bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

21001  III,  1893    |                 felejtették lángeszû apját. S csakhamar a Ház alelnöke
21002  III,  1893    |                  hisz ez egy kiváló szónok!~S mire elmondta végig a beszédét,
21003  III,  1893    |               vetett fényt az alelnökségre.~S ha az alelnökséget úgy csaphatná
21004  III,  1893    |                  beszéde után azt a rózsát, s ha nem hínák többé Andrássy
21005  III,  1893    |             állításaival, nagy apparátussal s államférfiúi ügyességgel
21006  III,  1893    |                    ügyességgel markolt bele s emelt ki az egyházjogi kérdés
21007  III,  1893    |                    így sem hatott messzire. S ez nagy kár. Mert a nemes
21008  III,  1893    |                    ugorjuk át Nagy Istvánt, s térjünk egyenesen a nap
21009  III,  1893    |               leleplezéseiben, ráfogásaiban s maró szarkazmusával. A hidegség
21010  III,  1893    |                     kalapjára néhány csöpp.~S eleinte szelíden szállingóztak
21011  III,  1893    |                    A mamelukhad dühös volt. S amit csak tudtak, elõszedtek
21012  III,  1893    |                 áram futott át az idegeken, s bizonyos undor fogta el
21013  III,  1893    |                gyerekek annyira szeretnek), s hogy a polgári házasság
21014  III,  1893    |              Tizenegy után kezdett beszélni s még fél kettõre is Asbóth
21015  III,  1893    |                  vagy legalább nem tudatik.~S valóban, sir John egy végsõt
21016  III,  1893    |               végsõt igazított a monokliján s fönséges pózba vágván magát,
21017  III,  1893    |                     ütött a Tisza-famílián, s azzal nyugodt méltósággal
21018  III,  1893    |                  szánt volt, nagy helyeslés s vidám derültség közt, csak
21019  III,  1893    |               Legalább abban a pillanatban. S ki törõdik a másik pillanattal?~
21020  III,  1893    |              Apponyi maga mellé Horánszkyt, s ugyanazon az oldalon magához
21021  III,  1893    |                     intette Eötvös Justhot, s talán egyet súgott a szomszédjának
21022  III,  1893    |                Gábor gróf felugrik padjában s meglóbázza mankóját:~- Igaz,
21023  III,  1893    |                     felugrott a beszéd után s kappanyos hangja keresztülreszelte
21024  III,  1893    |            érvényesülhet a minisztérium­ban s az államtitkársága miatt
21025  III,  1893    |                egyik eseménye. Lucidus-fej, s nagy komprehenzív erõvel
21026  III,  1893    |                   aki ilyen mély vonalakból s ilyen kerekded rámában tudja
21027  III,  1893    |                 szétágazó kérdést kiemelni. S mennyi fény, mennyi zománc
21028  III,  1893    |                    lopja be magát a fülekbe s némely helyeknél (bár kissé
21029  III,  1893    |                 fejjel, paprikapiros arccal s lelkesedéssel megkapta a
21030  III,  1893    |                 megkapta a szónok két kezét s csak rázta, rázta, egyre
21031  III,  1893    |                 Nini, az öreg Madarász apó!~S lett olyan éljenzés az öregnek,
21032  III,  1893    |                     Károlyi Gábor felugrott s bántón nyeglén süvíté, mint
21033  III,  1893    |           megköszörülte egy kicsit a torkát s odaintett a Horváth Ádám
21034  III,  1893    |                   egyházi célok« tételénél.~S most mondta el azt az elragadó
21035  III,  1893    |                     patakjaink csörgésébe - s úgy szûrõdik be a fülünkön
21036  III,  1893    |                     az óramutató a kettõre, s akkor egyszerre rácsapta
21037  III,  1893    |                     a kormánypárt éljeneit, s ezzel a maga pártja tömött
21038  III,  1893    |                Fejérváry székén kacérkodik, s elõtte ül a deli miniszter
21039  III,  1893    |                     A tárca most is kövér - s vannak hozzája mellékesen
21040  III,  1893    |               észrevette Horváth mormogását s rendelé halkan, aggodalmas
21041  III,  1893    |                   kiment, de percek múltak, s csak nem hozott be a folyosórul
21042  III,  1893    |                     megkapom itt a folyosón s bemegyek a terembe, leülök
21043  III,  1893    |                   Íme itt van végre valaki, s az is csak holnap lesz képviselõ!~
21044  III,  1893    |                     be!~Hátranéz meglepetve s Perczel Bénit látja maga
21045  III,  1893    |                   megszánta a távollevõket, s egy kis vitát indított meg
21046  III,  1893    |                 vesznek ki olyan könnyen!), s hivatkozván, hogy a Ház
21047  III,  1893    |                   tízig se tudnának olvasni s váltig elõlrõl kezdték a
21048  III,  1893    |                melyek mindent eligazítanak, s ha a gép kizökken a vágányából,
21049  III,  1893    |                melyek mindent eligazítanak, s ha a gép kizökken a vágányból,
21050  III,  1893    |                   meghegyezett ceruzájukat, s az elnök ezentúl így hirdetheti
21051  III,  1893    |              percednek szakítsd le virágát. S ha már egyszer itt van (
21052  III,  1893    |                     használni a jelenlétet. S indítványozza röviden, hogy
21053  III,  1893    |             Tamerlánt a kígyók sziszegése - s szelíden visszavonta az
21054  III,  1893    |                voltunk, mint kellett volna. S ez a többlet Olay volt.
21055  III,  1893    |                  éppen elõtte ül Apponyinak s idegesen rázta hol a fejét,
21056  III,  1893    |                szomszédjaival, Horánszkyval s Kovács Alberttel.~- Nem
21057  III,  1893    |                    beszédeit kíséri balról, s ma majdnem elvesztette zavarában
21058  III,  1893    |                  éljenzés.~Pulszky elsápadt s ijedten hebegte hátrafordulva »
21059  III,  1893    |              felnyújt az elnöki emelvényre, s aztán viharos éljenzúgás
21060  III,  1893    |              padszakasz szélén pillant meg, s zajos derültség közt int
21061  III,  1893    |                kibeszéli az idõt két óráig, s ezzel aztán nyugodtan hazamegy
21062  III,  1893    |                  még Gromon is és a Ház is. S az egész ülésbõl se haszna,
