasint irigységbõl), s megtelik a folyosó csupa
17068  III,  1887    |             Prüszköl, köpköd és toporzékol, s mikor már jól kiveszekedte
17069  III,  1887    |                    is ünnepélyesebb arccal, s Vadnay Andor szombati támadására
17070  III,  1887    |                   Ezt meg Irányi érezte meg s lelkes nemes szavakkal különítette
17071  III,  1887    |                 mind jobban belemelegedett, s amint vázolni kezdé, mit
17072  III,  1887    |                   szabadság talapzatán áll, s arról nem a mandátumok kedvéért,
17073  III,  1887    |                   egykor a néhai Holubár -, s bajvívó öklével megfenyegetõzék
17074  III,  1887    |                  Szilágyi Dezsõn van a sor, s Szilágyi ilyenformán beszél:~-
17075  III,  1887    |                  tart az egyik üvegajtónál, s gúnyos, szellemes megjegyzéseivel (
17076  III,  1887    |                  panaszok aprólékos voltát, s utalt arra, hogy háromszáz
17077  III,  1887    |              változatlanul ment át a tétel, s õfelsége egzisztenciája
17078  III,  1887    |                    ugyanis a 70 felé járt - s a többi emberrel éppen nem
17079  III,  1887    |                     száll a rombolók ellen, s megvédelmezi a gótokat és
17080  III,  1887    |                     adja meg magát könnyen, s figyelmezteti a minisztert,
17081  III,  1887    |                 iránt.~Tisza rögtön felelt. S most harmadszor esett meg,
17082  III,  1887    |                  besereglik a tisztelt Ház, s felveszi morogva fenyegetõ
17083  III,  1887    |                    ragyog eleven színekben.~S ebben a rossz percben lép
17084  III,  1887    |                        kiáltja egypár hang, s vészjósló morgás kavarog
17085  III,  1887    |               magának.) Végigmegy a termen, s leül a Tisza háta mögé.~(
17086  III,  1887    |                    a mi »generálisunk«-nak, s mégis mennyi embernek tart
17087  III,  1887    |            intendánst!~Tisza rögtön felelt, s rövid, megnyugtató nyilatkozatában
17088  III,  1887    |                fölvesszük a télikabátunkat, s itt hagyván vitát, karzatot
17089  III,  1887    |                   képviselõk közbebeszélnek s agyonköhécselik a beszé­
17090  III,  1887    |               elcsattantott egy jó ötletet, s a Ház és karzatok hangos
17091  III,  1887    |                    ment némely túlzásoktól (s ez mindig céltévesztett),
17092  III,  1887    |                     költött a mandátumaira, s mégsem élhette meg ezt a
17093  III,  1887    |                   szólaltat meg a zsebében, s élesen hangzik a süketítõ
17094  III,  1887    |                    kitöréseket vártak tõle, s hideg tárgyilagos képét
17095  III,  1887    |                 mindig mások szerepeljenek, s körülnézvén sasszemeivel
17096  III,  1887    |             beoltani. A Ház hát unatkozott, s a rossz emberek fõzték a
17097  III,  1887    |                  ügyvédi védelem elnyomása, s mint a jó szakács egy-két
17098  III,  1887    |              elmeéllel uralkodik a tárgyon, s hogy meg nem hátrál a legfogasabb
17099  III,  1887    |                    operaszabályok hozattak, s éppen az történt, hogy indítványozva
17100  III,  1887    |                     még Zimándy is aláírta, s ezzel most már Trefortnak
17101  III,  1887    |             fegyveradó, lett volna fegyver, s ha lett volna fegyver, a
17102  III,  1887    |                     saját krumplis földjén, s egyenkint elmondani nekik
17103  III,  1887    |                    Baross többször beszélt, s mindég talpraesetten, pártja
17104  III,  1887    |             távozását pártkülönbség nélkül, s megindulnak szerte a gyengéd
17105  III,  1887    |                    vissza fogjuk kívánni.~- S milyen szépen távozik. Igazi
17106  III,  1887    |               bukdácsoló szárnyaival a héja s le-lecsap, hogy a csipogó
17107  III,  1887    |                 után a vasutak következtek, s ez a legkényesebb pont,
17108  III,  1887    |                  Törs Kálmán szólaltak fel, s majd Baross felelt talpraesetten
17109  III,  1887    |                    is megfordul a folyosón, s rendesen otthagy egy bonmot-t
17110  III,  1887    |                   szállingóznak a folyosóra s türel­metlenül várják a »
17111  III,  1887    |                   egy teremõr áll ilyenkor, s az ajtó üvegtábláján van
17112  III,  1887    |                     nyájasságra szót fogad, s azzal az eltökéléssel ül
17113  III,  1887    |                  mellett bizalmas közelben, s olyankor nem zavarja õket
17114  III,  1887    |                     hogy ne háborítsák õket s ne halljanak meg semmi államtitkot,
17115  III,  1887    |                      milyen üdének látszik, s mégis azt panaszolja, hogy
17116  III,  1887    |                   bajusz, mert csak finánc.~S ezzel elnémult az az egyetlen
17117  III,  1887    |                     Árván maradt a folyosó. S ezalatt csinálták lázas
17118  III,  1887    |            képviselõ megebédelve jönne ide. S akkor aztán ki áll arról
17119  III,  1887    |                  odahítta a bírói széke elé s így szólt: »lehelj rám«.~
17120  III,  1887    |                   Megszagolta a lélegzetét, s ha akarta akceptálta, ha
17121  III,  1887    |                   egy ágat a kalapja mellé, s beáll a Zalayék táborába: »
