Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|   kötelesség teljesítésének elég jutalma az öntudat, s nem szorul
 2    I,  1877|       lõn az õ hitvesi hûségének jutalma, hogy valahányszor megharagudott
 3    I,  1879|        amiért ismét egy mosoly a jutalma az úrnõ ajkairól.~Ezalatt
 4   II,  1909|      tartó buzgó tevékenységének jutalma az, hogy a fõvárosi sajtó
 5   II,  1882| eltöltött életnek alig van egyéb jutalma, mint többé-kevésbé hosszabb
 6   II,  1882|      megösmerik: ez a legnagyobb jutalma.~Az a lajstrom, melyet a
 7   II,  1882|          Hát ez a jó magaviselet jutalma? Lássuk megfordítva!~Mikor
 8   II,  1882|        emberek -, igazaknak az õ jutalma.«~Betûzgették a koszorúk
 9   II,  1882|    aranyba, s dicsõségüknek az a jutalma, az a betetõzése, hogy végképp
10   II,  1883|          bûn bûnhõdése, az erény jutalma pontosan bekövetkezik a
11   II,  1884|   nézzétek, mi a becsületes élet jutalma«.~Ma ugyancsak kevés történik
12  III,  1887|  mélységbe le. Hûségednek fényes jutalma meglesz. Hogy minket, hazádat,
13  III,  1887|        soha: hogy a hûségnek még jutalma is van: - és ilyen jutalma!
14  III,  1887|       jutalma is van: - és ilyen jutalma! Törjön hát össze régi jellemem.
15  III,  1888|         emberül. S megvan érte a jutalma, az a néhány toaszt, ami
16  III,  1889|       semmi. Akinek az az összes jutalma, ha néha kezet szorít vele
17  III,  1892|         perc« lett a szép beszéd jutalma. Elég tisztességesen honorálták.~