21063  III,  1893    |                    selyem sapkáját a fejére s hirtelen lelép az emelvényrõl.
21064  III,  1893    |                 csak holnap utazik Turinba. S aki a valószínûbb részleteket
21065  III,  1893    |                    önök. Pantocsek számolt. S hiába, a számoló embereké
21066  III,  1893    |             tizennéggyel voltak többségben. S ma megjelent a lapokban,
21067  III,  1893    |              elnöknek kellett volna tennie. S mégis Pantocsek ellen fenekedik
21068  III,  1893    |                     te légy ezentúl elnökké s minthogy Bánffy, bár kötelessége
21069  III,  1893    |                  ellenzék rögtön észrevette s durva, érdes kiáltások keletkezének:~-
21070  III,  1893    |             Kisvártatva bejött a miniszter, s Josipovich olvasni kezdte
21071  III,  1893    |             egyszerre felállt Horváth Ádám, s a fekete táblák villámgyorsan
21072  III,  1893    |                   szelíd Bolgár pattant fel s maró gúnnyal szólott az
21073  III,  1893    |                      Zajos derültség támadt s ez volt az elsõ sugár az
21074  III,  1893    |                    hangon tartotta a leckét s ez neki jól is illik - de
21075  III,  1893    |                     kell olvasni a névsort, s minden gentleman mondja
21076  III,  1893    |                  helyét Andrássy Tivadarnak s nagyot fújt:~- Jaj, de kutya
21077  III,  1893    |                  Rohonczy tán nem hallotta, s felszólalt a napirend elõtt -
21078  III,  1893    |                  dehonesztáló a hadseregre, s hogy Horváthnak elõbb le
21079  III,  1893    |                   mondania a tiszti rangról s csak azután nyilatkozni
21080  III,  1893    |                   egyszerre az ellenzékrõl.~S mikor Fejérváry leült, egy
21081  III,  1893    |                  lapok is megadják magukat, s nagy ímmel-ámmal becsapják
21082  III,  1893    |                soványka beszédkivonatokkal, s egy ilyen hírlapi hasáb
21083  III,  1893    |                légiója beszél a szónokoknak s valamit csak beszél.~Így
21084  III,  1893    |                    Lajos mégis derék ember; s olyan régi és örök típus
21085  III,  1893    |                    is unalmas néha az ülés. S az különös kinézést ad az
21086  III,  1893    |                 megfigyelõnek egy tekintet, s ezer és ezer jelben látja
21087  III,  1893    |        tanácsteremben, betekintett a büfébe s újra meg újra bejött, kijött,
21088  III,  1893    |                  miskolci kerület megjavul.~S a szeretetre méltó, jovális
21089  III,  1893    |                meghal valamelyik csizmadia (s Miskolcon feltûnõ sok halálozás
21090  III,  1893    |          keserûlapuból is mézet tud szívni. S ha valami csizmadiánénak
21091  III,  1893    |             Egyébiránt hagyjuk itt Vadnait, s menjünk be a terembe, hol
21092  III,  1893    |                dünnyögi egy-egy ismerõsének s újra gondolatokba merül.
21093  III,  1893    |                 szinte kéjjel szürcsöli be.~S mikor azután kijönnek a
21094  III,  1893    |            egyszerre, lomhán emelkedik fel, s biceg a ruhatár felé, felvenni
21095  III,  1893    |                   az elöl menõre mutatva:~- S ez a Tisza mégse megy Gesztre!~
21096  III,  1893    |                  nehezen kelt fel a padról, s aki valószínûleg Gesztre
21097  III,  1893    |                    Mezei Mór az elsõ napon; s mennél rosszabb a parlament,
21098  III,  1893    |                 illetõ vizsga szem gazdája, s e mormogásból keltek szárnyra
21099  III,  1893    |                 hogy május 3-án megérkezik.~S ezzel felpislantott fürkészõn,
21100  III,  1893    |                 akarta megtudni mindenáron. S ez most a fülébe fog pottyanni
21101  III,  1893    |                    azóta megjárta a tengert s hogy Eötvös még nem volt
21102  III,  1893    |              kormány ellen, de verve-vel is s bizonyos frissességgel,
21103  III,  1893    |                  volt - lankadtan jártak ki s be s lõdörögtek a folyosókon
21104  III,  1893    |                    lankadtan jártak ki s be s lõdörögtek a folyosókon
21105  III,  1893    |              selypítették.~Szegény ördögök! S egy sóhajtás. Ennyi az egész.
21106  III,  1893    |                    szalvétával a tányérját, s így szólt:~- Egyet-mást.~
21107  III,  1893    |                      Nono! - ismételte újra s fölvevén lassan, nyugodtan
21108  III,  1893    |                   pillanatban enni kezdett, s közlékenysége megszûnt.~
21109  III,  1893    |                 közt van birtoka Erdélyben, s e hetekben vett ott egy
21110  III,  1893    |                   kereszt­nevükön szólítom. S hogy javítsam õket, bizonyos
21111  III,  1893    |                  személyesen is megjelenek, s hozza utánam a kertész a
21112  III,  1893    |              hidegebb lenne, ritkán láttam; s ha nem került is, nem kereste
21113  III,  1893    |                 uram és örülök, hogy látlak s még jobban örülök, hogy
21114  III,  1893    |                Hiszen nem mondok én semmit (s élénk villogó szemeiben
21115  III,  1893    |                hajával, füstölgõ makrájával s a kezeivel látszott integetni.~-
21116  III,  1893    |                    az ellenzék berzenkedik, s ilyenkor az igazi mameluk
21117  III,  1893    |                   igazi mameluk helyén áll, s a miniszterekre ráfér a
21118  III,  1893    |                 neked, hogy mindennap írok, s az olyan napokon, mikor
21119  III,  1893    |             Gazdálkodj, Menyus, gazdálkodj, s keress minél elõbb lakást,
21120  III,  1893    |                   jó pajtás örül egymásnak, s nem gyõzi adni-fogadni a
21121  III,  1893    |                  érzed magad? Mikor jöttél? S ezer ilyen mihaszna kérdés
21122  III,  1893    |                nyáron is folyton dolgozott, s igazi csodát mûvelt azzal
21123  III,  1893    |                 száz, a kormány egészséges, s minden jel oda mutat, hogy
21124  III,  1893    |              ismerõsök közül senki se volt, s ami volt, nem érdekelt.
21125  III,  1893    |                     hogy Tarkovich se volt, s mégis kapott rendjelet. »