17122  III,  1887    |                 most fel nem állna Beksics, s föl nem vinné a tisztelt
17123  III,  1887    |           Egészséges nézeteket fejtegetett, s egypár nyers igazságot is
17124  III,  1887    |                Trefort megfelelt Lesskónak, s engem, szegény jövendõbeli
17125  III,  1887    |                      vajon ki jön utána?...~S amint így elmélázgatok és
17126  III,  1887    |                    Ház, átvette az uralmat, s tombolva adott haragjának
17127  III,  1887    |                  bõszülve, és nem engedett. S a Háznak becsületére válik,
17128  III,  1887    |             felugrik az õ daliás modorában, s szép tiszta hangja szinte
17129  III,  1887    |                    hallgatták ki Komlóssyt, s én se kereskedtem tovább
17130  III,  1887    |              miniszteri székbe egy percre - s íme mindjárt mi történt
17131  III,  1887    |              megmozdult, keze hevesen járt, s fejét mérgesen kapkodta
17132  III,  1887    |                  folytak le szép csendesen, s ha tekintélye nem nõtt is,
17133  III,  1887    |                      Újak jöttek helyettök, s mind szûkebb térre kezdték
17134  III,  1887    |              pénzügyminiszteri kinevezését, s ezután neki lesz veszõdsége
17135  III,  1887    |             beletalálta magát a hangulatba, s felhangzott az »Audiamus«
17136  III,  1887    |               vállalkozó szellem a Házban!) S igazságtalan eljárásnak
17137  III,  1887    |                 Dobránszkynak is ártottak), s a Ház mély figyelme és nagy
17138  III,  1887    |                   magát a kies Norvégiában, s imponált neki a példa. Olyanoknak
17139  III,  1887    |                kicsit a külügyi politikába, s már-már megveretni készül
17140  III,  1887    |                     egy furfangos gondolat, s odalépked az elnöki katedrához:~-
17141  III,  1887    |              Valamennyi miniszter jelen van s valamennyi képviselõ, a
17142  III,  1887    |                   meg a nyolcadfél milliót.~S arcát, amíg beszélt, ájtatosan
17143  III,  1887    |                     a haza védelme kívánja.~S azzal sietve eltûnt a tanácsterem
17144  III,  1887    |             Méltóságteljes nyugalom honolt, s mély figyelemben csendült
17145  III,  1887    |                     hanem csak a ceruzáját, s egyszerû, helyes szavakban
17146  III,  1887    |                roppant éljen viharzott föl, s morajlott percekig a tanácsterem
17147  III,  1887    |                  bajuszú úriember állt fel, s lelkesen villogó szemekkel
17148  III,  1887    |                     volna kérve valahonnan.~S ez az izoláltság az õ egyetlen
17149  III,  1887    |                    kis Róza napok óta ásít, s életunt pillantásokat vet
17150  III,  1887    |                     dicsõségének színhelyén s mondaná, ha volna kinek,
17151  III,  1887    |              kihangzani, éppen úgy mint ma, s ez egészen átidomítja majd
17152  III,  1887    |               körülülték fiatal képviselõk, s harsányan éljenezték a belépõket.~
17153  III,  1887    |                  vezetem a bolond dolgokat. S ez az utóbbi a több.~Ebben
17154  III,  1887    |                     igazat adott Beöthynek, s tovább folyt csengõ hahota
17155  III,  1887    |                  találkozott, beszélt vele, s amint a hír nõttön-nõtt,
17156  III,  1887    |                nyelv: »Indítványi bûntett«, s több efféle, laikusnak megemészthetlen
17157  III,  1887    |                     attól, hogy péntek van (s az köztudomásúlag szerencsétlen
17158  III,  1887    |               lázadók csakugyan leverettek, s hogy megint a régensség
17159  III,  1887    |               Hoitsy közbevetették magukat, s a két úr megmaradt.~No megállj,
17160  III,  1887    |                    Kozsebrovszky gróf volt, s õ e soha nem létezett grófnak
17161  III,  1887    |             példával járnak a nemzet elõtt, s megalkotói lettek az elsõ
17162  III,  1887    |               kivetkõzni az egyhangúságból, s mikor az egyik képviselõ
17163  III,  1887    |                    marad hû álláspontjához, s azt állítja, hogy a himlõoltás
17164  III,  1887    |                   akart okozni a pártjának, s ellene fordul a Frangepánoknak
17165  III,  1887    |                sorban a karzati sorompókba, s kajla bajszú Haluska Jánosok
17166  III,  1887    |                  megkefélt Horánszky Nándor s majd az egyik, majd a másik
17167  III,  1887    |               megtudni határozottan semmit. S ebben nagy õ.~Ma is azt
17168  III,  1887    |           csodálatos újságnak a történetet.~S felállt a jó öreg és kezdé
17169  III,  1887    |                pennáját egy kis kalamárisba s kiugrik belõle egy Napóleon...~
17170  III,  1887    |           pislantott a »Pester Lloyd« felé, s meglátván ott Falk Miksát
17171  III,  1887    |                   egyszerre Falknál termett s csihi-puhi elkezdte ütni-verni
17172  III,  1887    |                   hogy õ ma kötekedni akar. S milyen annyi ravaszsággal
17173  III,  1887    |                   kedves gyermekeit odahaza s egészségesen megy közéjük
17174  III,  1887    |                 minisztereket házi körükben s az egyes képviselõket otthon.
17175  III,  1887    |                    félrehítt egy szögletbe, s mint ahogy a »balekot« szokás,
