Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1912|         városilevegõ.~Megsokallta a vendéglõs (mert, mondom, a pesti embereknek
 2   II,  1912|           én azokat, de mindjárt!~A vendéglõs haragos feleletre készült,
 3   II,  1912|     lakodalomban.~Elnevette magát a vendéglõs. - Jó volt az argumentum.
 4   II,  1921|           Zalaegerszegen feledte, a vendéglõs asztalán, ahol ebédelt.~
 5   II,  1881|         különben becsületes, jámbor vendéglõs, midõn egy szép fiatal lányka
 6   II,  1881|       verset.~A nagy zavarba jutott vendéglõs átvette a papírt és írónt -
 7  III,  1886|            városában, hogy Neubauer vendéglõs, aki egyszeresmind városi
 8  III,  1886|        víziállat.~Alighogy elment a vendéglõs, az ördög arra hozta a városi
 9  III,  1886|         Dühbe jött ezen Neubauer, a vendéglõs s minthogy egyszeresmind
10  III,  1886|         izzadó állatorvos és a bõsz vendéglõs.~- Mire határozta ön magát? -
11  III,  1886| Nyilatkozott a kofa, nyilatkozott a vendéglõs, nyilatkozott az állatorvos.~
12  III,  1888|        közül.~Azóta legtöbbször egy vendéglõs asztal alatt virradt meg.~
13  III,  1888|    becsületes képû öreget - mondá a vendéglõs -, fáradt volt, hadd pihenjen.
14  III,  1891|        csörömpölnek is, mert ezek a vendéglõs tulajdonai. Az állkapcák
15  III,  1895|       Költõi kedély lakozván benne, vendéglõs lett. Ugyancsak ebben az