Rész,  Esztendo/Fejezet

501  III,  1889|             sercika almákról nevezetes város követje, Horváth Ádám következett
502  III,  1889|                ügyvéd, azelõtt Komárom város fõjegyzõje, és azelõtt politikai
503  III,  1890|             elõtérbe lépnek hátulról a város küldöttei (Ráth Károly az
504  III,  1890|             jobban mutatja, hogy igazi város, ha egy kis attikai só is
505  III,  1890|             Itt egy jelentékeny mûvelt város volt valamikor«.~Ám sok
506  III,  1890|                elsõ település idején a város mai helye szigetcsoport
507  III,  1890|             ragaszkodást tanúsítanak a város iránt, mely e korban rohamosan
508  III,  1890|                s egyetlen utcából álló város, mely nekem mintegy mérföldnyi
509  III,  1890|                nagy kiterjedésû volt a város, épp olyan arányban szélesíti
510  III,  1890|                nem venni figyelembe. A város egyik kiváltságát a másik
511  III,  1890|          mohácsi vésszel befejezõdék a város fényes szerepe. Különben
512  III,  1890|         ellenállásra nem elég erõs, a »város képében« elküldé a pasához
513  III,  1890|           uramékat meghódolni. Ezzel a város hosszú idõkre török iga
514  III,  1890|       elköltözködtek a felvidékre, s a város pusztulásnak indult. Egy
515  III,  1890|                 Tökéletesen elveszté a város fejlõdésének föltételei
516  III,  1890|                egészen siker nélkül.~A város régi fénye, hatalma csak
517  III,  1890|         lenyomta, eltompította õket. A város történetében ott sötétlik
518  III,  1890|             alsó-városi népnek (mely a város õsnépe és sok apró vonásban
519  III,  1890|              páholyokban, egy sorban a város elõkelõivel. Ezalatt õ maga
520  III,  1890|              érdeklõdés hagyományos. A város meglehetõsen szövevényes
521  III,  1890|       cafrangoktól s ezért hódítóbb. A város magyarságában és demokratikus
522  III,  1890|               s vám nem sok folyt be a város ládájába. Váltig töprenkedett
523  III,  1890|            beözönlõ szerbeknek, akik a város palánkjai közt települtek
524  III,  1890|            ritkaság; a Kárász-ház és a város széképülete képezik a város
525  III,  1890|            város széképülete képezik a város büszkeségét, de egy-egy
526  III,  1890|                vagy a Vedresét, akik a város szülöttei. A festészetet
527  III,  1890|            becsültek. Legföllebb még a város határában, az Öthalmon talált
528  III,  1890|              Ezek hatása alatt ébred a város öntudatra s lázas tevékenységgel
529  III,  1890|        Csodálatos gyorsasággal indul a város fejlõdésnek: kaszinók, egyletek
530  III,  1890|            magokat a szegedi fiúk. S a város összes népe, mely meglehetõsen
531  III,  1890|            vitorlákkal sebesen halad a város, mindinkább kezdi fölvenni
532  III,  1890|        fordítania, aminõktõl a legtöbb város mentve van. Szeged örökös
533  III,  1890|               nagyságát akkor éri el a város, ha az õsapák visszajönnek. -
534  III,  1890|             szürke, piszkos ár, mely a város nyugati oldaláról ömlött
535  III,  1890|         rezgett, kigyúlt egy helyütt a város s a rémes láng bevilágítá
536  III,  1890|              képet nyújtotta a szomorú város, melynek voltak halottjai,
537  III,  1890|              nem lesz többé? Az õsrégi város elsõ gyûlése egy füstös
538  III,  1890|     kártyaszobában folyt le. Valóban a város sorsa is úgyszólván egy
539  III,  1890|                nélküli bevonu­lásnál a város szónoka. Ez alkalommal mondá
540  III,  1890|               összeget szavazott meg a város újjáteremtésére. A közvélemény
541  III,  1890|                egy erõs nemzeti érzésû város rászorul a nemzetre, a nemzet
542  III,  1890|               tündéri látványt nyújt a város e pontja, mely elõtt hímes
