Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|           urambátyám és asszonynéném kiáltám élénken, széket tolva nekik
 2    I,  1878|                 Megvan a hadicsel! - kiáltám magamban, s minden tagom
 3   II,  1888|           vannak beoltva.~„Hollah! - kiáltám -. Önök magyar emberek?”~
 4   II,  1882|       halastóban.~- Hát az is van? - kiáltám csodálkozva.~- Már hogyne
 5   II,  1883|     lépteimet.~- Szervusz, Albert! - kiáltám odaérve. - Mit csinálsz
 6   II,  1883| épületanyagokat lopják el. Barmok! - kiáltám. - Hiszen annyi munkáért
 7  III,  1886|        töltelékeket.~- Nem szabad! - kiáltám szigorúan. - Megtiltom!~
 8  III,  1886|          ráismertem.~- Klopinszky! - kiáltám.~- Igen, Klopinszky István
 9  III,  1886|        Hiszen mi foglyok vagyunk!” - kiáltám fölháborodással.~„Hja, az
10  III,  1886|      tûrhettem el.~- Coki, paraszt - kiáltám -, szalutálj, nem látod,
11  III,  1887|              meg én nem engedhetem - kiáltám, tudva, hogy a sertés több
12  III,  1888|          deszkákra.~(- Hallgasson! - kiáltám közbe dühösen, de az istentelen
13  III,  1893|       csinált, hogy elillanjon. Ohó! kiáltám felugorva s utána kapva,
14  III,  1893|              évre.~- No, az derék! - kiáltám harsányan. Ez volt az elsõ
15  III,  1894|             feje és téli feje.«~Ohó! kiáltám örömittasan. Ez sokat megfejt,