Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|  valószínûleg a Swippsz Pepié):~- Hogyisne! Még több szabadságot a
 2    I,  1878|    csináltak klasszikus idézetet.~Hogyisne!~A gyorsiroda hamisította
 3    I,  1879|         lukok közt a sajtó ellen. Hogyisne! Hisz majdnem minden csatlósa
 4    I,  1879|   tönkremenetelérõl beszéltek.~De hogyisne menne tönkre az olyan könnyelmû
 5   II,  1907|            Bezzeg lett nagy öröm. Hogyisne? Egy olyan eleven lény,
 6   II,  1881|        egy kissé ez a kitüntetés. Hogyisne. Együtt étkezni és lakni
 7   II,  1882| természetesen pikánsan végzõdött. Hogyisne? Hiszen Belot úr annyira
 8   II,  1882|          el tud makogni magyarul. Hogyisne lett volna méltó a fölháborodás.
 9   II,  1883|      fölött, kiesik a cigarettli.~Hogyisne! Hiszen ilyen se történt.
10   II,  1883|       nézted te azt meg, Móric!~- Hogyisne! Mit tudtok ti ahhoz! Velencében
11   II,  1885|        Elmúlt idõk« címet viseli.~Hogyisne! Hiszen most már mi megbíráltak
12   II,  1885|          nem szült a mostoha kor.~Hogyisne! Rossz csere volna egy szónokért
13  III,  1886|          Ahá, le akarja beszélni. Hogyisne! Csak azért is halljuk.
14  III,  1887|         nyakát.~Hugli rá is állt. Hogyisne, õ lesz az elsõ borbély,
15  III,  1887|           gúnyolódó szempilla. De hogyisne! Egy ember, aki nyilván
16  III,  1893|           beszél Horánszky (Ugyan hogyisne beszélne Horánszky?), sõt
17  III,  1893|          Napidíjakat levonni! Oh, hogyisne! A megbélyegzés az csak
18  III,  1895|         vállán jobbra-balra.~- Ó, hogyisne! Még mit ki nem gondol!