Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|   becsesebb.«~Andrássy pedig azt dörmögte a páholyajtót becsapva:~-
 2   II,  1883|    megválasztva.~- Nás cslovek - dörmögte Prileszky, amibõl nyilvánvaló,
 3   II,  1883|              Az meg is látszik - dörmögte az egyik érdekelt.)~- Jó
 4   II,  1883|        veszel el.~- Nem bolond - dörmögte zuhatagos hangján az öreg
 5   II,  1885|         a kendõjével, kedélyesen dörmögte magában:~- Sapristi! Sohasem
 6   II,  1885| tapintatos Péchy pedig elégülten dörmögte magában:~- Mert hiába, az
 7  III,  1886|  keserítlek.~- Meg kell tudnom - dörmögte -, meg kell tudnom.~Másnap
 8  III,  1886|     kiáltották.~- Hát akkor jó - dörmögte, elõszedvén a papírjait,
 9  III,  1886|      azután megmondani.~- Hüm? - dörmögte röstelkedve. - No lám! Ejnye,
10  III,  1886|         Ha nem jártak, akkor azt dörmögte:~- No, iszen eljöhetnek
11  III,  1888|          van annak a Tiszának! - dörmögte Rácz Athanáz, elmerengve
12  III,  1890|            Még azt hiszik majd - dörmögte magában az öregúr -, hogy
13  III,  1892|         lesütötte a fejét és azt dörmögte a bajusza közt:~- Hm. Én
14  III,  1892|        õszfejû honatya haragosan dörmögte:~- Kimászni... és örökké
15  III,  1893|       nem szólja.~- Zatraceni! - dörmögte a nagymiltóságú báró - cso
16  III,  1893|     repedt meg.~- Ez rossz jel - dörmögte pán Krajtsik. - Szmrty,
17  III,  1896|             Ezzel a termettel? - dörmögte és fejcsóválva állott odább.~