Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873| Csendesen mulatnak az asztalok, kifogyott mindenünnen a »szusz«, mit
 2    I,  1875|        ember, ki ha már egészen kifogyott az ellenségből, a tejesköcsögöket
 3    I,  1875|         hasonlít már az olajból kifogyott mécs utolsó pislogásához...
 4    I,  1877|         országgyûlés nemessége: kifogyott az elemozsina a tarisznyájukból,
 5    I,  1878|  mostoha idõk érkezvén, annyira kifogyott nemcsak a bankóból, de a
 6    I,  1878|        panaszkodik a türelmébõl kifogyott municipium; vagy azon ítélet,
 7    I,  1879|        hortis. A nemzet türelme kifogyott és a nemzet képviselõi,
 8   II,  1884|     kifogyni soha, hanem bezzeg kifogyott a jókedv, s nem szegénység,
 9   II,  1881|         vita. A tisztelt házból kifogyott a lehelet. A szónok urak
10   II,  1883|    uzsonnáig, míg végre egészen kifogyott a család a szobából.~- No,
11  III,  1887|  keresni.~De már most csakugyan kifogyott az idõbõl, mert a pièce
12  III,  1888|     aztán minden förmedvényébõl kifogyott, az idézetekre adta magát.~
13  III,  1890|         ütik-verik, az érvekbõl kifogyott szónokok. Még vagy négy
14  III,  1892|       gondolt volna.~Ma annyira kifogyott volt az ellenzéki éléstár,
15  III,  1894|        elõszóban kimondta, hogy kifogyott a témákból. A publikumot
16  III,  1894| Eltisztult most már a láthatár. Kifogyott minden puskapor. A tönkre
17  III,  1815|     mikor már annak a tudománya kifogyott, valami ellenszenves vén