21126  III,  1893    |                  kaptam.«~Hát nézem tovább, s íme az összes gyorsírók
21127  III,  1893    |                    ezekkel?~Kérdezõsködtem, s azt a felvilágosítást nyertem:~-
21128  III,  1893    |               napokon keresztül tárgyalják, s mindenki hozzászólhasson.~
21129  III,  1893    |                leborotváltatta a bajuszát - s így a Ház ott van haj dolgában,
21130  III,  1893    |                    Azután áttért a valutára s kifejtette, hogy nincsen
21131  III,  1893    |                     mit hoz. Mindig várunk, s ebben a várásban eltelik
21132  III,  1893    |                    elõ, ez csodálatos lesz. S elképzelte már elõre, hogyan
21133  III,  1893    |                   Apponyi a kutyanyelveket, s még mindig maradtak a kezében.~
21134  III,  1893    |            félfüllel, hogy Polónyi beszélt, s beszédje legjobb helyénél
21135  III,  1893    |               kavarogni az önalkotta ködben s egypár logikai ficammal,
21136  III,  1893    |                     be beszédét kettõ után, s ezzel a Ház eloszlott ebédelni,
21137  III,  1893    |                alelnökválasztáshoz fogtunk, s elõször kezdett mûködni
21138  III,  1893    |                   tudományában nem járatos, s gyakran nem azt a betût
21139  III,  1893    |            Egyebekben azonban jó találmány, s ha mint zenei instrumentum
21140  III,  1893    |                    az ellenzéki beszédekre, s ülés után lázas sebességgel
21141  III,  1893    |                 mohón.~Mondtam, hogy »nem«, s erre a »nem«-re rögtön eszébe
21142  III,  1893    |                      hogy a fejem miben fõ, s hogy csináljon valamit a
21143  III,  1893    |                     a Kristófról beszéltem, s aztán elragadtatva mondá:~-
21144  III,  1893    |                    válasszam Kristófunknak, s az az átkozott behívó csengettyû
21145  III,  1893    |                     és képviselõk idegesek, s a legbolondabb hírek kelnek
21146  III,  1893    |                   nemzetiszínû nadrágtartók s efféle apróságok voltak.
21147  III,  1893    |                  égbe meredtek a hajszálai, s aztán így szólt:~- Apage,
21148  III,  1893    |             szónokok megveregetik a vállát, s mint mikor az öreg verebek
21149  III,  1893    |                   tetszés vagy nem tetszés, s ez megzavarhat, hanem csak
21150  III,  1893    |               szóltam - a rejtélyes mosoly. S azt én nagyon jól eltanultam
21151  III,  1893    |                    férjed milyen korán kel, s milyen tevékeny részt vesz
21152  III,  1893    |                      még mindig nyalka alak s bizonyos daccal emeli fel
21153  III,  1893    |                 szenzáció is - meg a zúgás, s azonfelül nem is kellett
21154  III,  1893    |                   még õt magát is elragadja s hangja nevetésbe fullad.~
21155  III,  1893    |                milyen debatter lett belõle, s hogy fölvillanyozta hideg,
21156  III,  1893    |              ironikus tövisei estek rosszul s nagy elánnal, verve-vel,
21157  III,  1893    |                     láva forrt a szívekben.~S Wekerle egyre kavarta azt,
21158  III,  1893    |                   Egy szempillanat nem sok, s egyszerre üres lett a bal
21159  III,  1893    |                   Linder megállt az ajtóban s öklével ívet írva a levegõben,
21160  III,  1893    |                  ismét Apponyi pattant fel, s csinos rögtönzést vágott
21161  III,  1893    |               lassan-lassan újra kialudtak, s már-már szürke hamu lett
21162  III,  1893    |                  mikor felállott Horánszky, s egy kénköves gyufával meggyújtotta
21163  III,  1893    |                 jámborul mellén összefogva, s szájában a béke olajága
21164  III,  1893    |               öregei sokáig maradtak együtt s aggódva mondogatták, hogy
21165  III,  1893    |                  kegyelmes asszony lehess), s azonnal siettem vissza,
21166  III,  1893    |               célzás Szilágyira vonatkozik, s én õt még farkasnak perszonifikálva
21167  III,  1893    |                   fog a történelem nevezni, s amely szerint a megüzent
21168  III,  1893    |                     a herold, aki felállott s bejelenté, hogy a miniszterelnök
21169  III,  1893    |                tatás.~Wekerle aztán felállt s szép, csengõ szavával konstatálta
21170  III,  1893    |                referáda elején említettünk, s melyet a véletlen vetett
21171  III,  1893    |             hangzott elszórtan innen-onnan, s a Ház azzal a hittel oszlott
21172  III,  1893    |                     Wekerle írt, elveszett, s hogy az én kétszáz forintnyi
21173  III,  1893    |                     én csak néztem, néztem, s elszakítván az immár elavult
21174  III,  1893    |                   hogy ne tudódjék ki több, s így Wekerlénél ragadt a
21175  III,  1893    |                     csatát nyertünk volna - s mintha a szerencse ezzel
21176  III,  1893    |         beleegyezett a polgári házasságba - s hogy ezt már a Házban is
21177  III,  1893    |         beleegyezését?~Rám nézett nyájasan, s az õ édes mosolya kíséretében
21178  III,  1893    |                  hogy miniszterszagot érez. S csakugyan ott találtam Lukács
21179  III,  1893    |                   benyújtási napot kisütni; s hétfõre halasztottam a levélírást.~
21180  III,  1893    |                   tanács. Ma lesz a döntés. S milyen döntés! A király
21181  III,  1893    |               király hiányzik a kvintjéhez, s az utolsó kártyánál kigusztálja.~-
21182  III,  1893    |                   mentem mindjárt öt órakor s leültem piketírozni Sváb
21183  III,  1893    |                 Sváb Károlynak házai vannak s azokat a partnereivel népesíti
21184  III,  1893    |               áldozatot, hogy leültem vele.~S képzeld, milyen pech! Éppen
21185  III,  1893    |                   lerajzolja a kártyaszobát s a feleségem engem is meglát
21186  III,  1893    |                     Pedig elõször ültem le, s akkor is a lakás végett.~
21187  III,  1893    |                    történjék velem akármi), s így szólottam:~- Kegyelmes
