Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|            Szinte belehalványul az arcuk. Lesoványodtak.~De hát nem
 2    I,  1878|       dallamos ajkát az õ elbûvölõ arcuk mozgatá, a trónusok az õ
 3    I,  1878|          nõalakjai, akiknek tündér arcuk, hullámzó édes keblük, karcsú
 4    I,  1880|            férfiak, de alacsonyak, arcuk széles, és a legnagyobb
 5   II,  1903|            az udvaroncok léptei, s arcuk bizonyos aggodalmat fejezett
 6   II,  1882|             olyan jóságos, biztató arcuk van, sokkal szelídebbek,
 7   II,  1882|       gyerekeket. Olyan biztató is arcuk, szavuk, hogy Micu és Vilma
 8   II,  1883|           arcra nézve is hasonlók.~Arcuk olyan, mint egy körte.~S
 9   II,  1883|        Keleties, éles, idegenszerû arcuk azonnal elárulja, hogy az
10   II,  1883|          ellenben kiderül a felhõs arcuk, ha azzal ugrik ki:~- Hopp!
11   II,  1883|           elõre, akiknek a legjobb arcuk és ruházatjuk vagyon. A
12   II,  1884| nyakkendõjük gondosan megkötve. Az arcuk méltóságosnak, mutatósnak
13   II,  1885|          legyezõiket spanyolfalnak arcuk elé.~A tapintatos Péchy
14  III,  1888|         halállal. Mily sápadt volt arcuk, mint lobogtak szemeik,
15  III,  1892|  kíséretébõl; legalább kissé kiélt arcuk arra vallott.~A terem a
16  III,  1893|          milyen különös bronzszínû arcuk van a hölgyeknek. Közelrõl
17  III,  1893|         mint az éhes krokodilusok, arcuk be volt esve, szemeik meredten