17176  III,  1887    |             dunántúliakkal ült le játszani, s az mindig valami szerencsétlenséget
17177  III,  1887    |                 most veletek egy jó tréfát, s noha csak hat közepes tarokkja
17178  III,  1887    |                    a skíz volt, fölszisszen s mohón kiáltja vissza: »Kontra
17179  III,  1887    |                    János idegenül néz szét, s megy ki a másik ajtón panaszkodni
17180  III,  1887    |                     Roppant kevesen vannak, s ez mindig olyan rossz érzés.
17181  III,  1887    |               honatyák, csak honvõlegények. S nem szûz a mátka, akivel
17182  III,  1887    |                     Hiób-hírek sorvasztják. S hír ilyenkor minden, még
17183  III,  1887    |                 betûibõl, ha jót beszélnek, s sötét varjúcsapatként röpködnek
17184  III,  1887    |                    fel ellenem az ellenzék. S én, aki egy óra elõtt még
17185  III,  1887    |             napról-napra okosabbak leszünk, s maholnap ki lesz találva
17186  III,  1887    |              bírálva a kormányt és pártját, s alkalmat nyújtott a miniszterelnöknek
17187  III,  1887    |                   éppen most lép be a Házba s leül Krajtsik és Mohay közé.
17188  III,  1887    |                    öreg gróf Nákó Kálmánnak s õ egy másikban lép mostan
17189  III,  1887    |                      Az a mi külön témánk«, s szemére lobbantotta Orbánnak,
17190  III,  1887    |                 megpróbálom - mondja Beöthy s kevés vártatva visszajõ
17191  III,  1887    |              kérelmezõ újra visszatér hozzá s melegen rázza meg a kezét.~-
17192  III,  1887    |                  vidéki ember dühre lobban, s morogva, berzenkedve megy
17193  III,  1887    |                elnök elmondta búcsúztatóját s mire a végére jutott, könnyek
17194  III,  1887    |                emelte ki az elnök érdemeit. S a Ház zajos éljenzésre fakadva
17195  III,  1887    |            meghajolva hagyta el a korridort s ballagott le a lépcsõkön.~
17196  III,  1887    |                 kapocs összeforrasztásához, s mindenekelõtt az okát kezdte
17197  III,  1887    |                   motyogta a kis menyecske, s megrázza a fejecskéjét tagadólag,
17198  III,  1887    |               feleségemet - hebegte a férj, s szeme részeg mámorban révedezik
17199  III,  1887    |                 már-már kivesztek az elvek, s íme hol bukkan rá az »elvekre«:
17200  III,  1887    |                   kellemesen csengõ hangja, s mellé az a nyugodt, ízléses
17201  III,  1887    |                  magyar nyelv minden bûbája s a szólási mesterség összes
17202  III,  1887    |           barátjával, Bánffy szolgabíróval, s bejárták ketten a gyalui
17203  III,  1887    |                  szétvitte a gyõzelmi hírt. S mikor a két jóbaráttal találkoztak: -
17204  III,  1887    |                      mondá ismét Esterházy, s mosolygva fityegtette meg
17205  III,  1887    |                 kezük annál többet mondott, s messze elhomályosította
17206  III,  1887    |                   szalmaözvegyek, a férjek, s ha nappal lefogják õket
17207  III,  1887    |                    körül a Hangl asztalait, s fürkészõ szemmel, dagadozó
17208  III,  1887    |                    kötött színes turbánban, s a kisvárosivá aszalt közönség
17209  III,  1887    |             fölkerekednek a képviselõ urak, s egypár perc múlva már egész
17210  III,  1887    |                   eregeti a szivar füstjét, s nagy érdeklõdéssel dugdossa
17211  III,  1887    |                    hogy Nazredinnek hívják, s több mint egymillió lélek
17212  III,  1887    |                 volt a királynõ jubileumán, s mutatta is Salisburynek
17213  III,  1887    |                tévén, hogy Konstantinápolyt s majd a szent sírt, Mekkát
17214  III,  1887    |                  szent sírt, Mekkát bejárja s úgy térjen haza még hónapok
17215  III,  1887    |                    kitûnõen beszél angolul, s úti tapasztalatairól naplót
17216  III,  1887    |                azért adni akart neki egyet, s keresgélt a tárcájában.
17217  III,  1887    |                   talán az egész országban.~S mégis elfogyott.~Mi volt
17218  III,  1887    |                     az örökös reményforrás. S ha nem sikerülnek a »nyári
17219  III,  1887    |                  arra a szomorú útra vitte, s mely teljesen megfelel azon
17220  III,  1887    |                 idõbõl.~Még mindig »forrt«, s amint évrõl-évre jöttek
17221  III,  1887    |             évrõl-évre jöttek a fiatal írók s elhelyezkedtek, hogy úgy
17222  III,  1887    |                  tagja lett, azonnal elunta s egy másiknak az alapításán
17223  III,  1887    |               ismert se kantárt, se nyerget s rendszeres munkára szorítani
17224  III,  1887    |                improduktív volt. Eleget írt s ezek közt érdemes, sõt maradandó
17225  III,  1887    |                felfogásának, meleg szívének s egészséges humorának becses
17226  III,  1887    |                    fordulhat a magyar író - s aki megszabadítja nyomasztó
17227  III,  1887    |                     és itt van Koburg Gotha S z á s z Nándor, aki elnyerte
17228  III,  1887    |                  itt van Koburg Gotha S z á s z Nándor, aki elnyerte a
17229  III,  1887    |              könnyezve búcsúzott el fiától, s még az utolsó percben is
