Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|   változása, minek midőn okát sajnálkozva fürkésszük, megint csak
 2    I,  1879|    nekem a másik a »szebbik«.~Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte
 3    I,  1879|     mosolygott rám, én szinte sajnálkozva õrá.~Sokáig nem bírtam a
 4   II,  1882|       egy ízben Pákh, mintegy sajnálkozva maga is -, szegény személyeink
 5   II,  1882|  lúdtojás.~Erre a mi emberünk sajnálkozva vakarta meg a fejét s nekiindult
 6   II,  1883|     rövidre nyírott fejét, és sajnálkozva folytatta:~- Elég volna
 7   II,  1885|        Nem lehet - mondá nagy sajnálkozva Herman. - Én már elõbb odatestáltam
 8  III,  1886| Szegény bátyám - mondták neki sajnálkozva tegnap, hogy ím az atillában
 9  III,  1887|     miniszteri székében. Nagy sajnálkozva nézik távozását pártkülönbség
10  III,  1887| keresett, magasztalt - nálunk sajnálkozva sóhajt fel a keresztény
11  III,  1887|       szögben, szíve mélyébõl sajnálkozva, hogy az ország kincsei
12  III,  1888|    mamelukok tisztes távolból sajnálkozva nézegették a hírességre
13  III,  1889|      mennem Körmendre - mondá sajnálkozva.~- Hát eredj!~- El akarok
14  III,  1889|       csak másnap mondogatnák sajnálkozva:~- Kár, nagy kár!... Hiszen
15  III,  1892|     felakasztani« tette hozzá sajnálkozva.~Késõbb azonban Damjanich
16  III,  1895|      mámoros hatástól, szinte sajnálkozva bírálja a folyosón.~- Csak