Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|    Bogdani Wandát, az okvetlenül meghallgatta Joachimot. Oh, de édes volt
 2    I,  1879|       Dáni fõispántól. A fõispán meghallgatta barátságosan a kérésüket,
 3    I,  1880|        nyájasan fogadta, s midõn meghallgatta kérését, azt mondta neki:~-
 4   II,  1881|    Miskolc városánál is!~De csak meghallgatta a százesztendõs õsz barát
 5   II,  1882|       egy férfi, a király.~Mikor meghallgatta õket, hogy mit beszélnek
 6   II,  1882|       födelet a házról.~A király meghallgatta s mosolyogva mondá:~- De
 7   II,  1882| egynehányszor egyebütt. Mindenki meghallgatta, de senki meg nem figyelte.~
 8   II,  1883|        kisujjam!«~S íme az isten meghallgatta mindjárt. Felállott Tisza
 9   II,  1884|          mondani szent Wilgefort meghallgatta kérését. Apját ezen merénylet
10   II,  1885|    hagyhatta el a termet, miután meghallgatta, pártjának egyik legfiatalabb
11  III,  1887|       kálomista kuruc.~Mise után meghallgatta a trónbeszédet, hazament,
12  III,  1888|           van-e bent száz ember?~Meghallgatta a jegyzõkönyvet, s ha volt
13  III,  1892|        szeretett hívei fölött és meghallgatta a tanácsosok üres kotyogását,
14  III,  1892|           van-e bent száz ember?~Meghallgatta a jegyzõkönyvet, s ha volt
15  III,  1896|     fõnyi obstruáló csapat pedig meghallgatta és megy tovább - beszélni, -