543  III,  1890|          kellett épülniök. Érdekesek a város kijjebb esõ részeiben a
544  III,  1890|         nemességet osztogatott; maga a város újjáalkotója a Szegedi gróf
545  III,  1890|          részben onnan eredtek, hogy a város palotáival aránylag, egy
546  III,  1890|               miatt nincs ok aggódni a város jövõje fölött. A város maga,
547  III,  1890|               a város jövõje fölött. A város maga, melynek 1842-ben 87
548  III,  1890|         barátom, a csendes Garam parti város lázas napjait, az izgatottságot,
549  III,  1890|                éli aranykorát, s egyik város a másik után ömlik házsoraival,
550  III,  1890|              Gyõr mellett, elsorolta a város egész statisztikáját, s
551  III,  1890|               megdicsõülve hallgatta a város »fogadott fiát«, amint kiállt
552  III,  1891|                 Pest azóta nagyon nagy város lett. Az ország mint a szarka
553  III,  1891|             maradtak. S mert egy igazi város házakból és emberekbõl áll,
554  III,  1892|            olyan jó intelligens magyar város, mint a többi, sõt annyiban
555  III,  1892|             fölébredt az élet s a nagy város munkálkodó mozgása mind
556  III,  1892|      diadalmasan ragyogott szét a nagy város fölött; örök sötétség ereszkedett
557  III,  1892|             napok jártak, az íróknak a város nem volt idegen. Ez a kölcsönösség
558  III,  1892|            canis mater. De valamikor a város végén volt. Ahol most az
559  III,  1892|                tárgy odavaló. Hiszen a város építõje és képviselõje Tisza
560  III,  1892|             még ezután is megválaszt a város (amire bizonyára vannak
561  III,  1892|            beállt a koleraveszély, s a város tétlenül nézte elharapódzását,
562  III,  1892|          végigsivít, bömbölve az egész város felett:~- Jerrtek, jertek!~
563  III,  1893|              Alattunk feküdt az óriási város meglapult házfedeleivel,
564  III,  1893|             képviselõk eloszladoztak a város különbözõ részeibe, már
565  III,  1893|         megszólítással tisztelte meg a város fejét, tekintetes Kovách
566  III,  1893|         kerületbe kibocsátva. Az egész város lázas izgatottsággal várja
567  III,  1894|           bennök.~Pongrácz után Zsolna város képviselõje, a vézna Smialovszky
568  III,  1894|            mind vele jönnek), a fekete város felé, ahol egy egész nemzet
569  III,  1894|          felsóhajtott:~- Oh te szegény város, szegény város!~MÁGNÁSESKÜVŐK
570  III,  1894|              te szegény város, szegény város!~MÁGNÁSESKÜVŐK MOST ÉS A
571  III,  1895|              istennek csak egy székely város polgármestere volt.~Hanem
572  III,  1895|         megkent kezei messze kiértek a város határából, s amennyi darab
573  III,  1895|      Lassankint elmaradoznak a prímási város házai meg az új híd, majd
574  III,  1815|               fényképezõ készülékek, a város száz pontján. Maga a szép
575  III,  1815|         maguknak (s azt is csak némely város), hogy valami kiváló embert
576  III,  1815|           kiválóság jobban lendíthet a város ügyén és az övékén.~Sok
577  III,  1815|             tréfálni. Ez egy romlatlan város. Itt ingyen választják meg
578  III,  1815|             jelölt úr bejárta az egész város kiválóbb családjait a könyvecske
579  III,  1815|         fõispán, csakhogy még egy naiv város is kell hozzá. Az ember
580  III,  1896|                  otthon Tolnában«. Egy város ez, ahol senki sincs otthon.
581  III,  1896|             ezen segíteni nem lehet. A város mindamellett nõ és emelkedik
582  III,  1896|              van a községi választás a város összes kerületében a kiesett
583  III,  1896|         magukat mutogatni. - Mind szép város és mind fiatal; aranykösöntyûje
584  III,  1896|         bizottságét. Az elnök Debrecen város kérvényét mutatta be a magyar
585  III,  1896|              az égnek, válogathat az a város a nevekben.)~De elõ azzal