Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|     Legelõször azon emberekrõl emlékezik meg, kiknek az õ lapja magatartása
 2    I,  1879|        mióta a világtörténelem emlékezik.~E két város elvesztéséhez
 3   II,  1882|         hogy a párbajokról nem emlékezik meg sohasem, rögtön leolvadna
 4   II,  1882|        ha az ember a tárcájára emlékezik.~Ködös, borongós homályban
 5   II,  1882|    dzsentrirõl szól. Szomorúan emlékezik meg ezen osztály pusztulásáról,
 6   II,  1883|         amióta a világhistória emlékezik.~Parupli alatt csak temetni
 7   II,  1883|   minden lépten-nyomon. Honnan emlékezik õ mindezekre?~»Babilon vizeinél
 8   II,  1883| egyetlen színezõ részletre sem emlékezik a végignézett gyilkosságból.~
 9   II,  1883|       fakadt.~Amióta a krónika emlékezik, még sose volt oly takarékos
10   II,  1883|     van itt valakije. Mindenki emlékezik és sír. A leeresztett fátyolok
11   II,  1883|         Élõ ember még arra nem emlékezik, hogy õ valaha rosszkedvû
12   II,  1883|        elnök szava, hanem most emlékezik meg a halottakról.~Aggodalmasan
13   II,  1884|     van itt valakije. Mindenki emlékezik. A leeresztett nõi fátyolok
14  III,  1886|    költségvetés mogorva arccal emlékezik meg róla.~Beállott a legkomolyabb
15  III,  1886|    kígyó, amelyrõl gróf Haller emlékezik a »Hármas históriá«-ban.~
16  III,  1887|        A gyermek odavan.~Az úr emlékezik, hogy éjjel felköltötte
17  III,  1887|    felköltötte a dadát, a dada emlékezik, hogy éjjel megszoptatta
18  III,  1888|     aminõre még Boér Antal sem emlékezik. Bent a karzatokon ember