Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|        alul átszûrõdve hallik a muzsika hangja, hol lágyan, hol
 2    I,  1879|           Hogy újra fölharsog a muzsika, föllebben a kárpit, s festett
 3    I,  1879|      lobogtak, diadalkapu volt, muzsika szólt.~Szép tarka-barka
 4   II,  1910| dolgoznak.~Az a dobpergés vidám muzsika nekik, - mert összebeszélve
 5   II,  1881|        kedvteléssel, mindennemû muzsika nélkül.~Nyári kóborlásaim
 6   II,  1881|        banda is elment, nincsen muzsika se reggel, se este, csak
 7   II,  1881|   semmit: nincsen benne semmi - muzsika. Az Apponyiénak a végén
 8   II,  1882|      egész környék, megszólal a muzsika, a menyasszonyt viszik legelõször
 9   II,  1882|    bizottságban lett eltáncolva muzsika nélkül, bozontos, nagytalpú
10   II,  1882|        mint a vászoncselédnek a muzsika.~Aminthogy igaz is. A szt.-
11   II,  1884|         házak tetejérõl, szól a muzsika a kocsmákban. Minden ember
12   II,  1884|   helyére viszik. S újra szól a muzsika, leng a zászló, s folyik
13  III,  1886| elegánsan elbánni. Az õ kezében muzsika az: sír, rí, figyelmeztet,
14  III,  1891|         hallgatta.~»Nincs szebb muzsika az emberi hangnál« - mormogta
15  III,  1896|      csakugyan Góliát.)~- Csupa muzsika voltál!~(Ezt Bartha Miklós