Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|          keresztbe tett kezekkel bámul egy darabig, utána lábai
 2    I,  1879|           HOZ~Komoly méltósággal bámul le egy ódon tábláról a festett
 3   II,  1898|         sohasem néz meg, sohasem bámul meg semmit), pedig a Sárkány
 4   II,  1881|       írót, képviselõt pietással bámul meg.~Miért vetkõzik ki e
 5   II,  1882| kieszelve«, hogy az ember igazán bámul azon a csodálatos akaraterõn,
 6   II,  1882|          Guidó nyitott szemekkel bámul a színpadra s figyelemmel
 7   II,  1883| nyilatkozik, ki ritkán dicsér és bámul meg valakit, meg lévén teljesen
 8   II,  1883|        lehet az?~S mindenki azon bámul, hogy jegyzet sincs elõtte.
 9   II,  1883|      kemény Nyári Pál az ablakon bámul ki.~Deák Ferenc pedig mérges
10   II,  1883|          csodálkozik, semmit sem bámul meg, semmit sem tart drágának,
11   II,  1884|          ott is minden ember rám bámul. S mintha suttognának, ha
12  III,  1886|  nemzetnek szól.~Az elnök nagyot bámul és méltatlankodva dörmögi: »
13  III,  1887|         Szomjas József, keserûen bámul ki a büfé ablakán a futó
14  III,  1888|        fonatokat egyszerûen. Mit bámul? Kezdje, mert elkésünk.
15  III,  1888| táborában ül, de csak két embert bámul a világon. Önmagát és Deák
16  III,  1891|        amint üvegesedõ szemekkel bámul a szónokra, meg a Kaas Ivor
17  III,  1891|       elkészülve, mert elképedve bámul át a viharzó túloldalra.
18  III,  1891|          pedig rút szürke égbolt bámul be a nagy üvegfedelen. Az