17230  III,  1887    |                     ki, vannak-e kilátások. S ha nincsenek, fordulj vissza,
17231  III,  1887    |            Megígéred?~- Jól van, megígérem.~S aztán csakugyan találkozott
17232  III,  1887    |                   hercegem?~- Igen, megyek. S mit mond ön ehhez?~- Hm.~-
17233  III,  1887    |                  volna képviselõnek írókat. S ezt én bizonyos okokból
17234  III,  1887    |                    kimegy a Salzkammergutba s onnan ír, nem kell kommentárt
17235  III,  1887    |                  jobbról az Õrkõ mereng le, s onnan kezdõdik a gyönyörû
17236  III,  1887    |                kifújja az utasból a lelket, s felfordítja a székely fuvaros
17237  III,  1887    |                században kezdték kiépíteni, s utóbb oly lendületet vett,
17238  III,  1887    |                     sorsa érdemes Elõpatak.~S ez a szomorú hanyatlás mindenütt
17239  III,  1887    |                 kiáltoz rád: »Itt baj van!«~S künn a mezõk is mintha ezt
17240  III,  1887    |                  föld nem több, csak annyi, s minden új osztálynál keskenyebbé
17241  III,  1887    |                  tanácsokkal és flóresekkel s egy rózsás jövõnek a reményével.~
17242  III,  1887    |                     mérnöki pályára léptek. S mi történt? Az, hogy mire
17243  III,  1887    |                 kellene, hogy vérré váljék, s le volna gyõzve ennek a
17244  III,  1887    |                bõrkötõbe látná a gyerekeit, s kiugrana dühében a bõrébõl,
17245  III,  1887    |                    meg van már csontosodva. S lesznek a fiúk írnokok,
17246  III,  1887    |                    A hivatalokért folyamodó s elutasított kérvények száma
17247  III,  1887    |                    a helyzet. Elég szomorú. S miután a kenyér nem igen
17248  III,  1887    |                      Ide vág az orosz ukáz.~S ki tudja, ha így megy, nálunk
17249  III,  1887    |                      fogadjanak nekem szót, s ha már az öregebb gyereket
17250  III,  1887    |                  idegen emberek ötleteivel, s a Deák-cég alatt floreskálnak.~
17251  III,  1887    |                    mondását a hamisítottól, s bizony halálos vétek, ha
17252  III,  1887    |                   eresztett a kabanoszából, s nyájasan, atyáskodón cirógatta
17253  III,  1887    |                      a jubileumát tartotta, s õhozzá is egy küldöttség
17254  III,  1887    |             lerágott sonkacsont van elõtte, s a farkas mohó éhségével
17255  III,  1887    |                akkor csász. kir. szemekkel, s végre megtaláltam a második
17256  III,  1887    |             megjelenik a császári táborban, s ilyenformán szurkálja Keglevichet,
17257  III,  1887    |                   iszik, ittasságot színlel s amint magára hagyják, nekifut
17258  III,  1887    |                   annak lábaihoz veti magát s így szól: asszony! Fiadat
17259  III,  1887    |               gagyogni. És õ elhagyta õket; s ment oda, ahol nem egy alakban
17260  III,  1887    |                   ejtünk, te újra felemeled s az õsi birtokot hûségedért
17261  III,  1887    |                  jellemem. Váljak hát porrá s te, aki szültél, alkoss
17262  III,  1887    |                     a csillagok visszafelé: s Baranghy Richard akkor hordozza
17263  III,  1887    |                     õfelsége int a kezével, s lehull róla a burok.~Az
17264  III,  1887    |                    szél kötekedve süvített, s csapkodta fényes bronz arcát.~
17265  III,  1887    |                     zavargott itt az utcán. S mikor a rendõr kérdõre vonta
17266  III,  1887    |                   mi kaszinótagok vagyunk«. S a rendõr elsompolygott.
17267  III,  1887    |              bámészkodnak nappal a világba, s éjjel irtóztató hortyogást
17268  III,  1887    |            gondolkozik, mint az elõzõ évben s az elõzõ országgyûlési ciklusok
17269  III,  1887    |                    ingatag, köpönyegforgató s minden évben jobban szereti
17270  III,  1887    |              megvolt a szegedi mandátum is. S íme, hogy a demokrata halakhoz
17271  III,  1887    |                 megbukott képviselõ emléke, s a pártklubokban bukkan föl
17272  III,  1887    |                    föl néhány igen búskomor s többnyire megriadt alak,
17273  III,  1887    |                 Szegedre annyi vasúti õr!), s csak a választásra vitték
17274  III,  1887    |                     nagyságos úr a hibáját.~S másnapra az egész vonalon
17275  III,  1887    |                     óráiban lengyel mártír, s mikor más idevaló ember
17276  III,  1887    |                 hogy néha zokogásba tör ki, s könnyei végigperegnek deres
17277  III,  1887    |              nádszéket fog be az ambituson, s lógatván a madzag-gyeplõt,
17278  III,  1887    |    kenyér-osztogatásnál mégis itthon terem, s mialatt a kenyeret majszolja
17279  III,  1887    |              Körülbelül felség, azazhogy...~S ezzel con amore odafordult
17280  III,  1887    |                  alhatik miattuk az öregúr.~S mikor rá egy napra leleplezték
17281  III,  1887    |                     a »haza bölcsé«-t érte.~S íme nem az volt az utolsó.~
17282  III,  1887    |                     fonott betûivel leírva, s a borítékon, melyben a már
17283  III,  1887    |                Pakson a rokonainál idõzött, s Nedeczky Jenõ fiatal tanuló,
