Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|       minden körben felmerült az óhajtás azt javítani: mégpedig azáltal,
 2    I,  1875|          mely lehetõvé teszi ama óhajtás teljesülését, melyet Tisza
 3    I,  1875|          fájdalom, nagyon merész óhajtás), s hogy Széll Kálmánnak
 4    I,  1875|       elõtt legyen bezárva; ezen óhajtás természetesen csak úgy teljesülhet,
 5    I,  1878|       vagy legfölebb azon jámbor óhajtás kifejezése mellett, vajha
 6    I,  1878| természetes, ez a titkos nemzeti óhajtás nem teljesülhetett. Horváth
 7    I,  1878|           nagyon megengedte azon óhajtás táplálást, hogy milyen jó
 8    I,  1879|       még a király szava is csak óhajtás számba megy: enyhítõ, de
 9    I,  1880|        Ami akkor »bon mot« volt, óhajtás volt, az most igazán megtörtént.
10    I,  1880|         utcái.~Ami elõbb álomból óhajtás lett, ami utóbb óhajtásból
11    I,  1880|     figyelembe véve ez általános óhajtás, a szóbeliség és nyilvánosság
12   II,  1882|      hozzám, az én szívemben egy óhajtás él. Isten írta azt be a
13   II,  1884|         másodnapján!~Ez a jámbor óhajtás fakad fel a szívekbõl a
14  III,  1887|         Biz ez elég rokonszenves óhajtás, de a kérvényi bizottság,
15  III,  1890|   Mindamellett általános volt az óhajtás:~- Tenni kellene ez ellen
16  III,  1892|       mint egy ösztönszerû belsõ óhajtás: »legjobb volna Wekerle«.