Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|             bukásunk felett, önként veté nyakát a járom alá, s szolgáltatá
 2    I,  1877|             Éppen úgy, mint nálad - veté ellen a csacsi. - Hát neked
 3    I,  1878|           össze...~- Sokba került - veté ellen Kállay.~- Eh, mit,
 4    I,  1879|     álldogálásban.~Jókai mosolyogva veté ellen:~- Még majd azt hinné
 5    I,  1880|       lehetõ legszebb vonást, fényt veté a nemzetre, mely sohasem
 6   II,  1881|           vállat vont s ímmel-ámmal veté oda:~- Szedik az adót mindenfelé,
 7   II,  1882|         vala, mikor ifjú önérzettel veté szemére a vén Somssichnak,
 8   II,  1882|          községeknek.~- Vasvilla! - veté közbe Szalay Imre.~A kordon
 9   II,  1883|         Igen ám, de nem követitek - veté oda neki Madarász bátyánk.~
10   II,  1883|  szabadságért.~- Hát Kohn Náthán? - veté oda Meszlényi.~- Hát mit
11   II,  1883|            Csak Zichy Gézáért kár - veté oda egy õsz fõispán -, aki
12   II,  1885|            fizet.~- Miféle az úr? - veté oda hetykén a kocsis.~-
13  III,  1886|           hanem a gondviselés végét veté örömtelen vándorutamnak.~
14  III,  1888|            Nem úgy van az, szógám - veté oda Eötvös. - Bizonyos dolgokat
15  III,  1892|          Három-négy ortodox mameluk veté rá magát egy-egy nekrológra,
16  III,  1893| biggyesztette el ajkait, s hanyagul veté oda:~- Nem járok az öreghez