17284  III,  1887    |                  délelõtt szobájába vonult, s megkalapálta a következõ
17285  III,  1887    |                 megtalálta a kiskisasszony, s hangosan felolvasták az
17286  III,  1887    |                   jut a sok ízes paksi ebéd~S visszarepül szívem sóvárgása
17287  III,  1887    |                 érzelmét fel fogja fokozni.~S ilyenkor egyedül utánad
17288  III,  1887    |                 ismereteinek alapos voltát, s száz gondolkozó elmén átszûrt
17289  III,  1887    |                    vagyont a kinyomatására, s mi az eredmény? Valamelyik
17290  III,  1887    |                   egy-két sort olvas benne, s aztán a szeszélye szerint
17291  III,  1887    |               könyve. Ára ennyi vagy annyi. S még grácia tõle, ha odalöki,
17292  III,  1887    |                olvasó szinte belemelegszik, s éber figyelemmel kíséri
17293  III,  1887    |         tömkelegében nagy biztonsággal jár, s filozófiai erõvel mutatja
17294  III,  1887    |               obszervál, kitûnõen analizál, s igen szerencsésen absztrahál.
17295  III,  1887    |                     mint tudományos írónak. S ez nem tréfadolog ebben
17296  III,  1887    |               egynek gondolta a két Pittet, s midõn tanulmányt ír róla,
17297  III,  1887    |                   monumentális munka végén, s tele van régi, igen becses
17298  III,  1887    |                  üres katedra: a kánonjogi.~S az a nevezetes, hogy amíg
17299  III,  1887    |                   prédikál, de vizet iszik.~S uccu, megházasodott Kováts
17300  III,  1887    |                   nem akarta utánacsinálni, s félek, ez lesz majd ártalmára.~
17301  III,  1887    |                  lennie, egy menyasszonynak s miután egy miniszter a házasságszerzõ -
17302  III,  1887    |                 Londonban járt a feleségem, s hozott a számomra egy nagy
17303  III,  1887    |            képviselõ. Felbontom a csomagot, s elámultam a levélpapírok
17304  III,  1887    |                   Én ezt akkor megfogadtam. S most látom megdöbbenve,
17305  III,  1887    |                  hadd legyen még boldogabb.~S ebbõl származott a boldogtalansága.~
17306  III,  1887    |                teremtés, szép szemei vannak s gyönyörû hosszú haja...
17307  III,  1887    |                     gyönyörû hosszú haja... S Ámor, ez a pogánykori gonosz
17308  III,  1887    |                   amelyet az állam árendál, s mely az öt vagyontalan testvérnek
17309  III,  1887    |                     aki maga is novellaíró, s tudja a bonyodalmat kigombolyítani.
17310  III,  1887    |                 leánytestvére?~- Huszonegy.~S nyomban sietett Barosshoz
17311  III,  1887    |                négyre apadna le az öt árva, s újra meglenne a gondviselõjük.~
17312  III,  1887    |            Megteszem. Férjhez adom a Marit, s kinevezem a kisebbiket,
17313  III,  1887    |                szappermoá.~Egyre látcsövez, s csöndesen szívja magába
17314  III,  1887    |                    asztalánál ínyenckednék, s mikor ígyen megtelik a látvánnyal,
17315  III,  1887    |              látvánnyal, hátradõl székében, s szemeit behunyva - mint
17316  III,  1887    |           oldalbordázatodat vagy a füledet, s még õ vet rád olyan tekintetet,
17317  III,  1887    |                    elõtte nyúló padtámlára, s mindannyiszor orron rúgja
17318  III,  1887    |                   hörgi ilyenkor bosszúsan, s úgy tesz, mintha a legördült
17319  III,  1887    |                    látcsöveddel órahosszat.~S mikor látja, hogy téged
17320  III,  1887    |                    már alaposan megkínzott, s a másik oldalon ülõ szomszédot
17321  III,  1887    |                     ülõ szomszédot kezdi ki s hallik idõközökben onnan
17322  III,  1887    |                felkel helyérõl, hátrafordul s megáll, mint a cövek. Inge
17323  III,  1887    |          pillantásokat röppent a páholyokra s mindenütt átszegzi velük
17324  III,  1887    |            tekinteteivel, kokett bajuszával s róla álmodoznak.~Ismeri
17325  III,  1887    |                csapja le a széket, látcsõt, s unatkozva távozik a színházból.~
17326  III,  1887    |                  nem ért meg az elõadásból, s mohón tudakozódik környezetétõl,
17327  III,  1887    |                     értettem.~A mama köhint s nem oda való tárgyról kezd
17328  III,  1887    |               beszélni. A papa nagyot kacag s rejtélynek hagyja a kérdést.
17329  III,  1887    |              mélyéig ható megindulást érez, s a Heine áldását adja az
17330  III,  1887    |                   bosszút állni a - férjén. S végül, ha mindez nem elég,
17331  III,  1887    |                közönsége volt az operettnek s a francia társadalmi drámának,
17332  III,  1887    |                francia társadalmi drámának, s mégis hû feleség és gyöngéd
17333  III,  1887    |                 lenne már otthon az ágyban, s néha ravaszul úgy teszi
17334  III,  1887    |                   kifejezése látszik rajta, s félálomban halkan felkiált:~-
17335  III,  1887    |       tenyérütegeivel - de többször õ kezdi s végzi. Taps közben többször
17336  III,  1887    |            megjegyez mindent az elõadásból, s beszél olyan csodákat az
17337  III,  1887    |                 ezredesnek a darab helyett.~S az is megtörténik ilyenkor,
