Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|          1862.~Zichy Nándor 1862.~Jellinek Mór 1862.~Pálffy Albert
 2  III,  1887|      bizottsági tag, mint például Jellinek Artúr, pláne két személyben
 3  III,  1887|         mondani... Esküszöm.~- Én Jellinek Artúr esküszöm - ismétlé
 4  III,  1887|   esküszöm - ismétlé engedelmesen Jellinek Artúr.~Mire a mellette álló
 5  III,  1887|     oldalt Jellinektõl hallotta a Jellinek Artúr szót, gépiesen morogta:~-
 6  III,  1887|            gépiesen morogta:~- Én Jellinek Artúr esküszöm.~Így esküdött
 7  III,  1887|    esküszöm.~Így esküdött meg két Jellinek Artúr. (De a III-ik bizottságba
 8  III,  1887|           jobbján ült, míg balról Jellinek Artúr alakja pirult, nem
 9  III,  1887|          krajcárjába se került? - Jellinek meghökkenve mondá: »Ugyan
10  III,  1888|           Utolsó szónoknak maradt Jellinek Artúr (de Kaposvár).~Beszélt
11  III,  1888|         az ártalmasabb? Az-e hogy Jellinek szidott? Az-e, hogy Fenyvessy
12  III,  1892|           köszön mindenkinek, még Jellinek Artúrt is majdnem megölelte.~
13  III,  1893|     klubban Szilágyi konsziderált Jellinek Artúrral. Odasettenkedtem
14  III,  1894| megvillant egy-egy menekülõ alak.~Jellinek nagyot ásított eközben és
15  III,  1894|          se merem megítélni, mert Jellinek átolvasta a világ összes