21188  III,  1893    |               állnak a dolgok, édes Klárám. S te mégis azt írod, hogy
21189  III,  1893    |                  kibújni abbáziai odújából, s leült a nagy sörényû Herman
21190  III,  1893    |                 végre kitárult a teremajtó, s fölharsant, mint a fákat
21191  III,  1893    |                   várt már a párt a klubba, s mikor Wekerlét éljenezték,
21192  III,  1893    |                    Végre elhalt a riadalom, s izgatottan várta mindenki,
21193  III,  1893    |                   legott síri csönd támadt, s Helfy Ignác állt fel »együgyû
21194  III,  1893    |                     mintha semmit se tudna, s megkérdi Wekerlétõl, hogy
21195  III,  1893    |                    végre fölállott Wekerle, s behízelgõ hangján röviden
21196  III,  1893    |                 egyszer kitört az éljenzés, s vége volt... vége...~Azaz
21197  III,  1893    |                    mögött átöltözött volna. S ha elõbb eltagadta olyanra,
21198  III,  1893    |                     hát így megy a világ... S így ment ez ma is. Helfy
21199  III,  1893    |                 mint tavaly és tavalyelõtt, s ahogy esztendõre lesz és
21200  III,  1893    |                ütötte a tíz órát ma reggel, s még senki sem volt a folyosókon.
21201  III,  1893    |                     okos emberek beszélnek.~S csakugyan az okos emberek
21202  III,  1893    |                     pislant a kialvó mécs - s ezzel átadatott teljesen
21203  III,  1893    |               restellné ennek beösmerését), s egypár tárgyilagos és helyes
21204  III,  1893    |                    nagy tömegét hömpölygeti s oly biztosan összefutó szálakkal
21205  III,  1893    |                szoktak üldögélni a folyosón s a kiszivárgott hírekbõl
21206  III,  1893    |                 töltsem meg, amivel akarom.~S valóban, finoman készítetted
21207  III,  1893    |            valahányszor szétnézek a klubban s látom a ritka jó hangulatot
21208  III,  1893    |                  párt, mondom, harcra kész, s csak úgy szörcsög benne
21209  III,  1893    |              munkában Trefortnak, Csákynak, s a legutóbbi diadalban (mert
21210  III,  1893    |                      hogy miniszter legyen; s hogy megérdemli, az nem
21211  III,  1893    |                érdemnek is van predikátuma. S ez a »csak«. Csak érdem.~
21212  III,  1893    |                     Este elmentem a klubba, s folyton a nagyteremben tartózkodtam,
21213  III,  1893    |                  egyre közelebb jött felém, s ez a látomány a vállamra
21214  III,  1893    |                    Pompásan venné ki magát. S ujjammal odarajzoltam a
21215  III,  1893    |             Pongrácz Károly; melléje ültem, s mikor rájött az osztás,
21216  III,  1893    |                   tábornok csak mosolygott, s gyöngéden szorongatta kezében
21217  III,  1893    |                      kibontakozott pagátot, s még hallottam messzirõl
21218  III,  1893    |                     juthatott volna fiúhoz? S mégis elutasította. Más
21219  III,  1893    |                    képviselõvé választatja, s õ egyszerre megkapna engem
21220  III,  1893    |                    mentem vissza a terembe, s elkezdtem magamat demokratának
21221  III,  1893    |                   örömet okozott a pártban, s azóta helyreállt a csend,
21222  III,  1893    |                    világ tovább fog folyni, s Berzeviczy ezentúl is önfeláldozással
21223  III,  1893    |                borzongatja meg az idegeket, s megjelenik Tisza István
21224  III,  1893    |              ellenzék keresztet vet magára, s vacogó fogakkal rémülten
21225  III,  1893    |                   vele kellene megbeszélni, s váltig kérdezõsködöm a belügyminiszter
21226  III,  1893    |                    õrködik az élete fölött.~S valóban, bár egyre fogyott
21227  III,  1893    |                    hétig pedig rajong érte.~S mindig ezen az egy héten
21228  III,  1893    |                 rakta be iratait táskájába, s aztán mint a rigorózumot
21229  III,  1893    |                     igazságügy-minisztertõl s szemére hányta a Csemegi
21230  III,  1893    |                   általános helyeslés közt, s beszédében kemény szavakkal
21231  III,  1893    |              kevélyen ült be régi helyére - s ma úgy érezte mintha õ lenne
21232  III,  1893    |                  mintha õ lenne itt otthon, s a szomszédok az idegenek.
21233  III,  1893    |                   élénk gesztusokkal Ugron, s búsan merengett maga elé
21234  III,  1893    |                     emelte magasra a fejét, s ajkain gunyoros mosoly ült,
21235  III,  1893    |                     jöttek a kisebb tárcák, s itt szóba jöhetett a királyi
21236  III,  1893    |             ellenzéki mesterséghez? Fölkelt s annyira kevesellte az eddigi
21237  III,  1893    |                megnyíltak a szárnyas ajtók, s beléptek a nap hõsei, Szilágyi
21238  III,  1893    |                     termen a két miniszter, s mégis, mintha a jövõ század
21239  III,  1893    |                     füzetet (a javaslatot), s a mellé, mintha az anyja
21240  III,  1893    |                kíván.~Mélységes csönd lett. S a miniszter egyikét mondá
21241  III,  1893    |                     szakadozás látszott ma, s már az Ugron javaslatánál
21242  III,  1893    |                     miniszter a helyén volt s egyre nõtt, nõtt, a hangulat
21243  III,  1893    |                     az õ csendes zugába is, s megszépíti az alkonyt, mint
21244  III,  1893    |                   akart szûnni az éljenzés, s letette a kék füzetkét a
21245  III,  1893    |                azazhogy elvitte a teremõr), s ezzel vége volt. Azaz, dehogy
21246  III,  1893    |               vallásáról« szóló javaslatot, s õ is letette azt nagy éljenzés
21247  III,  1893    |                   már ne dolgozzunk többet.~S ez az az indítvány, ami
21248  III,  1893    |                  Istenem, milyen szép volt, s milyen rövid ideig tartott!~
21249  III,  1893    |                  délelõttönkint a folyosón, s szinte a szívem facsarodik
21250  III,  1893    |                   semmiségekrõl beszélgetve s trágár adomákon mulatva.
