Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|             a középületeken, fekete bánat ül a szívekben, a zúgó harangok
 2   II,  1881|             dúvad. Olykor elfogja a bánat, a vágy ama társadalom után,
 3   II,  1881|           de késõn, késõn! Utólagos bánat téged föl nem támaszti.~
 4   II,  1883|           csöppet sem látszik meg a bánat emiatt: hiszen õ az egyedüli
 5   II,  1883|             könny elég, lesz ravasz bánat és fájó megnyugovás.~Míg
 6   II,  1885|             vérmérséklettel bírt, a bánat csak futó felhõ volt fölötte...
 7   II,  1885|          volt, tulajdonképpeni nagy bánat csak egyszer érte, mikor
 8   II,  1885|    rendeinek ajkán megrezdül a méla bánat, s szavakban hömpölyög alá
 9  III,  1886|      vizsgáltam volna a szeretet és bánat fokozatait, amint azok magasabb
10  III,  1886|       érezzük, az elköltözött utáni bánat is általános.~Milyen összeillõ
11  III,  1888|           tekintendõk, mint a friss bánat konvencionális szóvirágai,
12  III,  1888|          mindenfelé látszott a méla bánat, hogy most egy megszokott
13  III,  1888| konstellációk. (Persze a legnagyobb bánat mégis a Haynald kardinálisé.)~
14  III,  1888|           Mintha minden epe, minden bánat és sóvárgás, amit a habarékpárt
15  III,  1815|   királyasszony, de arcán látszik a bánat, szemének fénye megtört,
16  III,  1815|         szebb korona. Õ az, õ. De a bánat már rajta hagyta a nyomait
17  III,  1815|            a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele