Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882| megbiztattam:~- Csak, rajta, ne félj, egészen a saját ízlésedet
 2   II,  1883|     Kösd le a tárcádat.~7. § Ne félj semmit, ha én hazajövök,
 3   II,  1883|      szép jövõd van köztünk. Ne félj addig, míg engem látsz!~
 4   II,  1883|      engem ott agyonütnek.~- Ne félj semmit. Ha bajod esik, megbosszulunk.~
 5   II,  1884|      látod vissza akarják... Ne félj semmit, azért mégis te vagy
 6   II,  1884|  megsimogatta a fejét:~- No, ne félj, nem késtél még el. A királyt
 7   II,  1885|         magyarul?~- Nem tud, ne félj semmit.~Egy másik képviselõ
 8  III,  1886|          Jól van! Elme­gyek, ne félj... nem alkalmatlankodom
 9  III,  1889|         az akkori t. Házzal. Ne félj semmit azért, hogy német
10  III,  1890|        neked való kerület... ne félj, majd!«~Ez a »majd« állapot
11  III,  1891|      mondatot tudott, hogy: »Ne félj, Mátyás« s mikor már a szájában
12  III,  1891|       azt rikácsolta egyre: »Ne félj, Mátyás! Ne félj, Mátyás!«~
13  III,  1891|     egyre: »Ne félj, Mátyás! Ne félj, Mátyás!«~Ily különösen,
14  III,  1891|      Apponyi! Éljen Apponyi! Ne félj, Apponyi!~A macska rátok
15  III,  1892|         mintha biztatgatná: »ne félj tõlem«, hol eleresztette,
16  III,  1892|  biztatta a háznagy: »Semmit se félj, aga! Katona dolog az, agácskám«.~
17  III,  1893|       Csak eredj be, öreg és ne félj semmit, de nekem randevúm