21251  III,  1893    |           láthatatlan harmonikát nyomkodna, s a lecsukott emberi ajkak
21252  III,  1893    |                  idén belefér egy kötetbe. (S megy végig sopánkodva a
21253  III,  1893    |               sörényébõl aranyak potyognak, s a patkója nyomán virágok
21254  III,  1893    |                     nyomán virágok nõnek... S e varázslat alatt van a
21255  III,  1893    |                    magyar tószttal koccint, s a múlt napokban váratlanul
21256  III,  1893    |                    sarokba, hogy megejtsen. S te reszketsz, szeretnéd
21257  III,  1893    |                  reverzálist adtam odahaza.~S attól a naptól kezdve úrrá
21258  III,  1893    |          kérdezõsködött az egészségem után, s gyöngéden mondá egy ízben:~-
21259  III,  1893    |                Ignác vacsorákra hívogatott, s ott elõhozta egyszer:~-
21260  III,  1893    |             istennyila.~Darányi mosolygott, s a mutatóujjával félig tréfásan,
21261  III,  1893    |                     ezeknél!~Bizony vannak. S többfélék vannak. A reverzális
21262  III,  1893    |                     Csinos, barna teremtés, s éppen most építtetett egy
21263  III,  1893    |             érdeklõdést tanúsított irántam, s mondhatom, hogy hamis olajbarna
21264  III,  1893    |                illatba, ebbe a raccsolásba, s egy szép estén, mikor így
21265  III,  1893    |            lehajoltam a fotel alá fölvenni, s amint odapillantottam újra,
21266  III,  1893    |                  szólt gyöngéden elpirulva, s szemeit ájtatosan az égre
21267  III,  1893    |                 javaslatok ellen szavazni«, s következett egy csomó név.
21268  III,  1893    |             képviselõtársam neve.~Fölkeltem s ridegen meghajtottam magam.~-
21269  III,  1893    |                  hogy nagyon rám szorulnak, s akkor én fogom szabhatni
21270  III,  1893    |                    Kristófunkat ajánlottam, s az egyik miniszter azt jegyzé
21271  III,  1893    |                      akkor csak õ a becses.~S így lõn, kedves Klára, hogy
21272  III,  1893    |                    volt a polgári házasság, s késõbb azután belekerült
21273  III,  1893    |                   hogy meg ne dohosodjanak.~S íme, most már a Ház asztalán
21274  III,  1893    |                  verhet mélyebb hullámokat, s éppen nem változtathat lényegesen
21275  III,  1893    |         képviselõházban; ezt érzi mindenki, s napról napra kevesbednek
21276  III,  1893    |                    a király avatkozik bele, s személyes föllépésével egyenlíti
21277  III,  1893    |               körében tölti a nagyságos úr. S az országgyûlés már a múlt
21278  III,  1893    |                        Utique, a sok munka! S aztán ilyenkor igen érdekes
21279  III,  1893    |            figyelmeztetésül a polgármester, s igyekezett elsimítani:~-
21280  III,  1893    |                  keletkezék a pályaudvaron, s egy-két horkantással becsusszant
21281  III,  1893    |                   kupéajtó nyomban kinyílt, s harsogó éljenzés közepette
21282  III,  1893    |                    igazodtunk a kupé elõtt, s ft. Kozmics Antal a következõ
21283  III,  1893    |                     oda vesse-e a mérlegbe, s most jólesik látnunk, hogy
21284  III,  1893    |                      melytõl erejét nyerte, s lehajlik hozzá, de nem mint
21285  III,  1893    |                     Katánghy elmosolyodott, s a most keletkezõ éljenzés
21286  III,  1893(75)|                    jövevényt jelent oláhul, s ezalatt a magyar is értetődik,
21287  III,  1893    |                     mindenkit tud imitálni. S ha valamelyik nagyúr nem
21288  III,  1893    |                    szeretve tisztelt nejét, s hozzája rohanván, háromszor
21289  III,  1893    |              kisasszonyt csókolta homlokon, s szeretetteljesen hátba ütötte
21290  III,  1893    |                   úr nevelt fiatal bocsból, s orrán keresztül karikát
21291  III,  1893    |                     lánc a Mameluk orrából, s azóta állat, ember rémületben
21292  III,  1893    |                 Katánghy négy almásszürkéje s a kíséret kocsijai.~Szeretve
21293  III,  1893    |              elõkelõ közönséget a termekbe, s az inasok sódart és konyakot
21294  III,  1893    |            összefoly már a múlt a jelennel, s az eltûnt évek csak mint
21295  III,  1893    |                otthagynám a miniszterséget, s meg sem állnék Monacónál
21296  III,  1893    |                      aki irtózott a vértõl, s mikor egy bárányt le kell
21297  III,  1893    |                     fazekunkban tejföl van. S mint a pákosztos macska,
21298  III,  1893    |                  mindig nagy befolyása van. S ennek megakadályozására
21299  III,  1893    |                         Halljuk, halljuk!~- S ha csupa okosabb embereket
21300  III,  1893    |                     visszatétele tárgyában.~S doktor Plachtának tényleg
21301  III,  1893    |                 kidugja a fejét az ablakon, s a nõstény medve hangján
21302  III,  1893    |                    leissza magát, elalszik, s amikor alszik, akkor a Mameluk
21303  III,  1893    |                     a dolog balul ütött ki, s már uzsonna táján villámként
21304  III,  1893    |                    ráment a pálinkás mézre, s el is aludt a szesztõl,
21305  III,  1893    |                     halála volt szegénynek, s doktor Plachta úr is újra
21306  III,  1893(76)|            apátplébános úr gazdasszonyához, s a főtisztelendő úr tegnap
21307  III,  1893(76)|               ingmandzsettáját kértem tőle. S íme, az egyiken csakugyan
21308  III,  1894    |                   hogy roppant naggyá nõtt.~S még így se lett volna azzá,
21309  III,  1894    |                játszottak közbe a viszonyok s talentumának gazdag forrásai.
21310  III,  1894    |                     forrásai. Pompás humora s roppant leleményessége.
21311  III,  1894    |                     is bejárta az országot, s ez népszerûsítette leginkább.
21312  III,  1894    |                   ugyan ne tanuld meg tõlem s mutatta hamiskás mosollyal,
21313  III,  1894    |                  Huszár Adolf utolsó mûvét, s dicsérte Zichy Jenõt.~A
