Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|         fütyülni. A szegény mûvésznõ megijed s zavarában szabadkozik,
 2    I,  1878|         elakad. Aki kiejtette, az is megijed tõle; végigsimítja homlokát
 3   II,  1882|             talentuma van, egyszerre megijed tõle, a népszerûséget folyton
 4   II,  1882|      szavazásnál: »nem!«~Mednyánszky megijed, hogy kissé nagyon is sebesen
 5   II,  1882|      számítottak:~Ezekre a levelekre megijed Atzél, vagy dühbe jön. Tertium
 6   II,  1882|            Tertium non datur.~S akár megijed, akár megharagszik, mindenféleképp
 7   II,  1883|          generálisban se volt!~Péchy megijed a hõsies elszántság e megindító
 8   II,  1883|      Kálmánnal szemben.~Tisza Kálmán megijed, hogy õ a királyra tör,
 9   II,  1884|               amitõl Péchy Tamás úgy megijed, hogy a Dunáról már Budapestnek
10  III,  1888|            szûz szónok szeme, legott megijed attól, amit eddig mondott,
11  III,  1891|           hátrafelé tekintenie (mert megijed és szörnyet hal), hanem
12  III,  1895|        szamárkodj, öreg«, és az öreg megijed, s Gertrudis nem hal meg,
13  III,  1895|            tányéron hozzák, mindenki megijed:~- Jaj, nincs-e leszakítva
14  III,  1896| néppártiakkal. Apponyi szégyenkezik. Megijed önnönmagától: Hova jutottam?
15  III,  1896|            papa visszakapált (mindig megijed, ha valami dolgát nem helyeslem).~-