Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875| szülőoka az ős-éj és a szellemi lehelet. Éj és szél, e kettő nemzette
 2    I,  1878|       keze emelt? Leomlott. Egy lehelet semmivé tette.~De ez a »
 3    I,  1878|         semmivé tette.~De ez a »lehelet« fölér egy viharral, mely
 4    I,  1879|      olyan hirtelen fog, mint a lehelet a késpengén.~Hallgassanak
 5    I,  1879|        volt az mindig, melyet a lehelet söpört el.~Pedig csak ebben
 6    I,  1880|    tragédiája, mint késpengén a lehelet, gyorsan terjed. Mindig
 7    I,  1880|      szelídek, légiesek, mint a lehelet; gondolatok, amik ingerlõk,
 8   II,  1891|         derû a homlokon.~...Egy lehelet a télbõl, s az ajkak meg
 9   II,  1881|       fagyasztotta már a nedves lehelet. A puska csöve lankadtan
10   II,  1881|     tisztelt házból kifogyott a lehelet. A szónok urak részint elmondtak
11   II,  1882|   párája olyan, mint a mámorító lehelet, bokrok, füvek, melyek arra
12   II,  1882|        s mintha egy láthatatlan lehelet fújná el, valamennyi szirom
13   II,  1883|         A csemetének elég rossz lehelet, hogy elfagyassza, az öreg
14  III,  1892|      csönd támad, megfagy még a lehelet is az ajkakon. Nyolcvan
15  III,  1892|        apáinak neveztettek.~Egy lehelet s el van fújva a keresztelési