21314  III,  1894    |                    könnyen szokott dolgozni s szinte bepillantást enged
21315  III,  1894    |              könyörögjön magának gyermeket, s érzékeny búcsút vett az
21316  III,  1894    |                  Jókai -, egy-két tollvonás s minden helyre van hozva.~
21317  III,  1894    |                     gazdatisztek porontyait s reggeltõl estig játszott
21318  III,  1894    |                 részében sétálni, hátratett s keresztbe font kezekkel.
21319  III,  1894    |                   mégis asszony a politika. S mire megöregszik az ember,
21320  III,  1894    |                      ban, mint vezércikkíró s az »Üstökös«-ben fölséges
21321  III,  1894    |                     szónokok beszéde alatt, s mikor látja, hogy pártja (
21322  III,  1894    |                fölemelkedik velök gépiesen, s igen sokszor utólag kérdi
21323  III,  1894    |                    igen kívánja a folyosót) s éppen csak annyit tud a
21324  III,  1894    |                hanem csak a tálalásnál van, s legfeljebb akkor vág némely
21325  III,  1894    |                     végük elõtt szökhet el, s ilyenkor ravasz körültekintéssel
21326  III,  1894    |              sóhajtva fordul meg a nagy író s mintha a gondviselés hallatná
21327  III,  1894    |                  csakugyan véget ér a dolog s egy konfortáblin siet haza
21328  III,  1894    |                hogyne tudnék én olyat írni!~S azóta egyre próbálgattam.
21329  III,  1894    |                  szó igézete megfog valakit s ott hagyja egy lehetetlen
21330  III,  1894    |             munkánál: »Hát csak írj ilyet!«~S most harminc év múlva, ha
21331  III,  1894    |                  felolvasásról tárgyaltunk, s én könnyedén odavetettem:~-
21332  III,  1894    |             belekevertem a megfigyeléseimet s felolvastam otthon a családom
21333  III,  1894    |                bankárnál voltam házvezetõnõ s annak a leánya, mintha barátnõje
21334  III,  1894    |      hercegasszonynak volt a felolvasónõje, s ott mindig a Jókai könyveit
21335  III,  1894    |                 varázsolva, mint a többiek) s még bizonyosabb az, hogy
21336  III,  1894    |                kanyarogj olyan szeszélyesen s ne csacsogj ezen a hangon!«~
21337  III,  1894    |                   anyaföld azt mind beszíná s aztán csak elkezdenének
21338  III,  1894    |                   de az adatok igen furcsák s éppen nem bizonyítják, hogy
21339  III,  1894    |                   ez akkor szokás lehetett, s így csinálhattak két vagy
21340  III,  1894    |                  fel az Androméda csillagot s végre nemrégiben Genuában
21341  III,  1894    |                 kártyakompánia van lefestve s hozzá egy fakó lajstromot,
21342  III,  1894    |                 bízom többi tagtársamra.~...S most ismét jelenj meg szellem,
21343  III,  1894    |                     ezt a tömérdek könyvet?~S mire megfejtettem (mert
21344  III,  1894    |                   közé se jár, nincs ideje. S mégis látta. Hogy van ez?
21345  III,  1894    |                     nagy szeme van a tollán s csak két apró szeme a fején.~
21346  III,  1894    |                fekete, mint aminõre festik, s talán nem is éppen õ okozta
21347  III,  1894    |               bizonyos rendszerrel dolgozik s hihetõleg kiadta neki, ami
21348  III,  1894    |                    kiadta neki, ami az övé, s ha mégis elkallódott valamennyi (
21349  III,  1894    |                  legfontosabb kérdésre nem. S míg a középkorban egyes
21350  III,  1894    |                   természetet tanulmányozni s elvetni az alkalmatlan táplálékot,
21351  III,  1894    |                  Majdnem évenként merül fel s divatba jön egypár új étel
21352  III,  1894    |                    mint a saját életidejét.~S hogy ez így van, nem puszta
21353  III,  1894    |         összhangzásba a többi testrészekkel s íme mégis egyenként mondják
21354  III,  1894    |               csodák történnek az emberrel, s mennyire kitágul az életkor
21355  III,  1894    |                   úgyis több, mint kellene.~S él egy rege a nép közt (
21356  III,  1894    |                  kézintéssel elhallgattatá, s egy elõtérben álló állatot
21357  III,  1894    |                 cipeljem hátamon a zsákokat s rágjam a kórót. Oh, istenem,
21358  III,  1894    |            észrevette a szamár szamárságát, s hasznot akarván abból húzni,
21359  III,  1894    |                kontraktust meg is kötötték, s még ma is látni a szamáron
21360  III,  1894    |                     most se volt kielégítve s újra oda furakodott a mi
21361  III,  1894    |                rútnak, nevetségesnek lenned s mégis hasonlítanod hozzá,
21362  III,  1894    |                  remekhez, a méltóságoshoz, s ezért kell õt utánoznod
21363  III,  1894    |                    lábaknak fogja használni s jár négykézláb, csak vállalja
21364  III,  1894    |                   észrevette a ravaszkodást s ujjaival fenyegette meg
21365  III,  1894    |               angyal egyszerre ott toppant, s Ádámot eltaszigálta onnan.~-
21366  III,  1894    |                     hajtotta egyre a varjú.~S valóban kár is, mert ha
21367  III,  1894    |                  Így csak kilencvenig vitte s az is szerencsétlen állatoktól
21368  III,  1894    |                     ravasz emberek a kiadók s minden évben beinvitálnak
21369  III,  1894    |                    Katánghy dolgait én írom s viszont, hogy az én dolgaimat
21370  III,  1894    |              Singer-Wolfnerek beleegyeztek, s szerencsétlenségemre éppen
21371  III,  1894    |             kegyetlen vagy irántam, Klárika s csupán azért, mert méltóságos
21372  III,  1894    |                   szólott vészjósló hangon, s rámcsapva az ajtót, eltávozott.~
21373  III,  1894    |                  hangon susogta:~- Aludjék!~S én ellenállhatatlanu behúnytam
21374  III,  1894    |                miniszteri szoba környékérõl s arany varrótûvel öltéseket
21375  III,  1894    |                     hogy Perczel Béni kijön s rámkiált: »Gyere be, Menyus,
