Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|     mellett, mikor éppen egymás arcul ütésére emeljük kezeinket.~
 2    I,  1877|        kimondják: »Igen.«~Mikor arcul ütik az édes tápláló anyaföldet
 3    I,  1878|     meghamisítja a történelmet, arcul üti nemzetének legmagasztosabb
 4    I,  1878|         vörös attól a csattanós arcul­ütéstõl, mellyel Szerbország
 5    I,  1878| hivatalokat osztogat, de amikor arcul üti saját édes hazáját,
 6    I,  1878|        csupán azért tegye, hogy arcul üsse õket vele.~Minden seb
 7    I,  1878|  mindnyájan körülte.~Ne üssétek arcul a múltat, Szegediek! S ne
 8    I,  1879|    elrejtve, vakító fényû, mely arcul vágja a képzeletet, megkápráztatja
 9    I,  1879|   másikat megcsúfolja, magát is arcul üti vele.~Egy alkotmányos
10    I,  1879| mesterség praktikája ütötte itt arcul a természetet, s ûzi játékát
11    I,  1879|    megsértette, kis korbácsával arcul vágta.~Amiért aztán a király
12    I,  1880|       oly kíméletlenül merészli arcul csapni a nemzeti érzületet,
13    I,  1880|        logikát veszi elõ, midõn arcul ütik, hiszen meglehet, hogy
14   II,  1881|         Rohonczy Gidát Szegeden arcul ütötték.~E kaotikus hírek
15   II,  1883|         pipázni! - mondá, s úgy arcul vágta, hogy a pipa rögtön
16   II,  1883|  felháborodott ezen, s a grófot arcul ütötte...~- Azért?~- Dehogy