17338  III,  1887    |                  venné a drága selyemkendõt s tele ne sírná omló könnyeivel.
17339  III,  1887    |                  szomorú darabokat kedveli, s nem is ér az õ szemé­ben
17340  III,  1887    |                    élénk figyelemmel kíséri s föl-fölsikít, ha a hõst
17341  III,  1887    |             intrikusra halálosan haragszik, s ha nem lenne olyan messze
17342  III,  1887    |                     megfeszül a rékli ujja, s harciasan sziszegi:~- No
17343  III,  1887    |                     nagyon szomorú a darab, s ha kisírta, ha kikeseregte
17344  III,  1887    |                  elfelejti a saját bánatát, s olyan édes érzemény önti
17345  III,  1887    |               odahaza lenne szülõi házában, s az ablakon beszólnának a
17346  III,  1887    |              könnyet morzsol szét szemében, s azután õ is felkel helyérõl
17347  III,  1887    |               Szeged egyik vágya teljesült. S hogy Szeged megkapta az
17348  III,  1887    |                     kezeit csipõjére rakta, s úgy lépett kigyulladt arcával
17349  III,  1887    |              szokatlan jelenet alatt arcán. S csak azután tett megjegyzést
17350  III,  1887    |               útitársa piketírozni kezdtek, s folyt a játszma változó
17351  III,  1887    |                   követte a színek járását, s csakhamar dühös gibiccé
17352  III,  1887    |       eltévesztetted az ajtót, jó Almanach, s egy antikvárius bolt helyett
17353  III,  1887    |                 Együtt adni ki minden írót, s egy kalap alá gyûjteni minden
17354  III,  1887    |               valamely kedvenc írója miatt, s kénytelen aztán megismerkedni
17355  III,  1887    |                  könyv a nagyközönség közé, s hívd össze õket még egyszer
17356  III,  1887    |              percben és behajította a tóba, s hajadon fõvel ballgott anyja
17357  III,  1887    |                   másik az öreg Bismarckét, s így most összeállítható
17358  III,  1887    |              õrizzék a világhírû lemezeket, s tartsák a tartalmukat titokban.~
17359  III,  1887    |                Hallottam, hogy ön itt járt, s azért küldtem el önhöz Cserevint.~
17360  III,  1887    |                    Pesttõl egy félórányira, s járatom a Nemzetet, hogy
17361  III,  1887    |                     hogy a politikát tudjam s a nagy krajcáros Journalt,
17362  III,  1887    |               olvasója vagyok a két lapnak, s nagy élvezettel betûzgetem
17363  III,  1887    |                     figyelmesen a cikkeket, s így szólt fejcsóválva:~-
17364  III,  1887    |                 csámcsogó édes szuszogását, s aztán elnyomta az álom.
17365  III,  1887    |                     is lezárta szempilláit, s feje lankadtan lógott lefelé.~
17366  III,  1887    |              széknek a hozzátartozandósága, s hogy a kezében levõ tárgy
17367  III,  1887    |                siffonérba; rázárta az ajtót s egész gépiesen, öntudatlanul
17368  III,  1887    |            széttárja a bölcsõ függönykéjét, s ijedten kiált fel:~- Szent
17369  III,  1887    |                     dada megnézi a bölcsõt, s sóbálvánnyá rémülve áll
17370  III,  1887    |                    megszoptatta a gyereket, s aztán letette a bölcsõbe.
17371  III,  1887    |                jegyzõköynvet vett fel róla, s azután elküldött egy András
17372  III,  1887    |                 csoszogott fel a lépcsõkön, s beállított a szerencsétlen
17373  III,  1887    |                   bácsi mûértõ arcot vágva, s nagy patkós csizmáival roppant
17374  III,  1887    |                   bajuszokat, a szél süvít, s csapkodja a nyitott kapukat,
17375  III,  1887    |                    feszegeti a cégtáblákat, s hab helyett havat ver a
17376  III,  1887    |                    a kocsik összetorlódtak, s van András bácsinak elég
17377  III,  1887    |                 annyi! - ez az õ véleménye, s ebben fogóznak meg az illetékes
17378  III,  1887    |                    a »havazást« eseménynek, s újdonságokat írnak a viselt
17379  III,  1887    |                     piros: az emberi orrok.~S ezen orrom számára egy kis
17380  III,  1887    |                   erõ kimaradt kétségkívül, s ezekbõl a leghosszabb prédikációs
17381  III,  1887    |                     így bánt el Polónyival, s e mélyen elszomorító hazafiatlanság
17382  III,  1887    |             hozzátörõdnek a veszteségekhez, s minden a maga rendjén foly
17383  III,  1887    |                    csöngettyût Péchy Tamás, s megindul minden úgy, amint
17384  III,  1887    |                    meg többet húsos ujjain, s a Ház gyorsírói elszoknak
17385  III,  1887    |                    Helfy Ignác maradtak ki. S akiknek egy kerületük sem
17386  III,  1887    |                   közül senki sem hiányzik.~S akkor aztán igazán nem lesz
17387  III,  1887    |                  menekültek után szaglászni s azokat kivonszolni.~Aki
17388  III,  1887    |                  lépik át a szent küszöböt, s egyszerre ott találják az
17389  III,  1887    |                      most ott van elevenen, s majd az egyik, majd a másik
17390  III,  1887    |                     illúziók szétfoszlanak.~S aki most hõvérûen arról
17391  III,  1887    |               tisztviselõje marad a Háznak, s fölkérte Boér Antalt, mint