21376  III,  1894    |                    óta még nem tapasztaltam s ez a kötelességérzet volt,
21377  III,  1894    |                   kergetett, sarkantyúzott.~S amint vége volt az ülésnek
21378  III,  1894    |                  amint vége volt az ülésnek s özönlöttek ki a képviselõk,
21379  III,  1894    |                 szinte porzott az út elõtte s lángot lehelt a száján messzirõl:~-
21380  III,  1894    |                     okosabb ettõl se lettem s egész nap törtem fejemet
21381  III,  1894    |                  kormányozni milyen könnyû, s ha láttad volna, milyen
21382  III,  1894    |                     véleményedet szeretném.~S elmondtam híven az esetet,
21383  III,  1894    |                  végig ez a bölcs aggastyán s a következõket mondta:~-
21384  III,  1894    |                  betegségekre az orvosságot s azt megnevezni a maga nevén,
21385  III,  1894    |                  ezt a tanácsot megfogadtam s másnap reggel siettem a
21386  III,  1894    |                 szólt a rejtélyes egyéniség s egy perc múlva úgy aludtam,
21387  III,  1894    |                     lélek elválik a testtõl s szállástalanul jár-kel a
21388  III,  1894    |                   felmászott a bolti létrán s lelkendezve hozta le a legfelsõ
21389  III,  1894    |                     én a tízparancsolattal?~S ezzel restelkedve hagytam
21390  III,  1894    |                    boltot, hogy hazamenjek, s amint forgatom útközben
21391  III,  1894    |                 mint egy esztétikai szabály s milyen szépen, milyen szabatosan
21392  III,  1894    |                   elmém hamisította így át. S íme, szemembe ötlik az elsõ
21393  III,  1894    |                  témát az Almanach részére. S milyen nagyszerû, milyen
21394  III,  1894    |               hasznomra lehet egyben-másban s ha valaha kezeügyébe kaphatná
21395  III,  1894    |              rendesen följegyzi a kiadásait s ha egyik évben többet költött,
21396  III,  1894    |              személyeket), hogy nem akarom, s ebben nagy gyöngédség van
21397  III,  1894    |              cseresznyefa-szekrénybe jutnak s a hangzatos mûszó erre az
21398  III,  1894    |                     a rózsaszín bútordarab) s onnan sohasem kerül vissza
21399  III,  1894    |                 dologgal is megtörténhetik. S nemrég nagy aggodalom mutatkozott,
21400  III,  1894    |                 vele, mint ebédeltette meg, s hogyan vitte õt ebéd után
21401  III,  1894    |                 ceruzájával az utolsó sort, s odaírta gömbölyded betûivel
21402  III,  1894    |                     akik a deresre jutottak s üres idejében bodzafapuskákat
21403  III,  1894    |             Kálmánnak alispán volt az apja, s János nem adta az alispánnál
21404  III,  1894    |                 lépett a megye szolgálatába s azóta soha sem merült fel
21405  III,  1894    |       örökkön-örökké, János.«~Meg is maradt s csak most, közel a »hetvenedik
21406  III,  1894    |         összehívatta a vármegye cselédségét s egy buzdító beszéddel fakasztá
21407  III,  1894    |                 híven szolgálta a vármegyét s most idõk végeztéig ott
21408  III,  1894    |            miniszterelnök, a király vicéje, s ím egyszer csak odanyújtotta
21409  III,  1894    |                 emberséggel a János bátyóét s amint rázta, rázta, hát
21410  III,  1894    |               megtörtént. De érzi is õkelme s ugyancsak peckesen hordaná
21411  III,  1894    |                    vármegyeház kapuja alatt s nézi az idõket csendes flegmával
21412  III,  1894    |              koronázásán is Ebergényi Bence s Niczky János követ uraimékkal.
21413  III,  1894    |               Harmincnyolc új vicispán jött s ment ki rajta azóta, a fõispánokból
21414  III,  1894    |                vissza a bizottság keze alól s Teleszky István, az elõadó
21415  III,  1894    |                  percben lehull egy levele (s egy-két nagyobb gally is
21416  III,  1894    |               percre. Egész életében hízott s most egyszerre elkezd fogyni.
21417  III,  1894    |                     ezek a hektika tünetei, s szinte fázott attól a pillanattól,
21418  III,  1894    |                ismeretlen erõkrõl volt szó, s ezek nyugtalanságot okoztak.
21419  III,  1894    |                  kerekei tovább dübörögnek, s a házassági javaslat is
21420  III,  1894    |                    ez a terem annyi embert.~S ez a nagy népesség onnan
21421  III,  1894    |                    megmozdult az egész Ház, s kitört az éljen-zúgás. Mátyás
21422  III,  1894    |              hangzott fel túl néhány éljen. S hogy több legyen, maga Polónyi
21423  III,  1894    |                   kis fekete emberke leült, s felállott a nagy tûz ember,
21424  III,  1894    |                      ami kihozta türelmébõl s emeltebb hangon mondta:~-
21425  III,  1894    |       helyreállítani.~Apponyi halavány lett s hátra szólt barátaihoz:~-
21426  III,  1894    |                     két szavazást csinálni, s ki is találta.~Végre aztán
21427  III,  1894    |                   izgatottan hátra fordult.~S íme, ott állt az óriási
21428  III,  1894    |                 három képviselõ vállalja el s ezen álszégyenérzet kigúnyolására
21429  III,  1894    |                 jegyzõket választotta a Ház s a bizottságokat csak holnap
21430  III,  1894    |                     hogy kisebbségbe jutott s mikor adja be a lemondását? (...
21431  III,  1894    |         nyársforgatók is meg voltak nyerve, s milyen malõr, jön pénteken
21432  III,  1894    |             örökrevaló, mint a hangyafészek s csodálatos, mint a verem:
21433  III,  1894    |                     új jegyzõje Hock János. S még egy furcsaság történt
21434  III,  1894    |           tarokkozott Pongrácz, Bornemissza s itt gibickedett Széchenyi
21435  III,  1894    |                    az öreg Ucsu tipeg-tapog s amint kérdezgetik tõle jobbra-balra
21436  III,  1894    |                    parasztjait, a királyait s néha maga helyett mozdul
21437  III,  1894    |                ugyanazok. Ott megy Apponyi, s hatalmas »abcúg« riadozik
21438  III,  1894    |                   hatalmas »abcúg« riadozik s hömpölyög végig a Múzeum
