Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|       én érdemem az.~Büszkén üt mellére, s szinte érezni látszik,
 2   II,  1881| sajátkezûleg a fényképész-segéd mellére tûzte.~A meglepett segéd
 3   II,  1881|     rendjelet? - De hiszen az õ mellére tûzte a miniszter! - Ki
 4   II,  1881|      lidérc lenyomja az ágyába, mellére térdel, - õ akkor tudja,
 5   II,  1883|     azután lábait összekötözte, mellére ült vagy térdelt, rávetette
 6   II,  1883|   raknak a Kármán kidüllesztett mellére.~Mindenki vidám, mindenki
 7   II,  1883|         pompásan feszül domború mellére, tejszín arcát lágyan árnyékolja
 8   II,  1885|          És lelkesülten a saját mellére ütött.)~Percekig hömpölygött
 9  III,  1886|       most nyomban legyûri és a mellére térdepel.~- Ilyet nem tesz
10  III,  1886|      homlokára omlik és kezével mellére üt:~- Mea culpa!~Mély csend
11  III,  1886|       hányan vagytok?~Büszkén a mellére ütött:~- Én... meg a Dezsõ.
12  III,  1886|    modorban dõl rá az ellenfele mellére, mintha meg akarná fojtani.
13  III,  1893|        megmondta volna, a saját mellére ütve.~- Hát ki lenne? Én.~
14  III,  1893|      vonalon, õsz feje leesve a mellére, édesdeden szunyókál. Ez
15  III,  1895|   engedem.~S ilyenkor hetykén a mellére ütött. Magam is többször
16  III,  1815|     királyi kegy is - feltûzték mellére a koronás aranykeresztet.