Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|  könnyeket, ki elvesztett magzata hûlt tetemét szorítja keblére.~
 2    I,  1877|           ellen, mert még meg sem hûlt élettelen teteme annak a
 3    I,  1877|      akiknek szívében még meg nem hûlt az õsöktõl öröklött vonzalom,
 4    I,  1877|         áldott jó étel még ki sem hûlt s már nem fogyasztja senki.~
 5    I,  1878|       odaülni a Széll még meg sem hûlt székébe, hogy megírja az
 6    I,  1880|   suhannak... fölkeresik a szépek hûlt helyeit, és édelegnek, elmulatnak.~
 7    I,  1880|          föltételezi a még ki nem hûlt szívet és tartalmas lelkületet,
 8   II,  1882|     keresztülvitt terve; ha aztán hûlt a lelkesedés arról õ nem
 9   II,  1884|  menhelyet, Helfyt az Ugron Gábor hûlt helyére viszik. S újra szól
10   II,  1884|         dörgött egy hang a Csatár hûlt helyérõl.~Egy-egy hahota
11   II,  1885|           igazán nyugalomba ment.~Hûlt tetemeit hazahozatni rendelte,
12   II,  1885|         Wahrmann helye még mindig hûlt.~Az ellenzéki vezérek még
13  III,  1887|  szakácsok, rotyogott a sok étel, hûlt a pezsgõ, pohárköszöntõkön
14  III,  1888| gesztikulálva a hajdani, most már hûlt helye felé. Sõt jóízûen
15  III,  1891|           hogy, hogy nem, neki is hûlt helye van a piros széken.~
16  III,  1893|   egészségemre szólt.~Csak másnap hûlt el bennem a vér, mikor egész
17  III,  1894|         álomból (a kútfúrónak már hûlt helye volt), valami sajátszerû