21439  III,  1894    |            palotájáig. Jön kocsijában Csáky s lelkes éljenzés viharzik
21440  III,  1894    |              növekedõn. Igazán Szilágyi ez? S igazán a tavalyi utca ez?~
21441  III,  1894    |                  mint a mesebeli kísértetek s éjszakánként feldolgozza
21442  III,  1894    |               versében jön sírjából az anya s megigazítja a gyermekek
21443  III,  1894    |                     Polónyi vette át a szót s ki sem eresztette az egész
21444  III,  1894    |              amelyre megmozdult a jobb mezõ s sûrûn cikáztak a közbeszólások,
21445  III,  1894    |                     idõzik; mondom, a lapok s köztük a Napló és Nemzet
21446  III,  1894    |                   közé éljenek is vegyültek s Szilágyi éljeneiben volt
21447  III,  1894    |               Magyarország megnyilatkozását s az egyes politikai egyéni­
21448  III,  1894    |              Józsefváros palotái ürültek ki s a brüsszeli csipkék egész
21449  III,  1894    |         antagonisták könyökölnek egy padban s még a nemzeti párton sincs
21450  III,  1894    |          elragadtatva bólingatott a fejével s a mameluk padokon megindult
21451  III,  1894    |                     hogy Apponyi nem beszél s többen hazamentek. Azt hitték,
21452  III,  1894    |                    De ilyen vonás alig van. S magát Apponyit is mindenki
21453  III,  1894    |                     kezében egy ceruza volt s fekete kabátja zsebében
21454  III,  1894    |               semmit. Apponyi tehát beszélt s a maga szerencsétlen álláspontjából
21455  III,  1894    |                    szélsõbal hegyi alakjai, s gyakorta szóltak közbe ingerkedõn,
21456  III,  1894    |                 támadt a jobb mezõn mozgás, s hallatszottak kötekedõ szavak:~-
21457  III,  1894    |                végrehajtása lesz lehetetlen s hosszan, s valljuk be némi
21458  III,  1894    |                  lesz lehetetlen s hosszan, s valljuk be némi plauzibilitással
21459  III,  1894    |                 anyakönyvvezetõk rajzolását s azt az eshetõséget, hogyan
21460  III,  1894    |              fõrangú hölgyek fehér tenyerei s a fõrendiek karzatán (éppen
21461  III,  1894    |                     Polónyi akarata szerint s a nemes zászló (mely minden
21462  III,  1894    |                   volt éljen jobbról-balról s egész búcsújárás indult
21463  III,  1894    |                  beszéde alatt az orra vére s ki kellett a folyosóra mennie
21464  III,  1894    |                   De az idõ már elõre járt, s a kormánypárt megbizonyosodva,
21465  III,  1894    |                    még tele vannak nevekkel s ezek között »kétórás« emberek
21466  III,  1894    |           mindenkinek szeretnének tetszeni. S ez a legrosszabb politika
21467  III,  1894    |                  Ebbe pusztult bele Szapáry s elõtte annyi százan, s ebbe
21468  III,  1894    |              Szapáry s elõtte annyi százan, s ebbe pusztulnak el majd
21469  III,  1894    |        szájról-szájra a szabadelvû klubban.~S ez így is van. Hol Szilágyi
21470  III,  1894    |                     parlamenti szócsatákban s kitette mellét a pártért,
21471  III,  1894    |                  rendkívüli cselekedeteket. S a nevetséges, kis eszközök,
21472  III,  1894    |                      melyekkel rendelkezik, s kicsinyes viszonyok, melyekben
21473  III,  1894    |                 tehetetlenül hányódik lelke s véghetetlenül leverõleg
21474  III,  1894    |                    Szilágyi is boldogtalan.~S micsoda ellentétekbõl van
21475  III,  1894    |               Szilágyi beszél« címû rajzot, s csak ismétlésekbe esném.~
21476  III,  1894    |                     Szilágyi annyira szónok s annyira ösmeri tárgyát (
21477  III,  1894    |                    is, midõn elfogy a téma, s beáll az az ismeretes nyomasztó
21478  III,  1894    |                     körül szokott játszani, s mellyel ellenfeleit annyira
21479  III,  1894    |                  meg akar gyõzni mindenkit. S ehhez elõször magát gyõzte
21480  III,  1894    |                 vitatkozó szélbaliak között s megállva a veszekedõ kompánistáknál,
21481  III,  1894    |         összegomolyodott csoportozatok felé s valószínûnek látszott ez
21482  III,  1894    |                közönyös arccal jött kifelé, s olyan módon fogadta a gratulációkat,
21483  III,  1894    |                 biztosan könnyû dolog volt) s rágyújtson. Ezenközben kisebb
21484  III,  1894    |                  elején Szapáry és Szilágyi s azután fõtt odább a leves
21485  III,  1894    |                    véleményén Pulszky Ágost s a következõ beszédjébõl
21486  III,  1894    |                   rosszul áll rajta a ruha. S azonfelül olyan végtelenül
21487  III,  1894    |                 látszik lenni. Üstöke izzad s kicsiny, kecskegidó-szerû
21488  III,  1894    |                szívét fekszik meg legjobban s örökkön-örökké az ellenség
21489  III,  1894    |            mondanivalója van minden percben s ha egy minisztert talált,
21490  III,  1894    |                     a nyelvén, ami a szívén s mégis az intrikus színében
21491  III,  1894    |             dolgokat titok­zatosan suttogva s bizonyos fontoskodó inszceneriával
21492  III,  1894    |                kedvelt) rétegekbõl választ.~S amellett van benne bizonyos
21493  III,  1894    |              vállalta volna a gyanút magára s még széltében lanszírozná
21494  III,  1894    |                 emberek felületesen ítélnek s ezen ítélet szerint Pulszky
21495  III,  1894    |                      Átment a mamelukokhoz, s mégsem lett kedves ember.~
21496  III,  1894    |               polemizált a pártállása miatt s minden nyilat olyan ügyesen
21497  III,  1894    |                ingerültség is alább szállt, s ma már csak Károlyi Gábor
21498  III,  1894    |                irritáció nélkül diskurálnak s már másról is, nemcsak mindég
21499  III,  1894    |                    arra is a pártfelei közt s finom humorral sok igazat
21500  III,  1894    |                  Ház figyelmesen hallgatta, s bár sok kellemetlent mondott