17392  III,  1887    |                 katedrába, morgott valamit, s ezzel a morgásával egyszerre
17393  III,  1887    |                     miniszterelnök átiratát s a holnapi szertartás rendjét.~
17394  III,  1887    |                képviselve volt minden párt, s még a szélsõbalról is ott
17395  III,  1887    |                 szárnyas ajtók szétnyíltak, s belépett kíséretével a király.
17396  III,  1887    |             korjegyzõ felolvasta a neveket, s Regele igazgató beszedte
17397  III,  1887    |                      lihegi legott ijedten, s felizgatva siet megnézni
17398  III,  1887    |            megjelennek a Ház asztala elõtt, s mintegy »bemutatódnak« az
17399  III,  1887    |               megszabadult »édes terhétõl«, s kezdetét vette az osztályokba
17400  III,  1887    |                 estig dolgozott irodájában, s fogadta a feleket, eljárt
17401  III,  1887    |                     csinálta a periratokat, s ami üres ideje fennmaradt,
17402  III,  1887    |                  nagy vagyont fog szerezni, s szép jövõt nyit meg maga
17403  III,  1887    |                 velök, örökké kirítt onnan, s többnyire megszökött a kompániától.
17404  III,  1887    |               megválasztották képviselõnek, s mint mondám, ráíratta vizitkártyájára
17405  III,  1887    |                    hazament, gyorsan evett, s aztán újra hajtatott a Deák-szobor
17406  III,  1887    |                      mert képviselõ vagyok.~S ezzel fogta magát, kiosont
17407  III,  1887    |            csoportnál. Hallgatta adomáikat, s maga is mondott. Az idõ
17408  III,  1887    |                hidegen.~- Ezért ni! - szólt s meglobogtatta kezében az
17409  III,  1887    |                fõispánok nem tudnának írni, s az ellenzékiek nem tudnának
17410  III,  1887    |                   miniszterek nem szeretik. S ez mind olyan, ami halálos
17411  III,  1887    |             Budapesti Közlöny«-t átolvassa, s ha van benne valami kerületbeli
17412  III,  1887    |                     hogy sohasem lesz azzá, s ennek a büdzséjébõl építeni
17413  III,  1887    |                     bírom, hogy elsõsorban (s itt következik a kerületnek
17414  III,  1887    |                 rögtön Fabiny miniszterhez, s elõadom neki, hogy X aljegyzõt
17415  III,  1887    |                     inkább kinevezek egyet.~S ki is nevezte a védencemet.
17416  III,  1887    |               mellyel mindent el lehet érni s még a miniszter van az embernek
17417  III,  1887    |                   mind a két kívánságotokat s akkor jöttök aztán zavarba
17418  III,  1887    |                   se mondani a javaslatról.~S ezzel az általános vita
17419  III,  1887    |                 tábor elõször csap össze...~S íme mi történt?~Az, hogy
17420  III,  1887    |                 Dániel is méltóságteljesen, s kibontja õ is a fakóvörös
17421  III,  1887    |                    lármát a csengettyûjével s nagy, mély lélegzetet vett,
17422  III,  1887    |                 levente lépett elõ elsõnek, s mint a kormánypárt elõõrse,
17423  III,  1887    |               hátravetette a fejét délcegen s mondá:~- Tisztelt Ház! Én
17424  III,  1887    |                  legalább a mai beszédemet.~S ezzel fölkelt, és egy nagy
17425  III,  1887    |                    történelem verdiktjét... s felhozott rapszodikus elõadásában
17426  III,  1887    |                esztelenségeket fog mondani, s ha csak valami meglehetõset
17427  III,  1887    |               egyszer körbe az egész mezõt, s Eötvös még mindig beszélt.~
17428  III,  1887    |                Eötvös is megszûnt beszélni.~S milyen szerencsétlenség!
17429  III,  1887    |             elvesztett a Ház helyiségeiben, s kéri a megtalálót, adja
17430  III,  1887    |                 tudja megkapni Péchy Tamás, s még õneki áll feljebb, hogy
17431  III,  1887    |                      hogy valódi-e a levél, s mihelyt valódi, lehetetlen
17432  III,  1887    |                Orczy már olvassa a kérdést, s így adja meg rá a választ:~-
17433  III,  1887    |                    körül ezzel az ötlettel, s noha még belekényszerítették
17434  III,  1887    |                   csak egyetlen beszéd volt s az is humor nélkül való.
17435  III,  1887    |              feszíteni. Elolvassuk szerdán, s bámultatjuk magunkat csütörtökön
17436  III,  1887    |                zavarták a pénzügyi könyvek, s fejében nem kóvályognak
17437  III,  1887    |             puskáznak se Leroy-Beaulieubõl, s Steinbõl, se Say Léonból,
17438  III,  1887    |                   történik folyton-folyvást s mindég a pénzügyminiszteri
17439  III,  1887    |                   állat földi maradványait, s arcára kiül a mogorvaság.~-
17440  III,  1887    |                    a kõ! Legyen hát bárány.~S bejegyezte legott ebben
17441  III,  1887    |                     halszaga. Felbontották, s megbírságol­tak hatvan forintig.~
17442  III,  1887    |                    beszédre fogom a dolgot, s hatvan forint árát veszekszem
17443  III,  1887    |                 Legott elmentem a vámházba, s találomra benyitottam az
17444  III,  1887    |                    neki, hogy miképp jártam s milyen lázító skandalum
17445  III,  1887    |                 jóravaló, becsületes ember, s minél följebb, annál jobban
17446  III,  1887    |                 csak hat forint.«~De holla! S tûnõdve álltam meg a lépcsõknél.
