Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|   Kovács Pál~Egy író jubileumát üli Gyõr. Az öreg Kovács bácsiét.
 2    I,  1879|    ambíció feszíti mellét, gond üli arcát, kegyeket osztogat
 3    I,  1879|      ezzel?~A kormány nyugodtan üli a piros székeket, mert »
 4   II,  1881|    negyven éves jubileumát most üli meg kies, szûkebb hazája:
 5   II,  1882|     mikor látta, hogy a familia üli körül, mosolyodott ki ismét
 6   II,  1883|     miniszter, aki azon a címen üli meg a piros széket, hogy
 7   II,  1883|     királyával együtt áldomását üli annak, hogy az ország közepében
 8   II,  1884|         jó lovas, és hatalmasan üli meg a nyerget.~Igaz, hogy
 9   II,  1884|       azután pedig szorgalmasan üli a széket és égeti a petróleumot.
10   II,  1884|   tereit mély csönd és nyugalom üli majd meg.~A szenvedélyek
11   II,  1884|     levegõ. Hentaller mélabúsan üli az egykori szögletét: a
12   II,  1885|      kavargó pora, mely szürkén üli meg az út mentében a füveket
13   II,  1885| fiúunokájával. Nyolcvan év hava üli ráncos homlokát, nemigen
14   II,  1885|        azt a Földváry nemzetség üli. Nénik és nagybácsik jöttek
15   II,  1885|       ki féken tartja, délcegen üli a kevély lovat.~Ohó, kegyelmes
16  III,  1887|         ezt a lovat is csak úgy üli õ meg, mint a többit.~Fölhangzott
17  III,  1893|       van.~A gibicek egész hada üli körül az asztalt, hol a