Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|      kösse fel kardját, s üljön lóra, mert különben...~- A selyemzsinór
 2   II,  1906|  Dugonics András uramat akarták lóra ültetni, - máskor viszont
 3   II,  1881|        és fiára, meg a reszketõ lóra. Bizony ezer a szerencse,
 4   II,  1881| fölkapni a szánkóra, rácsapni a lóra és úgy elvágtatni, mintha
 5   II,  1882|      nálunk mûvész. Aki pedig a lóra még embert is tud festeni
 6   II,  1883|         együtt; azután éjfélkor lóra ült a zsidó úr (volt is
 7   II,  1885|    kapnak még egyszer életükben lóra ülni.~Felült a lóra még
 8   II,  1885|   életükben lóra ülni.~Felült a lóra még egyszer, s úgy képzeli,
 9  III,  1886|        mondta »állj meg, erre a lóra nekem van szükségem«. De
10  III,  1888|      hajdú, tíz zsandár gyorsan lóra üljön, dúlják fel az erdõt,
11  III,  1889|       volt vesztegetni a trójai lóra az arany abrakot!~Miután
12  III,  1891|       már három van). Fel hát a lóra a legelsõ nagy emberünkkel!
13  III,  1892|     lett harcképtelen, míg újra lóra ül. (Abrakoltatnak, nyergelnek
14  III,  1895|      személyeket remélt. Mint a lóra termett katonát, csak az
15  III,  1896|    végét díszítõ kicsi szárnyas lóra helyezi támaszkodón, a másikkal