17447  III,  1887    |              törõdnék az egész históriával, s végül mégis õ csípte meg
17448  III,  1887    |                  érdeklõdéssel kísérik azt; s mikor az egyik védõ azzal
17449  III,  1887    |                  Körmendy-szavazatot adott, s ha pénz lett volna, »annak
17450  III,  1887    |                  esik a vásár napján az esõ s kívánja, hogy mindenkit,
17451  III,  1887    |               Pesten építtetett egy palotát s egy pallérnak 50 ezer forint
17452  III,  1887    |                   püspökséget akar csinálni s a képviselõség csak gradus
17453  III,  1887    |               szintén két beszédet tartott, s annyira feltüzelte magát,
17454  III,  1887    |                    hogy ilyen soká húzódik, s nem mehet haza Buziásra.~-
17455  III,  1887    |                  gyõzõtt a szabadelvû párt.~S noha mindkét esetben más
17456  III,  1887    |              kormánybizottság volt közegeit s ezeknek gazdálkodását.~Valamint
17457  III,  1887    |              beszakadt a kis tiszai zsilip, s elmosta a víz nemcsak a
17458  III,  1887    |                      Barátai megkevesedtek. S a gyûlésen kétszer is leszavazták.~
17459  III,  1887    |               zsebébõl a »Pikáns Lapok«-at, s belemerült az olvasásába.~
17460  III,  1887    |                     hunyorított a szemével, s elvitte a lapot az elsõ
17461  III,  1887    |                fejét: vajon mi lehetett az?~S vajon Fabiny Kozma fõügyész
17462  III,  1887    |               Madarász beszédébe »Halljuk«, s ez derültséget okozott.
17463  III,  1887    |                    se tudok - mondja Helfy, s csökönyös hallgatagságba
17464  III,  1887    |                     Somssich a múlt nyáron, s ez jól is esett Kossuthnak.
17465  III,  1887    |                  társaságba, vizitekre jár, s látogatásokat fogad. Kis
17466  III,  1887    |            valóságos zsongó fészek. Ott ki- s bejárnak a látogatók. Míg
17467  III,  1887    |               Magyarország mappája a falon, s minden egyes tárgy Magyarországra
17468  III,  1887    |                 mamelukok beszélnek okosan, s az ellenzékiek elmebeli
17469  III,  1887    |             erkölcsileg le akarják fejezni.~S még bömbölve beszél a derék
17470  III,  1887    |                    mindnyájatoknak van feje s mindeniteknek csak egy!«~
17471  III,  1887    |                     amit nem kellett volna. S errõl a csörömpölésrõl,
17472  III,  1887    |              egyszerûen átugrom a zivatart, s áttérek a szelíd polgárias
17473  III,  1887    |                utolsó szusszanatja szorult, s most ezt a pipát bolygatja
17474  III,  1887    |                 megy a részletes tárgyalás, s hogy olyan kínos ne legyen
17475  III,  1887    |               türelem, majd az ülés végén!«~S azzal odasétált a jegyzõi
17476  III,  1887    |                    felállott Eötvös Károly, s jóízû humorjával megkezdte
17477  III,  1887    |                    jó öreg Kõrösi Sándorra, s megmarta a vérig Hegedüs
17478  III,  1887    |                     visszavágott Eötvösnek, s egyszerre minden fej megmozdult,
17479  III,  1887    |                   meg­támadott támadó lett, s a Ház felzúgó harsány helyeslései
17480  III,  1887    |               Eötvöst, csípõsen, meggyõzõen s mégse durván.~Az ellenzéki
17481  III,  1887    |                   szól most a képviselõ úr?~S ezzel a felkiáltással elvesztette
17482  III,  1887    |               ledömöckölt Eötvösre egészen, s üthette tetszés szerint,
17483  III,  1887    |               hangzott föl erre a teremben.~S ez az »Éljen« volt a szegény
17484  III,  1887    |                    alatt gondolkoztam ezen, s összekombináltam a motívumokat,
17485  III,  1887    |               találni a következményeikbõl. S így Ugron Gábor mégis mindent
17486  III,  1887    |                  emberek. Megszólítja õket, s ki ne beszélne Ugronnak
17487  III,  1887    |                  ellenzéki a vasúti kupéban s mind kormánypárti odahaza,
17488  III,  1887    |               örökké a gravámeneket keresi, s mindnek van valami fontos
17489  III,  1887    |                    megnyílik a magyar szív, s kicsordul belõle, ami a
17490  III,  1887    |                    Tiszát dühbe hozom vele, s pártomat fölvillanyozom.
17491  III,  1887    |                     tehát bemegy a terembe, s bevárván míg az éppen beszélõ
17492  III,  1887    |                 múlva úgyis vége az ülésnek s õ már akkor nem politikus
17493  III,  1887    |                Perlaky igen okosan szólott, s útnak indítá a tisztelt
17494  III,  1887    |                Altató szürke félhomály van. S a félhomályhoz olyan jól
17495  III,  1887    |            módosítványt szándékozik beadni, s mint igazi mameluk, rendkívül
17496  III,  1887    |                  harmadikat megmosolygja...~S aztán?~Aztán feláll az a
17497  III,  1887    |                     és a boltok cégtábláin, s egyéb ritkaságokat, mint
17498  III,  1887    |                szúrt szemet a miniszternek, s kinevezett a bizottságba.~
17499  III,  1887    |                hetetlen szigorú bíró leszek s felkutatom, mi igaz a vádból.~
17500  III,  1887    |                  semmiért indult volna meg, s öltött volna oly nagy arányokat